Fölöttébb kockázatos valamit újranézni, ami egykor nagyon tetszett. Hányszor ráfaragtam már, hogy vágytam a régi élményre, vagy valakinek meg akartam mutatni a produkciót, aminek már
csak az árnyékát láttam viszont. Svájci magyar vendégeim voltak, így a kedvükért több mindent újranéztem. A Budapesti Operettszínházban, a Lili bárónő esetében, amin meglehetősen jól szórakoztam a premieren, ezt eléggé megbántam. A szereplőcserék nem váltak az előadás javára, az első részen, amit valaha végigröhögtünk, alig lehetett nevetni, érződött a produkción, hogy a rendező által nincs karbantartva, sok tekintetben szétesett.
Kovalik Balázs jóval régebben bemutatott Turandot-rendezése sem volt közel sem olyan állapotban, mint a premier idején, de zsúfolásig telt az Erkel Színház, ahová még ebben a szezonban, az újranyitás utáni úgynevezett próbaüzemben, 1500 forint a legdrágább jegy, így jöttek diákok, aggastyánok, olyanok, akik az Operaház belépőit már nem tudják megfizetni, de olyanok is, akik oda ugyancsak járnak. Sokféle ember örült annak, hogy újra jöhet az ország legnagyobb teátrumába, és az öröm átsugárzott a színpadra, ahol az énekeseket szintén elkapta a láz, hogy ismét felléphetnek itt. Így aztán az előadás minden hibája dacára „összelélegzett” színpad és nézőtér, szép este volt.
Egressy Zoltán Portugál című darabjának ősbemutatóját csaknem tizenöt évvel ezelőtt tartották a Kamrában, majd egy idő után, a kiugró sikerre való tekintettel átvitték a Katona József Színházba, túljutott már a háromszázadik előadáson. És örvendetesen egyben van, nem fakult meg, nem fáradt ki, nem vesztette el az aktualitását. Sőt, az a motívum, hogy a főhőse, Bece, elvágyódik az országból, mert fojtogató számára a légkör, szomorúan felerősödött. Nem Hajduk Károllyal láttam már, Keresztes Tamás állt be a szerepbe, de szintúgy, mint falat kenyérre, vágyik a szabadságra, és ugyanúgy kérdéses, mint valaha, hogy megkaphatja-e. A kocsmáros feleségeként pedig még mindig későn érkező mentőövként is szeret bele Masni, ami Pelsőczy Rékának klasszikus értékű, de változatlanul igencsak élő alakítása. Sorolni kell a többieket, ahogy Szirtes Ági szerepe szerint változatlanul erősen kapatosan eltaknyol a bringájával, azzal az egész világ ingatag állapotát érzékelteti. Varga Zoltán a folyamatos részeg a faluban, Csuja Imre az állóvizet jelképező kocsma tulajdonosa, Lengyel Ferenc a féltékeny izomagyú, Bán János az örök nyughatatlan, Mészáros Béla a pohár fenekére néző pap, viszonylag új beállóként Jordán Adél Bece jól szituált felesége. Organikusan, élvezetesen tovább él a produkció. Egy színház minőségét abszolút mutatja, milyen színvonalúak a repertoár-előadásai.
|
vissza
vissza a lap tetejére
