Interjú
Testközelből
2013-08. szám / Szepesi Krisztina
Csányi Sándor március óta nemcsak színésze, de művészeti vezetője is a Thália Színháznak, és szenvedélyes elképzelései vannak arról, hogyan kell működnie egy társulatnak. Beszél arról, miért kapta a felkérést, és arról is, milyen feladat lesz számára teljesen egyedül állni a színpadon.
 Azt mondtad, negyven felé a színészek vágynak valami újra. Ha Kálomista Gábor nem hív a Tháliába művészeti vezetőnek, akkor is megfordult volna a fejedben, hogy tovább kellene lépni?
Cs. S.: Meg, de nagyon kényelmesen elvoltam a Radnótiban. Megmondták, mit csináljak, mit fogok játszani, jó szerepeket kaptam, szóval semmiféle okom nem volt a váltásra. Úgy voltam vele, nyerő szisztémán nem változtatunk. Aztán ölembe hullott a lehetőség, és úgy érzem, most nagyon a helyemen vagyok. Rettenetesen élvezem a próbák után az ügyek intézését.
Szerinted miért ajánlották fel neked ezt a pozíciót?
Cs. S.: Szenvedélyesen szeretem a színházat és elég jó szervezőkészségem van. Nézd, olyan, hogy művészeti vezető egyetem, nincs. Tehát vagy jön egy külsős ember jó adminisztratív készséggel, vagy kineveznek valakit színházon belülről, aki elkezdi lassan és szisztematikusan tanulni ezt a dolgot. Talán egy picit jobb, ha olyan embert választanak, akinek ez a szenvedélye, és ismeri is a színészek gondolkodását belülről. Testközelből.
A színház művészeti tanácsának munkájában is részt veszel.
Cs. S.: A bemutató előtt tíz, aztán öt nappal nézzük majd meg a próbát. Ez létezett Kaposváron, Szolnokon és a Radnótiban is, de mindenütt általában csak egy megnézés volt, ami nem jó, mert tíz nappal a bemutató előtt még sehogy sem áll az előadás. Az irány viszont látszik és van még lehetőség javítani. Például lehet javaslatot tenni arra, hogy egy geg jobb ritmusban hangozzon el, vagy épp az előadás vége felé ne legyen sötét és átrendezés, hanem oldják meg egy gyorsváltozással.
Úgy gondolod, ezt a rendező nem veszi észre?
Cs. S.: Egészen biztos vagyok benne, hogy a rendező és a színész egy bizonyos pont után ezt nem látja már tisztán. A külső szem mindig jót tesz. És ezek csak javaslatok. A rendező dönthet úgy, hogy az összes elhangzott ötletet, amit lejegyzetelt, kidobja a francba. Szirtes Tamás például nagyon széles szegmensét ismeri a színháznak, de Bozsik Yvette-ről, Réthly Attiláról, Béres Attiláról, Rusznyák Gáborról és Bereményi Gézáról is ugyanezt gondolom. Ez a hat teljesen különböző ember még sosem ült így egy asztalnál, és nagyon jó, hogy megnézik egymást, véleményt mondhatnak, megismerik a színészeket. Ettől lesz ez közösség, még ha befogadó színház is a Thália. Szeretnénk, hogy kialakuljon majd egy rendezői mag, hogy legyen egy tháliás stílus olyan alkotókkal, akik ismerik a közeget, az embereket.
Miközben a Thália befogadó színház és csak „virtuális” társulata van.
Cs. S.: Van ennek egy gazdasági és egy művészeti formája. Fontos, hogy azok az emberek, akik itt vannak, összekovácsolódjanak, vagyis nem a szerződési formát értem társulat alatt. Szeretném, ha a sokszínűség mellett lenne egy olyan minőség, ami a Tháliára jellemző. | hirdetés
 |
|
A szlogen szerint század eleji színházat terveztek.
Cs. S.: Ez a társulat nagyszínpadi produkcióira vonatkozik, ami mellett persze megy tovább a Független Thália Projekt, amit Litkai Gergő továbbra is szabadon csinál. Ebbe nem szólok bele, Gergő folyamatosan jobbnál jobb társulatokkal köt szerződést.
Lehet egységes stílust kialakítani ezzel, a Vidéki Színházak Fesztiváljával és azzal, hogy hívtok fiatal, kezdő rendezőket?
Cs. S.: Igen, hiszen a három fiatal rendezőt is mi válogattuk ki. Azt szeretném, hogy legyen egy századelős világa a nagyszínpadnak a következő évadtól, ami nem jelenti azt, hogy kizárólag Szomoryt és Heltait játszunk majd, mert belefér kortárs is, ha van szíve, története, varázslata. Vagyis minden jöhet, ami nem politizáló. Nem forradalmi színházat akarok és nem is odamondogatós, a művészsors nehézségein kesergő rétegszínházat. És nem azért, mert ezekkel baj van, hanem mert én ezekben nem vagyok jó. Ha én valamit hitelesen akarok képviselni művészeti vezetőként, annak olyannak kell lenni, ami hozzám közel áll, az pedig az érzelmes, klasszikus színház. Sznob butaság lenne tőlem, ha elkezdenék Ostermeier-koppintásokat csinálni hirtelen.
Játszol több előadásban és új bemutatóra is készülsz. A színészet és a művészeti vezetés hogy fér meg egymást mellett?
Cs. S.: Úgy lesz három előadásom, hogy javarészt nyáron próbálunk, vagyis az évadba nem nyúlik bele a munka. Az első bemutatóm úgy jött, hogy felhívott Szirtes Tamás, van egy monodrámája, A férfiagy – avagy nincs itt valami ellentmondás? című, lenne-e kedvem vele megcsinálni. Bereményiéknek is tetszett az ötlet. Nagyon jó darab, a stílusa Hofiéra hasonlít, mert van díszlet, jelmez és történet, de közben folyamatosan a nézőkkel beszélgetek.
Nem könnyű egyedül állni a színpadon, ráadásul először vállalsz ilyen feladatot.
Cs. S.: Itt nem támaszkodhatok senkire. Schell Juci a jó példa erre, akivel együtt játszom az Esküvőtől válóperig című darabban, és mindig meglepődöm, hogy már megint honnan jött ki belőle az a jó ritmusú, tiszta, őszinte megszólalás. De ott lesznek a nézők, akikkel lehet beszélgetni. Ha például nagyon nem működik egy jelenet, lehet improvizálni. Sokat jártunk a filmekkel közönségtalálkozókra, és ott nagyon észnél kellett lenni, mit válaszolsz a kérdésekre, szóval megtanultam, hogy akkor is jófejnek kell lenni, amikor azt mondja a néző, tök unalmas voltál. Ez a darab közismert kérdéseket vet fel. Például amikor a nő azt mondja, hogy öt perc múlva kész vagyok, az pont annyi ideig tart, mint mikor a férfi azt mondj a kocsmában, hogy megiszom a sört, és öt perc múlva indulok. Aki így hülye, az úgy normális, aki úgy normális, az meg így hülye. Nincs erre megoldás, de lehet rajta együtt nevetni a nézőkkel. Aztán Rusznyák rendezi a Balkán kobrát, amiben egy pici szerepet játszom, és lesz még a Liliom év végén, ami Béres Attilával már a főiskola óta mániánk. Szóval van, hogy bejövök reggel 8-ra és este 10-ig itt vagyok. Egyelőre ez megy nekem, és ha most ráfekszünk a munkára, elindul a gépezet a marketinggel és az egységes arculattal, akkor később gördülékenyebben mennek majd a dolgok.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
