Az Orlai Produkciós Iroda és az Óbudai Társaskör színpadra édesgette a Robert James Waller regényéből és még inkább Clint Eastwood filmjéből ismert, A szív hídjai című, szép, szerelmetes históriát.
Egy becsületes, férjét, gyerekeit szerető családanya lesz szerelmes családja négy napos távollétében az arrafelé dolgozó, világot járó fotósba. És bár a konkrét együttlét röpke négy napig tart, ez lesz életük nagy érzelme, lelküket mennybe repíti és földúlja, miközben külsőleg minden marad a régiben. A gyerekek csak anyjuk halála után, naplójából tudják meg a történteket. A Társaskör mediterrán hangulatú, intim kertje jó helyszín ehhez, akár lehetne vidéki udvar, árnyas fával, valódi kis forrással. Patkó alakban körbeüljük a meghitt játékteret. Néhány szék, asztal, tűzhely, tálaló Zeke Edit díszlete.
Az előadás elején a meghalt asszony gyerekei, Szamosi Zsófia és Chován Gábor megszemélyesítésében, anyjuk naplóját olvassák egymásnak, fennhangon. És egy egészen más anyát ismernének meg belőle. Emiatt pedig át kell gondolniuk a saját életüket is, ami magánéleti szempontból ugyancsak válságba került. A Szamosi által játszott lány próbál gunyoros, csipkelődő lenni, de közben lerí róla a megdöbbenés, az, hogy mélyen érinti mindez. Chován Gábor öltönyös-mellényes, kimért fiút alakít, de azért, miközben igyekszik távol tartani magától a naplóból megtudott történetet, ő is igencsak a lelkére veszi. Novák Eszter rendezése megmutatja, hogy a gyerekek, akik tán ekkor érnek igazán felnőtté, hogyan változnak meg a mamájuk írása által felidézett históriától. És ezt olvasva mintegy ők idézik meg az édesanyjukat meg a szerelmét.
Az anyjukat alakító Udvaros Dorottya eljátssza a rutinba belefáradt asszonyt és utána a kivirulót, az ezerarcúan színessé, igencsak impulzívvá válót, akinek az eddigi monotónia után izgalmasan váltakoznak a hangulatai. László Zsolt kezdetben megmutatja a nemtörődöm flegmát, aki csak flangál a világban, témát meg olykor biológiai okokból nőt keres. És négy napra talál is egyet, akitől hirtelen figyelmesen odaadó férfivá lesz. Időnként a két színész jóvoltából vibrál a színpad. Erőteljes a libikókajáték, hogy mikor melyikük lángol jobban, vagy éppen gondol bele, hogy ez a kapcsolat halálra ítéltetett, de azért akkor is, mindenképpen megéri. Nem sikerül folyamatosan fenntartani az elsöprő szerelem érzését. A kis tér leleplezi, ha valami nem valódi és nem igazán intenzív. De aztán újra jönnek remek részek, visszatornázhatjuk magunkat a vágyott illúziók világába, melyekre minél vacakabb a világ, úgy tűnik, annál inkább szükségünk van. |
vissza
vissza a lap tetejére
