A kaposvári Csiky Gergely Színház repertoárján: Lessing Bölcs Náthán című „felnőttmeséje” Valló Péter rendezésében és egy magyarországi bemutató, A király beszéde (a rendező Funtek Frigyes).
 Bölcs Náthán
Címszerepben: Szarvas József
Színész ne dicsérjen rendezőt – az álmoskönyv szerint az jót nem jelent. De Valló Péter „munkamódszere” ennél a darabnál zseniálisan bevált. Meggyőződésem, hogy Péternek a Bölcs Náthánhoz van egy nagyon erős személyes kötődése. E nélkül a személyes és szenvedélyes kapcsolat nélkül ennyire magától értetődően erős gesztussal feltett előadást nem lehet létrehozni. Azok a rendezői gesztusok, amikkel a nézők a színpadon találkoznak – beleértve a díszletet is – mind Péter vallomásai. Ez az ő személyes üzenete – a színészeken keresztül. Az üzenetet ebben az esetben egy költői, veretes szöveg által közvetítjük, és be kell vallani, ilyen mennyiségű és nehézségű szöveget megdolgozni embert próbáló feladat. Aztán mikor elkezdtem nap mint nap a huszonnégy órából húszat szövegtanulással foglalkozni – és most nem túlzok –, azon kaptam magam, hogy azért is töltök a szöveggel ennyi időt, mert szívesen teszem. Péter abban segített sokat, hogy vallomásként mondhassam ezeket a mondatokat, hogy merjek keresgélni magamban, megtalálni, hogy én mit gondolok egy-egy mondatról, mit képviselek vele, hogyan tudok hitelesen mögé állni a gondolatnak. S ez a gondolat: embernek maradni minden körülmények között, mindegy, mi a vallásunk: zsidó, keresztény, muzulmán; a politikai nézetünk: jobb- vagy baloldali – emberek vagyunk. Ez a színdarab az erkölcsről szól: az emberhez – magamhoz és a többi emberhez – való viszonyról, a természethez való viszonyról. Élni kell, folytatni kell, mert az élet élni akar, az ember megy tovább. Viszi tovább a sorsát. A születés pillanata előtti idővel nincs dolgunk, a halál pillanata utáni idővel sem. A kettő közti idővel van nagyon sok dolgunk. Garas Dezső mondta egyszer: „te, nekem olyan jó életem volt, nagyon jó, de ez a vége… ez nincs kitalálva”. Csak reménykedhetünk, hogy időközben olyan cölöpöket tettünk le, amiken lépkedve a többiek majd odatalálnak hozzánk. Amiken magunk is eltalálunk másokhoz. És saját magunkhoz.
A király beszéde
Rendező: Funtek Frigyes
Szeretek olyasmibe belevágni, amit mások még nem próbáltak. Új utakon járni. Magyarországi bemutatóról van szó: a darabot még senki nem állította színre itthon. Ugyanúgy, ahogy az Amint a mennyben esetében (Funtek Frigyes 2011-es kaposvári rendezése – a szerk.), ami hála az égnek nagyon jól sikerült. Jó érzés: megálmodni valamit, amit mások még nem álmodtak. De ez esetben nem egy filmet kell színpadra adaptálnunk. Itt a színdarab színdarabnak íródott – párhuzamosan azzal, hogy forgatókönyv is készült belőle. Mindkettő alapjául egy regény szolgált. Természetesen vannak kisebb-nagyobb különbségek. A király és a beszédtanára, Lionel Logue jelenetei szinte ugyanazok, mint a filmben. Azonban a környezetükben élő szereplők sokkal nagyobb teret kapnak, ezáltal sokkal gazdagabb, árnyaltabb lesz a kép. A film gyönyörűségesen megcsinált alkotás. A színdarabban azonban megvan a lehetőség, hogy jobban kibontsunk helyzeteket. Mondok egy példát: a filmben nem kap teret, hogy David nem csak a szerelem miatt mondott le a koronáról. Őt komolyan felszólították erre, méghozzá a hitleri politika iránti vonzalma miatt. Az angol királyi ház, a parlament nem engedhetett meg egy esetleges megegyezést Hitlerrel. David 326 napig volt király – a legrövidebb ideig uralkodó angol király volt –, és nem koronázták meg. A színpadi változatban ez a vonal például sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint a filmben. Ne felejtsük el, a ’30-as években járunk. A kontinensen Hitler tarol – nem mindegy, mi történik Angliában. Nem mindegy, ki a király, nem mindegy, meg tud-e szólalni, és ha igen, mit mond. Ez a tétje a történelmi pillanatnak, ez a tétje az előadásnak. Izgalmas munka elébe nézünk!
Bemutató: 12. 20.
Forrás. Csiky Gergely Színház
|
vissza
vissza a lap tetejére
