Interjú
Ezt csak így érdemes csinálni
2014-03. szám / Szepesi Krisztina
Csákányi Eszter 2008 óta szabadúszó, de sok feladata van, és áprilisban két bemutatóra is készül. Újra látható lesz a kaposvári Csiky Gergely Színház színpadán, a Spinozában pedig önálló zenés esten vall majd magáról és a női lélekről.
Több mint húsz éve jöttél el Kaposvárról, azóta pedig minden megváltozott.
Cs. E.: Vannak még néhányan a régi társulatból, vannak igazi barátaim Kaposváron, és nagyon bizarr az egész. Azt érzem, nagyon örülnek nekem, sok kedvességet kapok, és zavarba ejtően figyelnek rám, ami rettentően jólesik. Nagyon lassú, ahogyan följönnek az ott töltött 19 év régi érzései. A munkát pedig igyekszem ugyanolyan tehetséggel és tisztességgel végezni, mint mindig.
Mondtad, hogy akkoriban nagyon ösztönös voltál színészként. Előjött ez megint?
Cs. E.: Most is ösztönös vagyok, csak talán már érettebben és pontosabban állok hozzá a munkához. És mivel nagyon sokat játszom Budapesten és a Pintér Béla és Társulatával is elutazunk néhány napra Berlinbe, kevés időm van a felkészülésre, ezért maximálisan kihasználom a próbaidőt. Nincs olyan, hogy olvasópróba, rendelkező próba vagy rendes próba, minden adandó pillanatban teljes erőbedobással vagyok jelen. A korom miatt is jó, ha minél hamarabb tökéletesen megtanulom a szöveget, de amúgy se lehet szövegkönyvvel a kézben próbálni. Remélem, ez a felkészültség, hogy ilyen erősen dolgozom, a többiekre is hatással van.
Gondolkodtál azon, hogy elvállalod-e a kaposvári munkát?
Cs. E.: Örültem, hogy meghívtak, nem volt kérdés. Ha jó lehetőséget kapok jó rendezővel, jó színészekkel, igent mondok bármelyik színháznak, de mindig is úgy gondoltam, hogy jobb, ha a politikát nem visszük be a színházba.
A politika benne van Osztrovszkij Jövedelmező állásában úgyis, hiszen korrupt, önfelmentő hivatalnokokról szól…
Cs. E.: Csodálatos, hogy ez az 1800-as években íródott darab mennyire aktuális, méghozzá mindenféle beleírás, modernizálás vagy utalgatás nélkül. Vannak benne olyan mondatok, amik szó szerint elhangozhatnának a valóságban is. Méhes László, a rendező pedig szerencsére ragaszkodik ahhoz, hogy az eredeti darabot játsszuk. Igazi színészi feladat nekem Kukuskinné szerepe, mert egy iszonyúan romlott, pénzsóvár, korrupt, számító, szívtelen nőt játszom, aki már félelmet kelt. És bár hajlamos vagyok arra, hogy a komédia felé vigyem a dolgokat, most csínján kell bánni ezzel, mert szeretném, ha ez egy hitelesen kegyetlen személyiség lenne. Azért is őrületesen nehéz, mert teljesen távol áll tőlem ez a karakter, és bizony volt már rá példa, hogy szinte fájdalmat éreztem, amikor sikerült eljátszanom egy szerepet úgy, hogy a közönség gyűlölettel nézett rám. Persze lesznek az előadásban komikus részek is, de azt is halálosan komolyan csináljuk majd. Mindenképp bátor dolognak tartom, hogy a kaposvári színház bemutatja ezt a darabot, és nagyon kíváncsi vagyok a nézők reakciójára.
Kaposváron és a Katona József Színházban is sokáig voltál tag. Nem vágysz megint társulatra?
Cs. E.: Vágyom rá, hogy egy jó társulathoz tartozzak. Én most a Pintér Béla és Társulatánál dolgozom, ahol két előadásban is részt veszek, és úgy érzem, Béla gondolkodik bennem. A 42. hétben például egy óriási női szerepem van, ami szinte egyedülálló, hiszen kortárs drámaírókra nem jellemző, hogy ennyire gondolkodnának nőkben. A Titkainkban férfi szerepet is játszom. Kell jobb lehetőség egy színésznőnek? A hét asszonya című előadás is azért születhetett meg, mert Parti Nagy Lajos is nagyon szereti a nőket, és nem fél tőlünk. Az ilyen szerepek nagyon jót tesznek a színészetemnek. | hirdetés
 |
|
Orlai Tiborral is szoros kapcsolat fűz össze.
Cs. E.: Amikor 2008-ban vége lett egy színházi korszakomnak, először vele dolgoztam. Nagyon komoly alkotótársam ő, biztosíték számomra, aki mindig meghallgatja az ötleteimet.
Április végén szintén az Orlai Produkcióval készült, Akit az istenek szeretnek című önálló estedet mutatjátok be a Spinozában.
Cs. E.: Mindig vágytam egy zenés estre és Tibornak is tetszett az ötlet. Nagyszerű zenei társaim vannak Wágner-Puskás Péter és Kovács Norbert személyében ezen a nagyon intim esten, melyen magamról vallok majd sok zenével, humorral. Nagyon bízom a műfajban, mert az, hogy egy színésznő egyedül énekel esténként egy zenekarral, csak Magyarországon furcsa.
Az egyszemélyes estek egyébként is jellemzői a pályádnak.
Cs. E.: Szükségből erény ez, hiszen nagyon szeretem csinálni, de ha többet hívnának társulatokba dolgozni, szívesen csinálnám azt is. Nagy munka van ezekkel, amikhez óriási közlési vágy és exhibicionizmus kell. De amíg tudok miről beszélni, addig miért ne?
Mindig úgy jellemzed magad, hogy szélsőségesen erős személyiség vagy, ami kell ahhoz, hogy egyedül ki tudj állni, viszont talán hátráltat abban, hogy csapatban dolgozz.
Cs. E.: Valószínűleg egyre elviselhetetlenebb vagyok, de ez csak a maximalizmusomból adódik. Azt hiszik, hogy ez hiszti, pedig én csak arra törekszem, hogy minden előadás mindig tökéletes legyen, még akkor is, ha tájolni megyünk vele. Filmforgatásoknál is szükségem van néha arra a nagy nyüzsgésben és kapkodásban, hogy elvonuljak, és koncentrálni tudjak a feladatomra. A Szkénébe előadás napján például délután 4-re járok be, amikor még senki nincs ott. De még előadás előtt is igénylek egy pici egyedüllétet.
Óriási energia, maximalizmus és fiatalos lendület van benned, amikor a színészi munkádról beszélsz.
Cs. E.: Ezt csak így érdemes csinálni. A maximalizmus pedig nem múlik el, csak erősödik, hiszen egyre jobban látom, mennyire tökéletesnek kell lennie mindennek. És tudom, hogy a legnagyobb alaposság mellett is becsúsznak hibák, hiszen mindenki ember, mégis kicsit szörnyeteg vagyok ilyenkor. De magammal szemben is elvárom a tökéletességet. És ha én alapos vagyok, mindenki más is azzá válik körülöttem. Nem vagyok egyszerű eset, de most már nem tudok megváltozni.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
