Interjú
Nem felejtem el soha, honnan jöttem
2013-12. szám / N. N.
Miklósa Erika világhírű operaénekesnő, számtalan díjjal jutalmazták, mégsem felejti el soha, honnan indult. Januárban újra látható lesz a Magyar Állami Operaházban, de felvételről is élvezhetjük csodálatos hangját és játékát az Uránia Nemzeti Filmszínházban a New York-i Metropolitan A varázsfuvolájában szilveszterkor.
Év elején újra színpadra lép a Magyar Állami Operaházban a Don Pasquale című Donizetti-operában néhány este erejéig. Szerelmi történet ez félreértésekkel, leckékkel.
M. E.: Úgy gondolom, a Don Pasqualénak nincs szüksége ajánlásra, viszont ha valakinek ez lesz élete első operaélménye, akkor garantált, hogy ott ragad ebben a világban, hiszen elragadó történet, klasszikus, szép díszletekkel, teli humorral és könnyen fogyasztható zenével. Pörög az egész, ettől olyan időtlen. Otthon énekelni pedig mindig nagyon jó érzés, de nehéz is, mert az embert emocionálisan erősen megérinti.
Az Uránia moziban szilveszterkor adják majd a New York-i Metropolitanben felvett A varázsfuvolát, melynek egyik főszereplője. Ha már élőben nem hallhatjuk, láthatjuk az előadást, mit gondol, mennyire alkalmas egy mozi annak közvetítésére?
M. E.: Ha a MET közvetítéseiről van szó, azok mindenképpen alkalmasak mozis vetítésre. Látványosak, nagyon sok kamerával veszik fel, profi adásrendezővel, így olyan pillanatoknak is részesei lehetünk, melyeket a nézőtérről nem biztos, hogy látnánk.
Julie Taymor, A varázsfuvola rendezője leginkább bátor, különleges látvány- és érzelemvilágú filmrendezéseiről közismert. Gondolok a Titusra, a Fridára vagy épp az Across the Universe-re. Operarendezőként is ennyire provokatív?
M. E.: Operarendezőként természetesen éppoly provokatív, mint film- és musicalrendezőként. Volt egy-két ötlete, amit kivettek a New York-i változatból, viszont a firenzei előadásban benne volt. Volt szerencsém ott is énekelni az ő rendezésében. Fantáziadús és színes minden egyes darabja. | hirdetés
 |
|
Nyár végi gyulai várszínházi fellépése után mondta, nagy öröm volt, hogy nem zárta el a közönség elől az erős világítás és a zenekari árok, és így egészen más a kommunikáció. Az opera különösen elemelt műfaj. Hogyan, milyen eszközökkel tud a színpadon vagy éppen a színpadról lelépve kommunikálni a nézőkkel, hogy ne tűnjön olyan távolinak ez a világ?
M. E.: Nem tudom, milyen eszközökkel lehet színpadon kommunikálni, nem is gondolkodom ezen, én egyszerűen ott is csak magamat adom. Talán éppen ettől működik.
Eredetileg sportolói pályára készült, amit egy sérülés akadályozott meg. Nemrég a New York-i maratont is lefutotta. Tudna élni sport nélkül? Egyáltalán hogyan egyeztethető ez össze az énekléssel, a sok utazással, a próbafolyamatokkal?
M. E.: A falumban tornát tartok immár tizenegy éve. Ez nagyon nagy dolog, mert e nélkül már nincs is élet a faluban! De úgy, ahogy zene nélkül, sport nélkül sem tudnék élni. Mindkettő egyforma mértékben része az életemnek. Csak egy kis szervezés kérdése, és jól megfér a sport és a munka is. Persze egy maratonra felkészülni teljesen más, de ezt is megoldottam, mert meg akartam csinálni. Sokszor kellett hajnalban kelnem, mert máskor nem volt időm edzeni rá, de megérte, mert így mosolyogva, örömmel teljesítettem a távot. Reméljük, a családalapítással kapcsolatos terveim is ilyen sikeresek lesznek…
Rengeteg díjjal jutalmazták pályafutása során, köztük tavaly Kossuth-díjat és Prima Primissima Díjat is kapott.
M. E.: Szinte hihetetlen volt számomra, hogy egy éven belül két ilyen komoly díjat is kaptam. Sokat jelent ez nekem, főleg azt, hogy továbbra is keményen és szorgalmasan kell dolgoznom. De más és több semmiképp nem lettem ettől. Számomra mindig is egy dolog volt fontos, hogy ne felejtsem el soha, hogy honnan jöttem.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
