Impresszum | Előfizetés  
  2024. április 18., csütörtök
Andrea, Ilma

 
 
Nyomtatható változat
Kritika (4)
Edith és Marlene – Centrál Színház, Kisszínpad
2013-12. szám / Bóta Gábor

A tűz és a víz találkozását írta meg Pataki Éva, a nagyon lentről érkező, fölöttébb impulzív, ala­csony növésű, ránézésre nem szép, de dalolás közben bámulatosan megszépülő Edith Piaf és a jó családból származó, előkelő neveltetésű, hibátlan alakú, lenyűgözően dekoratív Marlene
Dietrich féltékenységgel, vonzásokkal és taszításokkal teli ba­rát­sá­gá­ról. A darab jelentős sikert aratott több mint 25 éve a Pesti Szín­ház­ban, Mé­szá­ros Márta rendezésében. Most a Centrál Színház Kis­szín­pa­dán került újra színre, ugyancsak Mészáros figyelemmel teli in­ten­ciói szerint.
Botos Éva Edithként lefegyverző intenzitással énekel. Szétáradnak az érzelmei. De ez csak villanásnyi időkre csap át sziruposságba, karcos, élettapasztalatból származó, kesernyés humora megóvja ettől. Az énekszámok közben kiválóan játszik, a prózai jelenetek nem mindig ilyen elementárisak, ezeket néhol amúgy is kikezdte az idő, több helyütt inkább ismereteket közölnek, a cselekmény to­vább­gör­dí­té­sét szolgálják, nem feltétlenül valódi drámai szituációk. Nagy-Kálózy Eszter megjelenésre is tartással teli úrinő, aki a néhány lépés tá­vol­sá­got is igyekszik tartani, de aztán éppen az az érdekes, hogy Piaf robbanékony, de ellenállhatatlanul szerethető természete miatt átlépi saját korlátait. Majd visszalép ezek közé, és újra kilép, ez különben izgalmas játszanivaló, és Nagy-Kálózy jókora élvezettel él is a lehetőséggel, ahogy szívesen búgja bele a dalokat is méltóságteljesen a mikrofonba. Nagy Dániel Viktor a már haldokló Piaf ifjú szerelmeként megmutatja, hogy bár szerepe szerint dilettáns énekes, de mégsem méltatlan arra, hogy a zseniális művésznő imádatával halmozza el, mert ő is odaadó érzéssel rajongva szeret. Marton Róbert Piaf értő menedzsereit adja, Kecskés Karina pedig a vele egy sorból induló lányt, akinek nem sikerül kiemelkednie, de mindhalálig kitart barátnője mellett.
Wágner Puskás Péter hősiesen teljesít a zongoránál. Szárnyalnak a dalok, betöltik a kis légteret, megülnek a lelkekben. Jó végiglesni a nézőtéren, az arcokon látszik, hogy hat a történet, néhányan buzgón ringatóznak is a zene ritmusára a székükben. Nem oltja ki egymást a tűz és a víz, hanem erősíti. Egyszerű, közérthető, könnyen átélhető a történet, hatalmas, ezért színészi szempontból hálás érzelmi amplitúdókkal, és úgy tűnik, igencsak időtálló, ismert, de újra és újra hatásos, akár megrendítő dalokkal. A két egykori világsztár ma is izgatja az embereket. Nem nehéz megjósolni a hosszú sikert.
hirdetés




vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor