Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
A legjobb itthon énekelni
2013-07. szám / Szepesi Krisztina

Alkotmányunk ünnepén, augusztus 20-án lesz a premierje Erkel Ferenc utolsó befejezett ope­rá­já­nak, az István királynak a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A címszerepet Bretz Gábor énekli, aki az elmúlt években óriási sikereket aratott a világ több nagy operaszínpadán,
a következő évadtól azonban nagy örömére rengeteg feladatot kapott itthon. A tanulás számára örök még akkor is, ha tanárai már nem tud­nak újat mondani neki.

Különösen nagy várakozás előzi meg Erkel István királyának pre­mier­jét, hiszen ez az opera- koncert lesz az ünnepi év záróeseménye, István király halálának 975 éves és szentté avatásának 930 éves évfordulója tiszteletére. Sokszor beszél arról, hogy fontos azonosulni va­la­mi­lyen formában a szerepeivel. István karakterében mit talált ma­gából?
B. G.: Akár találok, akár nem, a közönségnek úgy kell megmutatni egy karaktert, hogy hihető legyen. Istvánban a keresztény hit, a ma­gyar nem­zet sorsának szívén viselése és a gondoskodó apa szeretete mind-mind olyan jellemzők, amelyekkel azonosulok. Erkel operájában pedig mind a három jellemvonás érvényesül.

Nem először énekel Erkel-operában. Milyen feladat ez a szerep énekesként és színészként? Sokszor beszélt arról is, hogy a hangja kapcsán vita volt arról, hogy basszus vagy bariton, ez a szerep pedig egyértelműen az utóbbi.
B. G.: Az elmúlt operaházi évad nyitóprodukciója, a Hunyadi László Gara nádor szerepe volt az első találkozás Erkellel a pályámon. Gara nádor is bariton szerepként van a nyilvántartásban, az áriában szép mélységekkel. Ha basszus énekli, akkor inkább ezek a mély hangok dominálnak, ha pedig bariton, akkor a magasságokat tartja az énekes tovább. István szerepében ugyanígy megtalálhatóak a magasabb es főleg a végén a mélyebb részek. Bariton és basszus egyaránt énekelheti. Hangterjedelmében nem olyan magas és nem olyan mély, mint például Verdi Zakariása, ami egy basszus szerep. De számos példát lehetne még hozni. A lényeg az, hogy az énekesi produkció után az ember még el tudjon köszönni a portástól... De a viccet félretéve, a hangok után a legfontosabbnak a magyar szöveg érthetőségét tartom. Feliratozás és műsorfüzet-olvasás nélkül is értenie kell a közönségnek az énekesek minden szavát.

Elmúlt éveit főként világhírű alkotókkal, külföldi feladatokkal töltötte. Mennyiben más a munka itthon, magyar stábbal?
B. G.: Az elmúlt években is sokszor dolgoztam itthon. Mindenhol megvannak a helyi szokások, amikhez alkalmazkodni kell, mint például most az Aix-en-Provence-i fesztiválon az este 9-től éjjel 1-ig tartó színpadi próbák a nagy meleg miatt. A felkészült, pontos munka világszerte alapkövetelmény, de ez itthon is így van.
hirdetés

Sokszor szóba kerül az operák kapcsán, hogy külföldön nagyon erőteljes az érzelem- és vé­le­mény­nyil­vánítás, ami néhány kivételtől eltekintve mégiscsak a nézők valamiféle hozzáértéséről és a műfaj komolyan vételéről tanúskodik. Ez utóbbiak miatt pedig talán jó is, hogy van. Nem „hiányzik” ez Magyarországról?
B. G.: Tapasztalataim szerint a magyar közönség nagyon hálás és lelkes mind a hazai, mind pedig a külföldi művészekkel szemben. Talán még túl udvariasak is a külföldi vendégekkel. De ez nem baj.

Sokszor és nagy tisztelettel beszélt mesteréről, Antalffy Albert professzorról, aki májusban távozott örökre. Az utolsó pillanatig is órákat vett tőle. Mit tanult tőle a szakmáról? Folytatja a tanulást másik énektanárral?
B. G.: Énektanárral nem. Tizenhat évig tanultam énekelni. Már a Zeneakadémián Sólyom-Nagy Sándor tanár úr is azzal engedett el, hogy mindent megtanultam. Antalffy professzor úr is többször mondta, újat már ő sem tud mondani, és hosszú évek munkája után már nem is lehet. Ő egy olyan külső kontroll volt, aki jól ismerte a hangomat, és szólt, ha valamit – például egy új szerepet – helyenként rosszul énekeltem. Tehát egy külső „fülre” van szükségem és szüksége minden énekesnek, mert belülről másképp halljuk magunkat. Hajlamosak vagyunk elnézőbbek lenni a hibák felett. A tanulás pedig az új szerepekkel egy életen át folytatódik.

A 2013/14-es évadot az Operában tölti, miközben korábban többször nyilatkozott arról, hogy szereti a külföldi fellépéseket, és még a külföldre szerződésen is gondolkodott. Miért döntött most mégis az itthon maradás mellett?
B. G.: Amikor itthon kezdtem 2004-ben, ha jól emlékszem, az operai szezon 10 hónapja alatt 4 előadásom volt. Így nem volt más választásom, mint elmenni külföldre versenyekre, előéneklésekre. Aztán később egyre több előadást kaptam itthon, így már nem kellett feltétlenül minden külföldi felkérésre igent mondanom. Jó énekelni a világ különböző színpadain, de a legjobb itthon.



vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor