Az 1953-ban készült Római vakáció című film, az ellenállhatatlan Audrey Hepburnnel és a nőbálvány Gregory Peckkel, máig legenda. Lehet sóhajtozni, hogy milyen gyönyörű is volt
az a nagy, hirtelen jött szerelem benne, amikor egy, a protokoll elviselhetetlen nyűgeitől szabadulni akaró hercegnő meglóg Rómában, sétafikálni kezd az örök városban. Összehozza a sorsa egy ott dolgozó amerikai újságíróval, aki titkolja kilétét, és fotós haverjával nagy, jövedelmező sztorit akar rittyenteni a találkozásból. A témából Paul Blake írt darabot, és Cole Porter dalokat is illesztett bele. Ezt a verziót mutatták be a Szentendrei Teátrumban, az Orlai Produkciós Irodával közösen, hogy aztán ősztől a Belvárosi Színházban műsoron tartsák.
Pelsőczy Réka rendező, nyilván szükségből is, kieszelte, hogy filmstúdióban játsszák a történetet. Ez így kimondottan takarékos, ötletes megoldás, mert elég egyetlen díszlet – Kalmár Bence munkája –, nem kell Róma számtalan terét és utcáját felvonultatni. A szereplők jó ízléssel eltalálnak egy fölöttébb vékony határmezsgyét. Nincs szirupos nosztalgiázás, de azért áradnak az érzelmek, és nincs egykori nagy színészek értelmetlen utánzása. Tenki Réka eljátssza a kötelességektől, a túlszabályozottságtól megviselt hercegnőt, akinek nem lehet magánélete, percről percre be van osztva az ideje, és ettől fásulttá, gépiessé válik. Megmutatja azt is, hogy Rómában való megszökésekor hogyan kódorog megszédülve boldogan, hogy csodálkozik rá hétköznapi dolgokra. Szerelemre termett, kívánatosan vonzó, ha éppen nem hivatali kötelmeinek kell megfelelnie. Fekete Ernő az újságíróként pedig kezdetben a haszonleső, ügyes svihákot adja, aki pénzt, szenzációt, hírnevet akar, majd szerelembe esik ő is, és ez felülírja a haszonleső énjét. Szikszai Rémusz a szintén haszonra hajtó haverja, aki azonban képes megérteni, hogy ebből nem lesz üzlet, mert annyira mély az amúgy a körülmények miatt törvényszerűen hamvába hulló szerelem. Márton András a film darabbeli rendezője, aki pontosan tudja, miből és hogyan lesz a siker. Több szerepet is játszik, például szigorú, ugyanakkor bizonyos szempontból hajbókoló udvarmester, és narrátori feladatokat ugyancsak ellát. Hernádi Judit grófnőként a hercegnő társalkodója, fanyar humorral próbálja kívülállóként kezelni azt a merev udvari világot, amitől igyekezne szabadulni, de nem mer. Nagy Dániel Viktor pincérként, szomszédként virtuóz módon egyik szerepből a másikba bújik. Zöldi Gergely fordítóként és dramaturgként abszolút jól játszható szöveggel szolgált. Pelsőczy Réka rendezőként pedig megteremtett egy szórakoztatásra alkalmas, üdén eleven álomvilágot, de közben ironikusan jelzi, hogy ez azért közel sem a valóság.
|
vissza
vissza a lap tetejére
