Táncestek a Karmelita udvarban – Bordélyháztól a hunkyk világáig
2013-06. szám
Szerelem, szenvedély, hagyomány és család, emlékezetes történelmi pillanatok. Életünk történetei jelennek meg a legváltozatosabb táncműfajokban a Táncestek a Karmelita udvarban című programban, 2013. július 30.–augusztus 16. között
a Budai Várban, a tangó, a flamenco, a kortárs tánc és a hagyományainkat őrző néptánc nyelvén. Budai László, Dalotti Tibor, Kocsis Enikő, Juhász Zsolt és Lippai Andrea beszélt lapunknak az előadásokról.
A Casa de tango, mellyel részt veszünk idén a Karmelita-táncestek programjában, első darabunk felújítása és nagyon eredeti a története – mondta Budai László táncművész, hozzátéve, hogy a tangó kialakulásában nagy szerepet játszottak az argentin bordélyházak zenéi és táncai az 1900-as években.
A Botafogó Táncegyüttes a Sakk című darabjával készül a Karmelita-programra. – A világon egyedülállóként használjuk a showtánc formanyelvét táncszínházi produkcióinkban – mondta Dalotti Tibor művészeti vezető, akit koreográfusként a sakk végtelen számú kombinációi inspiráltak, ami nem csupán matematikailag érdekes, de visszaköszön az emberi élet megismételhetetlenül sokféleségében.
Születőben a kortárs néptánc közönsége
A Tántorgók története személyes élményből született, hiszen nagyon sokunk családi legendáiban felbukkan egy kivándorolt ős kalandos históriája. A mi családunkban is volt egy nagyapa, akinek élettörténetét beleszőttük az Tántorgók című előadásunkba – mondta Kocsis Enikő, a Fitos Dezső Társulat táncművész-koreográfusa. – A történet az úgynevezett hunkykról szól, akik az I. világháború előtt érkeztek Amerikába az új élet reményében, ám ez a jelenség ma is nagyon aktuális. Az örökös nyugtalanságot, a bizonytalanság érzését próbáltuk feldolgozni ebben a darabban, amelynek középpontjában az áll, hogy hogyan találjuk meg a helyünket egy új közösségben. Tudunk-e asszimilálódni, merünk-e mások lenni? Kocsis Enikő, megjegyezte, hogy a néptánc egy ősi mozgás, amely nemcsak hogy képes, de kifejezetten alkalmas a modern tartalmú, nagyon aktuális, kortárs témák, érzések, gondolatok megmutatására. | hirdetés
 |
|
A Duna Művészegyüttes Tavaszi szél című előadása erősen a néphagyományokon alapuló darab, amely azonban már az újítás szellemében készült – mondta Juhász Zsolt művészeti vezető. – Olyan irányzatot kezdtünk megvalósítani, amelyben az autentikus néptánc nagyon mai, színházi közegbe került. Ezen a felfrissült, kortárs táncnyelven keresztül beszél a magyar kultúráról, a magyar emberek életérzéséről, egészen pontosan a tavaszi rítusokról.
Egy anya meg a lánya
A Las Flamencas egy anya lányához fűződő kapcsolatát mutatja be a különböző életszakaszokban. Azt, ahogyan végigkíséri a születéstől a felnőtté válás útján, s végül elengedi kezét ¬– mondta Lippai Andrea táncművész, aki lányával, Pirók Zsófiával közös produkcióját hozza ismét a Karmelita-programra. – Zsófit én kezdtem tanítani, felkészíteni a művészi pályára. Sokféle műfajt kipróbált, mire megtalálta a saját útját. Számomra nagy öröm, hogy Ő fog ebben a műfajban kiteljesedni. Idén diplomázott a sevillai táncművészeti konzervatóriumban, ahol a flamencón kívül spanyol néptáncot, klasszikus balettet, modern táncot, jógát és tánctörténetet is tanult. Széles körű rálátása lett e művészeti ágra. A flamenco mint érzelemvilág és mint technika tehát az alap, de azon kívül sok minden kell még ahhoz, hogy egy est művészi értéket adjon a néző számára. Lippai Andrea hozzátette, hogy a flamenco eredendően befogadó műfaj, amely a legkülönbözőbb műfajokkal fuzionálva képes egy teljesen egyedi élményt létrehozni. Maga az örök megújulás. – Alkotóként az emberi kapcsolatok, érzelmek és a ritmus inspirálnak leginkább. Az érdekel, hogy e nagyon színes emberi kultúra aprócska részeként mi az én dolgom, milyen értéket tudok létrehozni – mondta Lippai Andrea.
Nemzeti Táncszínház, Karmelita udvar
Júl. 30.–aug. 16.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
