Interjú
Klasszikusan modern
2013-08. szám / Szepesi Krisztina
Zimányi Zsófia vezetésével második évadát kezdi a Rózsavölgyi Szalon, mely régi idők romantikáját idézi fel klasszikus koncertekkel, és felfrissít olykor nagyon is modern színházi előadásaival. Az igazgatónő beszél arról, mik voltak az első évad tapasztalatai, és hogyan folytatódik a Szalon élete.
Mesélte, hogy nagymamája 50–60 fős, művész barátaiból álló vasárnapi szalonja ihlette a Rózsavölgyi létrejöttét.
Z. Zs.: Belle Schulhof, világhírű impresszárió Budapest/New York című könyvében így emlékszik a nagyszüleim szalonjára: „Zerkovitz vasárnaponként összejövetelt rendezett s ezeken mindig neves pesti művészek vettek részt. Engem is meghívott és én ragyogóan éreztem magam: hallgattam a zenéről, színházról, politikáról folytatott társalgást, a napi események megvitatatását, és első kézből értesültem a színházi pletykákról.” Nálunk, bár nagy örömömre igen sok művész látogatja előadásainkat, a színészek és zenészek inkább a színpadon vannak. Megszokottá vált azonban, hogy a fél nyolckor kezdődő előadásokra a nézők nagy része már fél hét körül megérkezik, és éppúgy beszélgetnek, jól érzik magukat, mint nagymamám szalonjában anno. A művészek pedig előadás után sokszor kijönnek a közönség közé.
A Rózsavölgyi az 1800-as években kamarakoncertjeiről volt híres. Elég nagy erre az érdeklődés ma is?
Z. Zs.: A Szalon működését úgy képzeltem, hogy a kamarazene kis fellegvára lesz. Ehhez képest engem is meglepett, hogy a színházi előadásokra mennyivel nagyobb az érdeklődés. Eredetileg hetenként terveztem kamarazenei estet, most havonta kettőt tartunk, de azokat igen nagy érdeklődés kíséri.
Érdekes, hogy bár a külső klasszikus, sok produkció kortárs, akár ősbemutató.
Z. Zs.: Úgy gondolom, a klasszikus külső és a modern tartalom nem mondanak ellent egymásnak, hiszen minden klasszikus alternatívként kezdi a pályafutását. Ha azonban olyan anyaggal találkozom, melyről úgy gondolom, nem alkalmas a Szalonban való előadásra, felajánlom testvérszínházunknak, a Hátsó Kapunak, ami kimondottan alternatív programokkal foglalkozik. | hirdetés
 |
|
Meg tudták szólítani a fiatalabb korosztályt is ezzel a klasszikus, múlt századian romantikus hangulattal?
Z. Zs.: A programokat leginkább a harmincas és idősebb korosztálynak terveztük, ugyanakkor az Utolsó óra előadásaira vagy Bársony Bálinték havi jazzkoncertjeire nagyon sok fiatal is eljön hozzánk. Nem is beszélve a kéthetenkénti szombat délelőtti gyerekelőadásainkról.
Béres Ilona, Tordai Teri, Jordán Tamás, Alföldi Róbert, Szervét Tibor és sorolhatnám még azokat az elismert művészeket, akiket a Szalonba „csábított”.
Z. Zs.: Nagy örömömre, akit eddig meghívtam, elsőre igent mondott, sőt, sokszor nagyon jelentős művészek jöttek hozzánk, hogy szeretnének megvalósítani valamilyen előadást, és ehhez a Szalont gondolják ideális helyszínnek. Ilyen volt például Udvaros Dorottya, aki első önálló estjét nálunk rendezte meg, de Jordán Tamás is, aki Széllel szembe című estjét hozta el hozzánk nagy örömömre.
Az új évad hogyan alakul a tapasztalatok alapján?
Z. Zs.: Folytatódnak a kamarakoncertjeink, jazzestjeink, irodalmi estjeink és nagyon gazdag színházi programunk készül. Első bemutatónk szeptember 17-én a Gárdonyi-év tiszteletére az író Ábel és Eszter című művéből készülő előadás lesz. Szemben Gárdonyi nagy történelmi regényeivel, ez a mű egy különös szerelem aprólékosan finom, lélektanilag elmélyült rajza, a realizmus és a romantika ötvözete. A szerelmesek történetét s egyben a 19–20. század fordulójának Budapestjét Pogány Judit, Danis Lídia, Őze Áron és Gula Péter idézi meg Léner András rendezésében. Október 28-tól látható Tom Kempinski Távolsági szerelem című darabja Tóth Ildikóval és Lukács Sándorral, mely magyarországi bemutató, és azt a kérdést vizsgálja, megszülethet-e a szerelem egy férfi és egy nő közt, ha ötezer kilométer és az Atlanti-óceán választja el őket. Benjamin Britten születésének 100. évfordulója előtt tisztelgünk novemberben Britten utolsó operájával, melynek alapanyaga Thomas Mann Halál Velencében című kisregénye volt. A próza és az opera műfaját összemosó előadást Oszvald Marika, Kőszegi Ákos és Szamosi Donát adja elő. Ugyancsak novemberben új műsorral nálunk ünnepli 75. születésnapját Sándor György humoralista. Decemberben többek közt Kiss Mari és Jordán Tamás lép színpadra Valló Péter rendezésében egy, a Bernard Shaw és a Pygmalion ősbemutatóján Elizát játszó színésznő sziporkázó és gúnyos levelezéséből készült, Tisztelt hazudozó! című színdarabban. Azután pedig a tavalyi Rózsavölgyi-kabaré folytatásaként bemutatjuk A legvidámabb barakkot, mely az 1945–1990 közötti magyar humor írásaiból és jeleneteiből és persze a korabeli kuplékból, táncdalokból kínál válogatást Józsa Imre, Kovács István és Csobot Adél közreműködésével. Januári bemutatónkat Forgách András írta és rendezi Nádas Péter műve alapján, Szorul a hurok címmel, melyben Takács Katit és Kiss Diána Magdolna láthatjuk majd. Márai Sándor egyik kevéssé ismert művét, A szegénység iskoláját pedig Sediánszky Nóra dramatizálta és Árkosi Árpád állítja színpadra Mucsi Zoltánnal és Stefanovics Angélával. Egyik, talán legizgalmasabb vállalkozásunk az Émile Ajar (Romain Gary) Előttem az élet című művének Lőrinczy Attila készítette színpadi adaptációja lesz, mely egy 14 éves, elárvult arab kölyök és az őt nevelő zsidó öregasszony ellentmondásos, szeretetteljes kapcsolatát meséli el fergeteges humorral és hallatlan gyöngédséggel, Alföldi Róbert rendezésében, Margitai Ágival, aki a gyereket játssza. Lesz ezen kívül egy krimi Szervét Tibor főszereplésével, s egy nagymama és unokája humoros történetét bemutató vígjáték az internet világában Molnár Piroskával. Vagyis a másfél éve kialakult, nagyon sikeres programstruktúrán nem változtatunk, hanem inkább sok újdonsággal bővítjük azt, bízva abban, hogy ugyanolyan sokan jönnek majd el hozzánk, mint tavaly.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
