Interjú
Az Orlai Produkció a nyugalom szigete
2014-04. szám / Szepesi Krisztina
Mintha a Nemzeti Színházból való távozása után kicsit eltűnt volna. Ő azt mondja, igazából nem is tűnt el, és valóban, Szabó Kimmel Tamás két filmben és a Társas játék című sorozat második évadában is szerepelt, sőt, szép lassan a színpadra is visszatér. Az Orlai Produkció Bagoly és Cica című előadásában ráadásul ismét főszerepben lesz látható.
Amikor eljöttél a Nemzetiből, azt mondtad, csak akkor szerződsz el újra valahova, ha úgy érzed, az nem lesz visszalépés.
Sz. K. T.: Nem akartam csak azért leszerződni, hogy legyek valahol, inkább valami olyasmire vártam, ami tényleg jó lesz nekem. És akkor jött Orlai Tibor, akivel sikerült nagyon jó szakmai megállapodást kötnünk, és úgy éreztem, így lesz jó visszatérni. A Bagoly és Cica ráadásul a nemzetis időszakom óta az első főszerepem. Azt gondolom, az egész Orlai Produkció egy szuper dolog, a nyugalom szigete ebben a mostani zajos színházi szakmában.
Akkor a kivárással befogtad a füled?
Sz. K. T.: Hát figyelj, azok a politikai és társadalmi támadások, amiket a Nemzetiben kaptunk, eléggé kikészítettek minket, miközben voltak olyan részei, amiken már én is csak röhögni tudtam. Semmiképp sem akartam olyan színházhoz menni, ahol lehet, hogy hamarosan ugyanígy igazgatóváltás lesz, és előtérbe kerül a politika. Az egész kettéosztott színházi szakma csatáját untam már, nem akartam részt venni benne, hiszen egyáltalán nem erről kellene szólnia ennek az egésznek.
A kihagyás nem okozott hiányérzetet?
Sz. K. T.: Forgattam két filmet és dolgoztam a Társas játékban, de amúgy is tök jól elvoltam elég sokáig. Lecsengett bennem az egész nemzetis dolog, felfrissültem, aztán az utolsó két hónapban már tényleg elkezdett hiányozni a színház, és szerencsére hívtak is. Még a nyári előadás előtt májusban bemutatjuk az Átrium Film-Színházban Bodzsár Márk W. úr üzen című krimijét. Márk egy kisebb szerepre hívott, egy gengsztert játszom, amire simán igent mondtam, mert nagyon bírtam az első filmjét, az Isteni műszakot, és mert tudtam, hogy benne lesz az előadásban Ötvös Andris és többek közt Börcsök Enikő is. Andris évfolyamtársam volt a színművészetin és már nagyon szerettem volna vele együtt dolgozni. De még ezt a munkát is megelőzte a Katonák, amit Mátyássy Bence rendezett, szintén az Orlai Produkcióban és a Budapesti Tavaszi Fesztiválon mutattuk be.
Manapság tülekednek a szerepekért a pályakezdők és a már jó ideje pályán lévő, munka nélküli színészek, téged meg a kihagyás után is így megtaláltak?
Sz. K. T.: Márkkal nagyjából kortársak vagyunk, és azt mondta, már a színművészetin is eszébe jutott, hogy kellene velem dolgoznia. Nekem pedig elég volt annyi, hogy bízott bennem, jó rendezőnek tartom, és a darab is nagyon izgalmas. Tiborral pedig a Katonák készítése alatt ismerkedtünk jobban össze, és egy alkalommal megkérdezte, számíthat-e majd rám a későbbiekben, és mivel nagyon tetszik, amit csinál, örömmel mondtam igent. Úgy éreztem, kölcsönösen nyitottak vagyunk egymás munkájára, és lehet, hogy hosszabb távra is tervezünk.
| hirdetés
 |
|
A bizonytalansága ellenére is jó ez a szabadúszó lét?
Sz. K. T.: Mindig is arra vágytam, hogy én osszam be az időmet, olyan dolgokban vegyek részt, amikben tényleg akarok, és ne kelljen semmit csak azért megcsinálnom, mert a szerződésem köt. Azt utáltam korábban, hogy sok olyan szerepet kellett eljátszanom, amikhez semmi közöm nem volt. És nem azzal van a baj, ha kicsi a szerep, mert én két mondatra is szívesen bejövök, ha az két fasza mondat. Persze nagyon jó lehetőségeim is voltak, mint például a Hamlet, amiről azonnal tudtam, hogy nagyon fogom élvezni, és hosszú távon is kamatoztatható lesz, amit abból tanulok.
Ráadásul az a típusú ember vagy, akinek ha nem tetszik valami, meg is mondja.
Sz. K. T.: Ha valami nem tetszik, azért kiállok és elmondom a véleményem. Ha például valamit kipróbálunk, és nem működik vagy nem áll jól, azt fölösleges erőltetni. Engem ráadásul erős kézzel kell fogni, fenn kell tartani az érdeklődésemet, és persze meg kell lennie a kölcsönös bizalomnak is.
Meddig lehet még úgy létezni, hogy nem állsz be semelyik sorba?
Sz. K. T.: Beállok én! Nem arról van szó, hogy azonnal mindenkit elküldök a francba. Akkor szólok, amikor már látom, hogy nagyon nincsenek rendben a dolgok. Azt gondolom, akivel kell dolgoznom, azzal úgyis fogok, és aki érti, hogy én miért gondolkodom így, az úgyis hívni fog. Akinek pedig csak az jön le ebből, hogy én egy megmondó hülyegyerek vagyok, azzal nem is akarok együtt dolgozni. Nem tudom, meddig lehet ezt csinálni. Ilyen vagyok és igyekszem olyan emberekkel körülvenni magamat, akikkel jó együtt dolgozni.
A Bagoly és Cica esetében sem Jordán Adéllal, sem Pelsőczy Rékával nem dolgoztál még.
Sz. K. T.: De mind a kettőjüket nagyon bírom. Ráadásul nagyon izgalmas helyzet lesz, hogy egy nő rendez, hiszen ez utoljára Novák Eszterrel fordult elő, és egyébként is úgy gondolom, hogy Réka jó rendező és fantasztikus színésznő. Ahogy Adélról is csak jót tudok mondani, vagyis ha a darab nem lenne ilyen jó, akkor is tudnám, hogy ezzel a két nővel a lehető legjobbat hozzuk majd ki belőle. A filmet egyébként nem ismertem, így új volt nekem a történet, amikor Tibor odaadta a darabot. Két jól megírt karakter van benne, és önmagában is izgalmas az a férfi-női viszony, ami az író és a „modell” között alakul ki. Ráadásul egy zárkózott, frusztrált pasit játszom, ami Réka szerint is azért érdekes, mert elsőre nem ez jut eszükbe rólam az embereknek. Adéllal egyébként egyszer dolgoztunk együtt egy fotózáson, ahol az első perctől úgy beszélgettünk, mintha ezeréves barátok lennénk, és szerintem ő is olyan, mint én, próbálja megválogatni, mit vállal. És annak is örülök, hogy most már a Katonából is egyre több színészt engednek, ki ahogy Adélt, Ötvös Andrist vagy Fekete Ernőt, akivel a Társas játékban dolgoztunk együtt, azt hiszem, sokat veszítettem volna, ha nem ismerem meg őt, mert nagyon tehetséges színész és halálosan jó arc. Eddig úgy éreztem, kicsit megvonják tőlünk ezeket a pazar színészeket, hiszen biztos vagyok benne, hogy Adéllal is sokat fogunk egymástól tanulni.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
