Interjú
A verseny létfontosságú
2013-06. szám / Bóta Gábor
A Madách Színházban harminc éve bemutatott Macskák a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon is előadásra kerül augusztus 31-én. Ahogy Webber művében, úgy a Madách évad eleji, Poligamy című premierjén a fiatal generáció tagjai fontos szerephez jutnak – mondja Szirtes Tamás igazgató.
Amikor meggyőzted Webbert, hogy a Macskákat bemutathassa a Madách Színház, mennyire tudtad meggyőzni magadat is, hogy ez az alapvetően nem musicalre trenírozott társulat el képes ezt játszani?
Sz. T.: Az 1982-es évnek a Madách Színházban ez volt a nagy kérdése, hogy alkalmasak vagyunk-e erre. És azt kell mondjam, hogy a hályogkovács biztonságával döntöttem így. De az igazi fordulatot az jelentette, hogy Seregi Lászlót megnyertem koreográfusnak. Ő hozta magával azt a szakmai felkészültséget és biztonságot, ami a Macskák bemutatóján nagyszerűen igazolást nyert.
De ő, aki baletteket koreografált, honnan tudta mit kell csinálni egy musicalben?
Sz. T.: Ő zseniális színházi ember volt, és a zseniális színházi emberek mindent tudnak.
A nyugati országokétól eltérő típusú musicaljátszást folytattok. Fölengedtek olyan, akár kevéssé énekelni, táncolni tudó, de fajsúlyos színészeket a színpadra, akik Bécsben garantáltan nem kapnák meg ugyanezeket a szerepeket. Ők adnak valami pluszt, miközben esetleg a műfajhoz szükséges evidens dolgokat nem tudnak, amitől netán már az első válogatáson nem jutnának túl.
Sz. T.: Tulajdonképpen ez a Madách színházi musicaljátszás lényege, amit most megfogalmaztál. A színészi minőséget egyenlő súllyal vesszük latba, mint az ének- és a tánctudás minőségét. Sőt, akár bizonyos esetekben kedvezünk a színészi minőség javára. Ebben Seregi Lacival nagyon egyetértettünk, ez volt a művészi koncepció kialakításának egyik igen fontos pillanata. És ezért aztán Laci tulajdonképpen kétféle koreográfiát csinált a nagy, közös képekben a Macskákban, és ez egyedülálló. A koreográfia egy része a táncosoknak szólt, más része a színészeknek, és ezt nagyszerűen vegyítette, ami gazdag többszólamúságot eredményezett.
Ez megfelel a műfajnak, ami magabiztos profizmusra épül? És félig-meddig a világon mindenütt ugyanolyanra „sütik”, mint a hamburgert.
Sz. T.: Ez nem igaz, főleg azok hangoztatják, akik lebecsülik a musicaleket. A musical minden egyes eleme hallatlanul flexibilis. Minden irányban tágítható és változtatható. Az életképessége pontosan ebben a változékonyságban rejlik. A Macskák és azóta sok előadásunk igen nagy értéke, hogy a szerepeket drámai oldalukról is megközelíti, és ezt a műfaj jól viseli. | hirdetés
 |
|
A Madáchból zenés színházat csináltál. Erre lehet azt mondani, hogy felismerted a kor szavát, garantáltan nem mehettek volna ott tovább Shakespeare- és Csehov-előadások, mert kiürült volna a nézőtér. És nyilván lehet ezt úgy is értelmezni, hogy könnyedebb irányba vitted a színházat. Te hogyan látod?
Sz. T.: Úgy, hogy két nagy fordulat volt a Madách életében. Egyik a Macskák 1983-as, a másik Az operaház fantomjának 2003-as bemutatója. Ezen a két premieren, ezen a két „teszten” a Madách igencsak jól vizsgázott. A Fantom esetében egy soha nem látott nehézségű szcenikáról is szó volt, és valóságos mélységekkel rendelkező operajátszásról. Kínálkozott ez az út, mert a nézők egyértelműen visszajelezték, hogy ők ezt látni akarják. És addigra a prózai előadásaink, amik között nagyon jók is voltak, összességében változó színvonalat mutattak. A prózai színházi versenyben, ami a 2000-es évek elején végbement Budapesten, a Madách nem volt dobogós, sok prózai színház tartott nálunk előrébb. Számunkra pedig megmutatkozott az új út, amit óriási közönségigény, bő színészi utánpótlás meg nagyszerű nemzetközi kapcsolatrendszer jelölt ki. Ezt a döntést tehát az élet hozta.
Azoknak, akik a társulatban kevésbé tudtak énekelni, táncolni, és bizonyos idő után el is mentek a teátrumból, nyilván fájdalmas volt az átalakulás.
Sz. T.: Egyértelműen így van. Bennem minden egyes kollégával kapcsolatban, aki az átalakulás során vagy azóta elment, sok szeretet, részvét és sajnálat van. És éppen ezért a prózát meg a zenés színházat hosszú ideig párhuzamosan vittem, hogy a váltás ne legyen brutális. De elindultunk egy irányba, és azután ez már a maga törvényeinek megfelelően ment. Voltak olyanok, akik ennek már nem lehettek részesei, viszont egy új fiatal generáció kapott lehetőséget és nőtt fel az elmúlt tíz évben a Madách Színházban.
A musical hangsúlyosan a fiatalok műfaja. Az újabb és újabb korosztályok képviselői kiszorítják gyakran akár a 35 éveseket is.
Sz. T.: Egy színházban a verseny létfontosságú. Hiszek a színházi versenyben, mert csak ez az, ami az emberekből kihozza a maximális teljesítményt .A musical műfajában pedig mindennek és mindenkinek csúcsra kell járnia, mert valamennyi estén olyan teljesítmény kell, mint a bemutatón. És a Poligamyban – ez lesz a következő magyar musical bemutatónk – nagy reményeket fűzök a fiatal generációhoz. Ebben a darabban a húszas éveikben járó fiatal művészek lépnek majd színpadra. Ez a folyamat most márciusban a Macskák felújításával kezdődött és a Poligamyval folytatódik.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
