Interjú
Örömömet lelem a részletekben
2014-03. szám / Szepesi Krisztina
Hirtling István második évadát tölti a székesfehérvári Vörösmarty Színházban és bár két igen fajsúlyos főszerepben látható, továbbra is szívesen vállal vendégszereplést a fővárosban. Játszik a Pinceszínházban, a Madáchban és a Radnótiban, április 11-től pedig a Rózsavölgyi Szalonban is újra látható lesz Spiró György Elsötétítés című darabjában.
Már évekkel az elszerződése előtt gondolkodott azon, hogy távozik az Új Színházból.
H. I.: Vaktában döntöttem arról, hogy elmegyek, hiszen utána hónapok teltek el úgy, hogy nem tudtam, mi lesz velem. Később érkezett a felkérés Székesfehérvárról és nagyon meg kellett fontolnom a döntést, hiszen soha nem voltam huzamosabb ideig távol a fővárostól. És bár a családom miatt naponta 150 kilométert autózom, az első évad, a három főszerep és mostani évad két főszerepe A fösvényben és a My Fair Ladyben igazolta, jó döntést hoztam. E két feladat mellett pedig a színház egy tavalyi előadásunkat, Ray Cooney Család ellen nincs orvosságát is műsoron tartja a nagy érdeklődés miatt. Ez egy nagy műgonddal kivitelezett komédia, amit a szaksajtó lenézéssel kezel, én mégis úgy gondolom, jó minőségben ezeknek igenis van helyük a színházak repertoárján, éppúgy, ahogy a nagyoperettektől a musicalekig minden műfajnak.
A vidéki színházakra jellemző a több műfajúság, de az is, hogy hamar kifutnak az előadások.
H. I.: Ez általában igaz, de az utóbbi két év alatt jelentősen emelkedett a székesfehérvári színház látogatóinak száma, hiszen sikerült visszacsalogatni a korábban elfordult nézőket a jó minőségű darabválasztásokkal és a kibővült társulat névsorával. Sőt, arra is van példa, hogy budapestiek vásárolnak bérletet a színházba, ami nagyon hízelgő számunkra. De akármennyire közel vagyunk a fővároshoz, 20-25 alkalomnál többet valóban ritkán tudunk játszani egy előadásból.
Jelenleg három produkcióban játszik Székesfehérváron, mégis vállal vendégszereplést Budapesten.
H. I.: Kettőt játszom a Pinceszínházban, egyet-egyet pedig a Radnótiban és a Madáchban. Ez állandó készültséget kíván tőlem, hiszen ezek a fajsúlyos szerepek mindennapos kihívást jelentenek. Nem új nekem ez a helyzet, hiszen már főiskolás koromban elkezdődött a vendégeskedés, amikor végzősként a Játékszín akkori igazgatója, a nemrég elhunyt Berényi Gábor hívott minket játszani, és rögtön bedobott a mély vízbe a nagy nevek mellé, ami miatt azóta is hálával gondolok rá. Ez a Nemzetihez való szerződésem után is folytatódott és rendkívül hízelgő, hogy azóta sem változott semmi, máig rengeteg meghívást kapok. Régen még az is előfordult, hogy egy este két előadásban is játszottam, és taxi vitt a Várszínházból a Játékszínbe, én pedig út közben váltottam jelmezt. De elmondhatom, hogy nagyon elégedett lennék akkor is, ha ebben az évadban Harpagon és Higgins professzor szerepén kívül semmi mást nem játszanék. Bizonyos felkérésekre mégsem tudok nemet mondani. | hirdetés
 |
|
Igent mondott a Rózsavölgyi Szalonnak is Spiró György Elsötétítésének egyik szerepére is.
H. I.: Nagyon fontosnak tartom kulturálisan és morálisan is, hogy ez a darab látható legyen, főleg itt, a Belváros szívében. Szervét Tiborral és Söptei Andreával színházban még nem dolgoztunk együtt és a Fiút játszó Sütő András Miklóssal sem. Mihályfi Balázs kollégámmal pedig jó barátság fűz minket össze, így örülök, hogy újra találkozunk.
Amikor szerepeiről mesél, látszik, mennyire fontos önnek, hogy a lehető legmélyebben megismerje a személyiségüket.
H. I.: Higgins professzor enyhén szólva is nagyon bonyolult lélek, de A fösvény Harpagonja is roppant végletes. Mindkettő nagyon távol áll tőlem, ráadásul még nem találkoztam hasonló karakterekkel sem az életben. Így ahhoz, hogy létrehozzam őket úgy, hogy ne kirakati bábuk legyenek, amik mellett elmegyünk, hanem olyan összetett személyiségek, akikhez a nézőnek köze van, valóban nagyon sok felkészülés kell. Mindkét esetben az volt a célunk, hogy mai történetet meséljünk el úgy, hogy közben a szöveget nem modernizáltuk. A fösvény esetében például nem azt akartuk megmutatni, hogy ezek az emberek hogy állnak a pénzhez, hanem hogy a pénz mit csinál belőlük, miközben zajlik egy család története, ahol mindenki nagy döntés előtt áll, amit végig a pénz motivál. A My Fair Lady pedig azon túl, hogy valaki a saját, jól felfogott érdekében úgy dönt, hogy mindent megtesz a feljebb jutásért, egy férfi és egy nő életének egybefonódásáról is szól. Van min törni a fejem ahhoz, hogy olyan embereket keltsek életre, akiknek a viselkedése nem feltétlenül elfogadható. Én pedig nem félek az érzelmektől és kifejezetten szeretem megmutatni ezeknek a karaktereknek a gyengeségét, bizonytalanságát. Örömömet lelem a részletekben.
Nem lehet véletlen, hogy ezek az összetett feladatok találják meg.
H. I.: Abban a korban vagyok, amikor már nem a hősszerelmes, fiatal rajongó, odaadó szerető vagy szolgálatkész hitves karaktereket osztják rám, de rendezője válogatja. Valló Péter például mindig olyan szerepet oszt rám, ami másnak eszébe se jutna. Nagyon hálás is vagyok neki ezért, hiszen rendkívül megtermékenyítőek számomra ezek a feladatok. A Marton László rendezte Elsötétítésben, amire most készülünk, szintén rengeteg súlyos kérdés merül fel a vészkorszak közepén megszorult házaspár életében, amikre a férj általam játszott barátja próbál nekik segíteni válaszokat adni. De hogy ennek a férfinek ezen túl mik a motivációi, mennyire látja át a helyzetet, és mennyire fedi el ennek tragikumát, embert próbáló feladat lesz megfejteni, hiszen Spiró Gyuri nagyon szikáran fogalmaz, miközben fel is vázolja a szereplők élethelyzetét. Márpedig manapság muszáj nagyon sokrétűen és olvashatóan játszani a karaktereket, hiszen a televízióban mindent megmutatnak, nincs intimitás és titok. Nekünk pedig más eszközünk nincs, mint a fantáziánk és a puszta létünk, amivel életre keltünk majd egy történetet a Rózsavölgyi intim közegében.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
