A hagyomány maga a kötelék
Magyar Anzix – Nemzeti Táncszínház
2013-04. szám
A világhoz való viszonyunk egyik alapkérdése szabadságunk mibenléte, ami társadalmi függőségünk és függetlenségünk, vagyis identitásunk talán legfontosabb meghatározója. A Duna Művészegyüttes és a Nemzeti Táncszínház közös produkciójában,
a Magyar Anzixban két impresszió, két, egymástól nagyon távoli világ jelenik meg e sarkalatos témából kiindulva. A május 16-i premier kapcsán Juhász Zsolttal, a Duna Művészegyüttes művészeti vezetőjével beszélgettünk.
– Régi tervem volt, hogy a szabadság témájával foglalkozzam. Ami igazán izgalmas számomra, az a parasztság és a természet közötti szabad együttélés. Mindig csodálattal figyeltem ezt a fajta szabadságot, ahogyan a parasztság szabadon együtt lüktet a természettel. Mindeközben ez a szabadság hamis, mert a tradíciók és a közösségi lét sok kötöttséggel is járt, ami jelentősen korlátozta az egyén szabadságát. A hagyomány sokszor maga a kötelék, hiszen az egyén nem térhet el a közösség bevett szokásaitól csak akkor, ha vállalja a kiközösítést. Az első táncképben tehát a természettel együtt lélegző paraszti világ „idillikus” szabadságvízióját idézzük meg, azon az autentikus néptáncon és népzenén keresztül, amely évszázadok alatt formálódott és csiszolódott kristályossá a Kárpát-medence magyarságának szellemiségében.
Az előadás második része az urbánus létezés bonyolult szabadságfogalmát jeleníti meg, egy, a magyar paraszti kultúrából eredő, korszerű szemléletű kortárs-néptáncra és világzenei hangzásra épülő sajátos nyelvezet segítségével. A városi ember szabadságképében szintén megjelennek a kötöttségek, a külső hatások által korlátozott szabadság vagy a túlzott szabadság, szabadosság. Pedig bizonyos önkorlátoknak működniük kéne ahhoz, hogy a közösségi létezés működtethető legyen. Mindenki máshogyan működteti a szabadságot és ez nagyon érdekes téma egy művész számára. József Attila azt írja, hogy „Ahol a szabadság a rend, mindig érzem a végtelent”. Ezt az idézetet választottam az előadás mottójául, mert megfogalmazódik benne, hogy a szabadság egy magasabb szinten valamiféle rendet hoz létre. Nem pedig az egyének önző akaratának szabadon megélését jelenti, ami legtöbbször nagyon romboló. | hirdetés
 |
|
A közönség erős látványra épülő táncszínházi előadást lát majd, amely főként impressziókból áll. A paraszti és városi ember szabadságvíziójáról fogunk szürreális történeteket szembe- vagy éppen párhuzamba állítani. Erős, izgalmas képekkel szeretném mindezt megfogalmazni. Mivel a téma inkább intellektuális, mintsem populáris, fontos szempont volt, hogy azon néző számára is befogadható előadás szülessen, aki a színházban inkább szórakozást keres. Így a darab második részét sok humorral, iróniával szeretném megvalósítani. Arra törekszünk, hogy groteszk, elgondolkodtató, ugyanakkor szórakoztató előadás szülessen.
Bemutató: május 16., 19h
Művészetek Palotája – Fesztivál Színház
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
