Kritika (4)
És már senki sem – Játékszín
2014-03. szám / Bóta Gábor
Agatha Christie szerette a zárt tereket, ahonnan a szereplők nem tudnak eltávozni, ez a kelepce jelleg miatt növeli a feszültséget, a fejtörő játékot is erősíti, hiszen mindenképpen a jelenlévők között kell lennie a gyilkosnak.
Így van ez legismertebb művében, a Tíz kicsi négerben is, amit És már senki sem címmel mutattak be a Játékszínben, Szirtes Tamás rendezésében. Tíz kicsi néger bábuból mindig letörnek egyet, amikor a szárazföldtől elszeparált szigeten összegyűlt tíz vendégből sorban meggyilkolnak valakit. A krimi királynője pedig persze mindig csavar egyet a történeten, hogy megint és megint másra gondoljunk, netán már el is tették láb alól, akire az imént még tippeltünk, így aztán kereshetünk más gyanúsítottat magunknak. Ez jó agytorna, ami persze vérfagyasztással meg szarkasztikus humorral társul, és végül az igazság egyértelmű kiderülésével. Christie még olyan világban élt, amiben a bűn és a bűnös kideríthető, megnevezhető volt, a bűnös elnyerte méltó büntetését, és ezután visszaállt a becsületes polgári világ megnyugtató létállapota. Most pedig a lakatlan szigeten jó néhány bűnös található. Rájuk sújt le a gyilkos. Az igazságszolgáltatás ítélete alól sikerült kibújniuk, de mégiscsak következik a bűnhődés.
A szereplők a kezdeti tagadás után, haláluk előtt mind eljutnak odáig, hogy lényegében vallomást tesznek társaiknak. Wargrave bíró ellen például az a vád, hogy halálra ítélt valakit, aki nem volt bűnös. Gálvölgyi János eljátssza azt a bírót, akinek magas a társadalmi rangja, abszolút elismert, de kiderül róla, hogy van benne kegyetlenség, még örömét is lelte abban, hogy halálos ítéletet hozott. Ahogy a Benedek Miklós által játszott tábornoknak sem volt ellenére, ha halálba küldött valakit, bármennyire is disztingvált úrnak néz ki most. És sorolhatnánk tovább, Horváth Lili aszexuális vénkisasszonyát az nem hagyta nyugodni, hogy a gondjaira bízott fiatal lányban felébredt a bujaság. A színészek, Németh Kristóf, Hajdu Steve, Lévay Viktória, Csonka András, Tóth Judit, Józsa Imre, Csizmadia Gergely, szerepük szerint előadnak magukról egy-egy vallomásos monológot, amitől lehull róluk a maszk, ott állnak pőrén. | hirdetés
 |
|
Lehetne az előadásmód dermesztőbb, ahogy a gyilkosságok is lehetnének vérfagyasztóbbak, de valószínűleg Szirtes döntése a siker érdekében, hogy azért alapvetően ez könnyed, szórakoztató előadás, ami nem domborítja ki különösebben azt a társadalmi és pszichológiai vetületet, ami Christie műveiben megjelenik. Inkább csak érzékelteti, aki akarja, észreveszi, aki nem akarja, azt pedig nem zavarja semmiféle mélység. Felszabadultan élvezhetjük a jó színészi játékot, a biztos kezű rendezői munkát, Galambos Attila gördülékeny fordítását.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
