Jegyzet
A 25. kisvárdai fesztivál
2013-07. szám / Bóta Gábor
A Magyar Színházak XXV. Kisvárdai Fesztiválja azoknak a magyar teátrumoknak a mustrája, melyek nem az országhatárokon belül játszanak. Az eredeti Hamlet például a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházból érkezett. Krimiként adják Shakespeare halhatatlan művét. A végén kiderül, semmi nem úgy van ám, ahogyan eddig gondoltuk. A produkcióban szellemesen
összezagyválnak mindent, akit makulátlannak hittünk, az is besározódik. Még a címszereplő sem kivétel, amikor például vív, nem neki dobnak mérgezett gyöngyöt az italába, hanem ő tesz mérget a Gertrud számára végzetessé váló pohárba. És bizony, akit a lehető legtisztább embernek véltünk, Hamlet barátja, Horatio abszolút elvetemült, befejezésül világossá válik, ő keveri a szálakat, akár gyilkol is. Ralbolszki Csaba élvezetesen adja, először talpig becsületesnek mutatkozik, hogy aztán előtűnjön bajkeverő lénye, aki majd, amikor már hullahegyek hevernek a színpadon, beszámol megbízójának, a hatalmat átvenni érkező Fortinbras norvég királyfinak, hogyan készítette elő számára a talajt. Fortinbras aztán őt is elteszi láb alól, így végképp totálissá válik a temérdek vér által szerzett hatalom.
Mezei Kinga rendezése arról regél, hogy már idő sincs átélni a tragédiát, hiszen felpörgetett tempóban érkezik az egyik hír a másik után. A színészek meghálálják, hogy több szerepet játszhatnak, az Opheliát alakító Béres Márta például Bernardo, az egyik őr is, sírásóként szintén láthatjuk, és a darabbéli színészek csapatában ugyancsak feltűnik. Ahol egyébként még a királyt adó Csernik Árpád is megjelenik, de persze másik jelmezben. Így aztán láthatjuk, hogy minden milyen viszonylagos. A Hamletet megformázó Mészáros Árpád azért nem tűnik fel más alakban. Ő még ebben a verzióban is csak kiemelkedik a többiek közül, nem helyettesíthető be mással.
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadásában Spiró György Az imposztor című kesernyés komédiáját láthattuk. A diktatúra természetrajzáról, az ahhoz való viszonyulásról, az ellenállás lehetőségéről szarkasztikus görbe tükröt mutató darab színház a színházban játék. Egy vidéki társulat modellálja benne a társadalmat. Ide érkezik vendégszereplésre az ünnepelt, fővárosi nagy színész, Boguslawski, aki már némiképp kiégett, de nem annyira, hogy a hatalom orra alá borsot törve ne csináljon jókora ribilliót. A vendégszereplő nagy művészt Kolozsvárról vendégszereplő jelentős színész, Bíró József adja. Ravasz embert ábrázol, aki kicsinyes is, meg trükkökre is szüksége van ahhoz, hogy elmondhassa, amit nyíltan nem lehet. Erősen áthallásos színpadi demonstrációról van szó.
A Keresztes Attila által élvezetesen rendezett előadásban remekek a színészek. Nemes Levente adja a korlátolt direktort, akinek csak az a fontos, hogy a színháza valahogyan tovább működjön, ennek érdekében gusztustalanul a hatalomhoz dörgölődzik. Pálffy Tibor ostobán hiú színészét pedig csak a saját gyógyíthatatlan feltűnési viszketegsége érdekli. Mátray László rendőrök által elagyabugyált fiatal művésze viszont érti Boguslawski tanítását, és ha egy időre ki is vonják a forgalomból, feltehetően tovább viszi a tüzet. | hirdetés
 |
|
Iszonyúan groteszk momentumok keverednek vaskosan reális részekkel a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Parasztopera előadásában. Szikszai Rémusz rendezése a végzetdrámára helyezi a hangsúlyt, arra, hogy egy régi cselekedet hogyan von maga után újabb és újabb tragikumba hajló történéseket.
Nagyszerűen szól a zenekar, a színészek többsége is megfelelő vokális képességekkel rendelkezik. És ehhez eddig visszafojtott, de hirtelen kitörő, fékezhetetlenné váló indulatok feszülnek egymásnak. Kiss Attila, Tokai Andrea, Balázs Attila, Lőrincz Rita, Tasnádi-Sáhy Noémi, Éder Enikő, Kocsárdi Levente, Aszalos Géza, Molnos András Csaba, Mátyás Zsolt Imre egységes stílusban játszó, de karakteres színekből építkező csapatot alkotnak. Megmutatják, hogy az ember hogyan őröl föl másokat, és teszi ezt önmagával is.
Egy sokkal populárisabb zenés darab, az Isten pénze pedig arról regél, hogy egy kapzsi, tehetős, másokat kihasználó öregúr miként zárja ki magát fukar érzéketlenséggel az emberiségből, hogyan válik totálisan magányossá. Majd élete vége felé rádöbben, valamit veszettül elrontott, és amit lehet, kétségbeesetten próbál kijavítani. Tolcsvay László – Müller Péter – Müller Péter Sziámi musicaljét ezúttal a csíkszeredai Csíki Játékszín tűzte műsorára, amelyik rendületlenül játszik zenés produkciókat. Ezek nem különösebben eredetiek, formabontóak, néha az énekhangokkal is baj volt, de mégis eleven, működőképes produkciók születtek, ahogy ezúttal szintén. Fajsúlyos a főszereplő, Fülöp Zoltán, el tudja játszani a teljes megrendülést, amikor rádöbben, hogy eddigi élete, temérdek pénze dacára, hiábavaló volt. És képes megmutatni a mesebeli átalakulás folyamatát, ahogy rossz emberből jóvá válik. Somogyi Szilárd a szűkös lehetőségek miatt a színészek erejére támaszkodva, magabiztosan állította színpadra a produkciót.
Ahogy a kisvárdai fesztivál is még mindig biztosan áll a lábán, bár a technikai körülmények elég rosszak, és a szállások jelentős részére is mind több a panasz.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
