Impresszum | Előfizetés  
  2024. április 19., péntek
Emma

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Kriszta, ne hagyd ABBA!
2014-06. szám / Kiss Péter

Lehet előkészíteni a sámlikat a Madách Színház pénztárnyitásához! A Mamma Mia! című ABBA-musical ősztől ugyanis beköltözik az Erzsébet körúti műintézetbe, hogy ott könnyes-nevetős nosztalgiát ébresszen a nézők lelkében. Donna szerepét – a pop-musical filmváltozatában Meryl Streep lubickol benne – Kováts Kriszta alakítja.

Ám még a fővárosi bemutató előtt Szegedre költözik a társulat. A Rock Színház egykori Evitája augusztusban, a Dóm téren hét elő­a­dásban énekli a legnagyobb ABBA-slágereket. Méltó visszatérés az övé, igazi „come back”, ahogy a szakmában mondani szokták.

Fellengzősen úgy is fogalmazhatnék: ezúttal zenés anyaszerepben „tündökölhetsz…” Hogyan esett rád a választás?
K. K.: Ez úgy történt, hogy a barátnőim is biztattak, jelentkezzem, mondván, ez a te szereped. Majd kaptam egy meghívót a Madáchból, amelyben az állt, hogy szeretettel várnak a meghallgatáson. Megadtak négy dalt a darabból, kettőt angolul, kettőt magyarul, ezekből kellett kiválasztani egyet-egyet. Akár egy főiskolai felvételi, úgy zajlott a meg­hall­ga­tás. Tíz percenként mentünk be a nagyszínpadra – ha­lá­lo­san iz­gult mindenki –, a „vizsgabizottság” meg lent ült a sötétben. Az nagyon jólesett a lelkemnek, hogy a második dal előtt Kocsák Tibor karmester egyszer csak megszólalt a nézőtéren: „a Krisztát én akarom most kísérni”, majd felrohant a színpadra, és odaült a zongorához. Aztán vége lett a számnak és hosszas csönd volt. Köszönjük szépen, hallottam a rendező hangját. Tényleg, csak azt nem tette hozzá, hogy „majd értesítjük”.

De értesítettek…
K. K: Igen. Az első fordulón túljutottam. Következik a tánc casting. A koreográfia iszonyú nehéz volt és nagyon kevés idő állt rendelkezésre betanulni. Ám Tihanyi Ákos koreográfus mondott egy kulcsmondatot: „Nem a lépés a lényeg, hanem az, hogy milyen fílinggel adjátok elő”. Ehhez tartottam magam. Aztán eltelt újabb két hónap. Gyönyörű, napsütéses szombat délidő, Tokajban sétáltam a férjemmel, amikor megszólalt a telefon. Szirtes Tamás személyesen, aki annyit mondott, kedves Kriszta, magáé a szerep. Többen bolondnak néztek, úgy sikoltoztam végig a tokaji utcán.

Kissé rendhagyó a pályakezdésed. Bár prózai szakon, a legendás Horvai–Kapás-osztályban végeztél, mégis a zenés műfajban arattad első kirobbanó sikeredet. A Rock színházi Evita-bemutató egyben kijelölte számodra a főcsapást. Akkor úgy tűnt, hogy egy életre beskatulyáznak a zenés kategóriába.
K. K.: Az összes skatulyának van jó és rossz oldala. Egyfelől jó, hogy belekerültél, mert ismert leszel, megjegyzik a neved, másrészt viszont sokszor úgy érzed, a skatulya foglya vagy. Nem ereszt, nem enged mást csinálni, mert folyton ugyanazt várják el tőled. De ezt el kell fogadni, mert a rohanó világban senkinek nincs annyi ideje, hogy kövessen téged akkor is, amikor egészen másfajta dolgokat teszel le az asztalra.

Amikor a Rock Színház dicső korszaka lezárult, a pályád a Madách Színházban folytatódott. Mond­hat­nánk, a tettes visszatért a tett színhelyére…
K. K.: Azért ez nem egészen így történt. Előbb jöttem el a Rock Színházból, mielőtt széthullott volna, illetve beleolvadt az Operettszínházba. A nyolcvanas évek végét írjuk. Két évadot töltöttem a Madáchban, átvettem olyan remek szerepeket, mint Grizabella a Macskákban vagy Beryll a Dr. Herzben, de új bemutató nem adatott meg számomra, ezért eljöttem.

Most hogy érzed magad?
K. K.: Istenien. Nagyon élvezem a próbákat, remek a csapat, fergeteges tempót diktálnak az alkotók. Húzós a próbaidőszak. Mert ugyan a Szegedi Szabadtéri Játékokon én játszom a hét előadást, de ősztől már hármas szereposztásban – Koós Rékával, illetve Gallusz Nikivel – megy a darab. Nézzük egymás próbáit, hiszen a rendező meg a koreográfus nem akarja háromszor elmondani ugyanazt.
hirdetés

Az elmúlt évtizedben belevágtál az alternatív színházcsinálásba. Egy személyben voltál a rendező, producer, zenész vagy színész. Most viszont mások gondoskodnak rólad…
K. K.: Ha tudnád, milyen jóleső érzés ez… Nem nekem kell szerezni pénzt, nem én cipelem a díszletet, a kellékeket, nem én vásárolom a jelmezt, csak azzal foglalkozom, ami a dolgom, a szereppel. Belefáradtam a küzdelembe. Hiába hoztunk létre jó előadásokat, nem tudtuk életben tartani őket.

Ha már a küzdelmet említed, Donnáért is „meg kell küzdeni”? Végtére is nem akkora fajsúlyú szerep, mint mondjuk Aldonza vagy Evita.
K. K.: Először is ez egy női darab. Nők írták, nők vannak a középpontban. Ez nem egy popkoncert, ahol elénekeljük a nagy slágereket angolul, hanem igazi színház; magyarul hangzanak el a dalok, amelyek tovább viszik a cselekményt. S mindeközben nagy drámai íve van a szerepnek.

Akkor nem szabad „fukarkodnod” az emberábrázolással.
K. K.: De nem ám! Donna egyedülálló nő, aki halálra dolgozza magát, miközben egyedül neveli a lányát. Kettejük karaktere pont fordítottja a megszokottnak. A mama (nemzedéke) a lázadó, a hippi, a szabadelvű, a lánya meg éppen ellenkezőleg, a konvenciókat követi. Sophie már húszévesen férjhez akar menni, templomi esküvővel, orgonás, fátyolos, nyoszolyólányos nagy felhajtással. A Mamma Mia! számomra arról is szól, hogy egy anyának el kell engedni a lányát, ami iszonyatosan nehéz. Ezt igencsak át tudom élni, mert az én lányom is elment messzire. Már hetedik éve kint van Németországban, ahol zenei tanulmányokat folytat. Épp a napokban pályázott meg egy korrepetitori állást a frankfurti Zeneakadémián és négyszáz jelentkezőből őt választották ki!

Mire vagy még büszke a lányodon kívül?
K. K.: Talán még arra, hogy tavaly ősszel megalakítottam a Kováts Kriszta Kvintettet. Velük készítettem a Budapest bámészko című lemezt, amely a könyvhéten megjelent, hasonló című könyv CD melléklete. A kötet 18 képet, 18 kapcsolódó mini esszét, illetve a 18 pop-sanzon szövegét tartalmazza. Mindegyik fotó és írás egy-egy budapesti legendának – személynek vagy helynek – állít emléket, a Pál utcai fiúktól az elvarázsolt kastélyon át Seress Rezsőig. Nádasdy Ádám jegyzi az esszéket, a dalszövegeket Fábri Péter írta.

Egyszóval jól megy a sorod mostanában.
K. K.: Ilyen jó évem, mint 2014, nagyon régen volt. Minden klappol, mindenféle jó dolgok történnek velem. S ha még a lakásfelújítást is túlélem, igazán szerencsés embernek mondhatom magam.



vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor