Interjú
A vasfüggöny mögött már csak Isten van és a partnerek
2014-04. szám / Sz. K.
Csomós Mari 1997 óta tagja a Radnóti Színháznak és hűségét az is bizonyítja, hogy az évek során csak különleges esetekben vállalt vendégszereplést. A mostani is ilyen, hiszen május 8-tól a Rózsavölgyi Szalon színpadán látható a kultikus Előttem az élet című regényből készült előadásban.
Anyaszínházában a Hedda Gablerben, a Holt lelkekben és a Protokollban látható, miközben az Örkény Színház Macskajátékában is játszik. Miért vállalta mindezek mellé Rosa mama szerepét is?
Cs. M.: A regényről és az abból készült filmről is fiatalkori emlékeim vannak. Gáti József beszédtanárunk a főiskolán egyik nap azzal jött be az órára, hogy ha emberséget akarunk tanulni, olvassuk el a könyvet, és ha igazi színészi alázatot akarunk látni, nézzük meg a filmet, mert egy olyan színésznőtől, mint Simone Signoret, aki harminc kilót képes volt csak ezért a szerepért meghízni, sokat tanulhatunk. Émile Ajar (Romain Gary) regénye olyan volt, amilyennel addig nemigen találkoztunk. Megmutatta, hogy mennyiféle érzelem és vallás tud egymás mellett megférni egy hatodik emeleti párizsi lakásban. Most, hogy újraolvastam a regényt, sírtam és nevettem egyszerre, mint majdnem ötven évvel ezelőtt.
Szokta mondani, hogy a szerepek sok mindent elmondanak önről.
Cs. M.: Amikor arról faggatnak, mit gondolok, az a válasz, hogy az elmúlt negyven évben már elmondtam a szerepeimen keresztül, ahogy most is így szeretnék tenni. Sohasem éreztem fontosnak, hogy külön is beszéljek a gondolataimról.
Rosa mamán keresztül mit mond el?
Cs. M.: Mint üldözött végigjárja a fél világot, rákényszerülve a legőrültebb, legveszélyesebb és legmegalázóbb foglalkozásra, mégis mindent túlél, ehhez pedig nagyon erős léleknek kell lennie. Magához gyűjti a kurvák elhagyott gyerekeit és megtanítja őket életben maradni. Akkor találkozunk vele a darabban, amikor elmúltak már a fiatal évei, a haláltól se fél már, csak a hozzá vezető úttól retteg. Segítője ebben a kisfiú, aki vele maradt. Vagyis hogy mit mondok majd el vele, azt még nem tudom, de remélem, pontosan azt, amiről a szerep szól.
S most is, mintha elgondolkodott volna a feladatán…
Cs. M.: Érdekes, itt ülünk ebben a kávézóban, az egyetemhez közel, és már amint beléptem, egészen furcsa hangulatom lett. Eszembe jutott, hogy milyen volt ez a hely régen. Hogy horgolt csipketerítők voltak az asztalon, egy gyönyörű vaskályha volt a sarokban, amiben német brikett égett, és félhomályos kuckók voltak itt, ahova leszaladtunk a főiskoláról. Azóta sok év eltelt, és hiába nem érzem magamat időnként lelkesnek, a színpadon másképp van. Ha belépek a vasfüggöny mögé, ott már csak Isten van és a partnerek. | hirdetés
 |
|
Valami olyasmit tanulhattak régen, ami mára már elveszett.
Cs. M.: Talán a csodálatos elődök hagyták ránk ezt. Tolnay Klári 83 éves korában még mindig fantasztikusan játszott és csodaszép volt. Vagy Békés Itala a Macskajátékban, aki 87 évesen még mindig színpadon van. Ez talán azt jelenti, hogy van remény, és egy pár év még talán bennem is van. Ha nem is távfutásban, de lassú menetben biztos.
A Rózsavölgyiben pedig távfutásra készül, hiszen nagyon közel lesznek a nézők, és megérzik, ha baj van a tempóval.
Cs. M.: Remélhetőleg nekem nem lesz ez furcsa vagy ijesztő, hiszen nagyon sokat játszottam a Kamrában. A Hamletnél például ugyanígy egészen közel volt a közönség. Az ilyen nagy közelség rákényszeríti a színészt arra, hogy belülről játsszon, ne az erkélynek, és többet foglalkozzon a gondolatokkal.
Alföldi Róbert rendezi az előadást, akivel még nem dolgozott együtt, hiszen valóban ritkán hagyta el a Radnótit az elmúlt 17 évben.
Cs. M.: Bálint Andrásnak köszönhetően mindig nagyon jó szerepeket kaptam, sőt, volt olyan évadom két-három évvel ezelőtt, amikor a Radnóti színészei közül én játszottam a legtöbbet, vagyis semmi okom nem volt rá, hogy elkalandozzak. De úgy tapasztalom, Alföldi ugyanazt az iskolát járta, amit azok a rendezők, akikkel eddig együtt dolgoztam. Nem mondott eddig semmi olyat, amit ne értenék. Olyan, mintha már dolgoztunk volna együtt. És nagyon örülök, hogy Margitai Ágival végre együtt játszhatunk, hiszen ez az elmúlt hosszú években még sohasem alakult így. A két férfipartnerünk Lukács Sanyi és Rajhona Ádám lesz. Jó így együtt dolgozni, figyelni, játszani és örülni egymásnak.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
