Interjú
Egymásra kell hangolódnunk
2013-08. szám / Bóta Gábor
Ráckevei Anna a debreceni Csokonai Színház új igazgatójaként erős társulatot akar. Vidnyánszky Attila hívta a Nemzetibe színészként, de ő inkább ezt a munkát választotta.
A pályázatodban azt tartod alapkérdésnek, hogy egy vidéki színház határozott művészi programmal mennyire tudja hozni az előírt előadás- és nézőszámot…
R. A.: Gemza Péterrel próbáltunk olyan programot összeállítani, amiben reményeink szerint mindenki megtalálja a maga ízlésének való, minőségi produkciót. Figyelünk arra, hogy mit szeretnének a városban, miközben megpróbáljuk a magunk művészi elképzeléseit is megvalósítani.
Azt írtad, hogy olyan erős társulatot akarsz, amelyik Debrecenbe vonz rendezőket. Nem fordítva szokott ez történni? Hogy van valahol egy karizmatikus színházi ember, és miatta mennek oda tehetségek?
R. A.: Azt szeretnénk, ha jó lenne Debrecenben lenni, jó lenne ott rendezni. Mert ha valaki ide jön dolgozni, kíváncsiak rá, képesek felvenni az ő ritmusát, azonosulni a gondolatmenetével.
Nem szerepelt a tervekben, hogy Vidnyánszky Attila elszerződése után helyette egy másik markáns rendező kerüljön Debrecenbe?
R. A.: Nagyon sok színház működik úgy, hogy nincsen egyvalaki, aki meghatározza a koncepcióját, szellemiségét, hanem sok erős egyéniséget hívnak oda, akik mind le tudnak tenni valami minőséget az asztalra.
Már Vidnyánszy idejében is a művészeti tanács tagja voltál. Gondolom, ő akarta, hogy te legyél az utódja. Mit mondott, miért?
R. A.: Miért gondolod, hogy Vidnyánszky akarta, hogy én legyek az igazgató?
Általában az előző igazgató szeret gondoskodni az utódjáról.
R. A.: Ezúttal nem ez történt, Vidnyánszy azt akarta, hogy én a Nemzetibe menjek.
A Wikipédián még fönt is van, hogy te amellett, hogy Debrecenben vagy igazgató, a Nemzeti tagja vagy. Az vagy?
R. A.: Nem. A Wikipédián nagyon nehéz kijavíttatni bármilyen hibát. Évek óta küzdök, hogy ne szerepeljen az, hogy a kecskeméti Katona József Színház tagja voltam, mert nem voltam. Azért lehet a félreértés, mert a Kelemen László Színkör tagja voltam, Kecskeméten pedig van egy Kelemen László Kamaraszínház.
Először szerződtél a Nemzetibe, és utána jött az ötlet, hogy legyél Debrecenben igazgató?
R. A.: Nem szerződtem le, csak meg lettem szólítva Attila által. És aztán megtudtam, hogy Gemza Péter nagyon szívesen vállalna színházvezetői munkát, de nem egyedül. Akivel vállalta volna, az viszont visszalépett. Ekkor jött az ötletem, és ez nem Vidnyánszky ötlete volt, mi lenne, hogyha megpróbálnánk együtt. Ez nagyon tetszett Gemzának is, és végül Attilának is.
Miért akartad ezt?
R. A.: Mert kíváncsi voltam erre a helyzetre, kihívásnak tartottam. Kíváncsi voltam arra, mi van akkor, ha ez nekem sikerül. Mi történik, ha én valóban igazgathatok egy színházat.
Józan ésszel azt gondolnám, ha Vidnyánszky, az eddigi igazgatód hív a Nemzetibe – nyilván nem azért teszi, hogy kitoljon veled, tehát adott volna szerepeket –, akkor benne vagy a tutiban. Minek kellett neked az igazgatás és a vele járó felhajtás?
R. A.: Harmadszorra lettem volna a Nemzeti Színház tagja. | hirdetés
 |
|
És ez már unalmas?
R. A.: Nem. Biztos, hogy igen sok jó szerep várt volna, de mint új lehetőség az igazgatás sokkal jobban izgatott.
Miből gondoltad, hogy te ezt tudod csinálni?
R. A.: Hát ez jó kérdés. Sokan mondják, hogy milyen bátor vagyok. Azért voltam ilyen bátor, mert nem egyedül vagyok. Gemza Péter igazgatóhelyettesként és művészeti vezetőként ott van mellettem. És nagyrészt az eddigi operatív erők itt maradtak a színházban. Őket hét év óta ismerem. Én még soha ennyi ideig nem voltam egy színháznál. Tudom, hogy bízhatok bennük.
Vidnyánszky Attila segítségére számítasz?
R. A.: Nem. A kapcsolat természetesen nagyon szoros, a Nemzeti Színházban rendezett első bemutatóját rögtön Debrecenbe hozza vendégjátékra, ahogyan mi is sok előadással leszünk jelen a Nemzetiben, az első időkben mindenképpen. De Vidnyánszkynak is célja volt, attól kezdve, hogy mindent átadott, tartsunk vele bizonyos távolságot. Nem szól bele a mi működésünkbe. Kérdeztem is, hogy azt szerződtethetek-e, akit akarok, azt mutathatok-e be, amit akarok. Tehát nincs ilyen felügyelet. Ezt akarom nyomatékosítani.
Mi a helyzet a debreceni bevásárlóközpontban régóta félbehagyott Latinovits Színházzal, aminek már többször módosult az átadási határideje?
R. A.: Erről is volt szó, amikor az első tárgyalások voltak a város vezetésével.
Ugyanis egészen más helyzet számodra is, ha még másik három színháztermed van, hiszen ennyi épül az új teátrumban. Mi a mostani verzió? Mikor lehet végre kész az az új színház, amibe eddig is sok pénzt fektettek?
R. A.: Elsősorban a Nagyerdőben lévő szabadtéri színházat szeretné a város felújítani. Azt pedig remélem, hogy 2015-re, amikor 150 éves lesz a debreceni Csokonai Színház, elkészül az új színház.
Mi van a félbehagyott színházban? Rohadnak a falak, vagy karbantartják a helyiségeket?
R. A.: Amennyire szükséges, nyilván karbantartják. Erről nincsenek információim.
Tehát ígéret van arra, hogy még a te igazgatási ciklusod alatt elkészül a Latinovits Színház?
R. A.: Igen. Nagyon remélem, hogy akkor az történik, hogy a Csokonait felújítják, és addig átköltözünk az új épületbe.
Öt év múlva, amikor lejár a mandátumod, hogyan kell kinéznie annak a színháznak, amit te vezetsz?
R. A.: A legfontosabb az erős együttes. Minden poszton olyan ember legyen, aki erősíti a csapatot és a közösséget. Nyilván keresgéljük még a saját hangunkat, egymásra is kell hangolódnunk. Még csak dadogom az egészet, de remélem, hogy a ciklus végére gyönyörű szép tartalmas körmondataim lesznek arról, hogy mi az, amit közösen csináltunk.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
