Miközben többen elmondtuk, hogy bizonyos nívós társadalomkritikus produkciók méltatlanul nem kerültek be a versenyprogramba, a legjobb előadásnak az Opera ultima bizonyult. Az Újvidéki Színház művészei, Kokan Mladenovic rendezésében, egyenesen arról beszélnek benne, hogy az elkeseredés
nőttön-nő, dermesztő az apátia, ami fejetlenségbe, káoszba torkollik, és fékevesztett lázadásba csap át. És lássunk csodát, egészen hasonló a Katona József Színházban bemutatott Fényevők végkicsengése, ami Ascher Tamás jóvoltából a legjobb rendezés lett. Abban is sokan megunják az ellehetetlenüléssel járó elposványosodást, kikelnek önmagukból, és finoman fogalmazva ennek se lesz jó vége. Ezek a színvonalas előadások jeleznek egy korhangulatot. A zsűri pedig úgy tűnik, nem dugta homokba a fejét, és bármennyire is patikamérlegen kidekázva történt a kiválasztása, hajlott a szakmai szempontokra.
A színházi világba berobbant Székely Csaba problémaérzékenységére, aki öt különböző produkcióval is képviseltette magát a POSzT-on, igazán nem lehet panasz. Euripidész darabja, az Alkésztisz, amit alaposan átírt mai viszonyokra, azt az alapkérdést veti fel, akad-e, aki hajlandó meghalni értünk. Sorin Militaru rendezésében a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata előadásának kezdetekor a színen látszólagos családi idill. Polgári jólét, inassal, cselédlánnyal, gyerekek, nagyszülők, tágas szalon. Tengés-lengés, unalmas rutintársalgás, ami alatt gyakran esik szó a családfőről, akiről úgy beszélnek, mint fölöttébb fontos emberről. Amikor megérkezik Bányai Kelemen Barna ütős alakításában, sebtében kiderül, hogy egy felfújt hólyag. Menő öltönyös, nagyképűen a levegőbe frázisokat pufogtató, az óráját idegesen nézegető pasas, politikus, magas rangú hivatalnok vagy éppen király, mindegy is. Azt képzeli magáról, hogy nélküle megáll a világ. Még akkor is, amikor Sebestyén Aba alakításában flegma, érdeklődő értelmiségiként betoppan a halál. Közli, hogy az oly nélkülözhetetlen Admétosz tartson vele. Felbolydul a méhkas, lesz tanakodás, sírás-rívás, rimánkodás. Végül az az ajánlat, hogy a halál elvihet a családból mást is. Akik eddig csak nyüglődtek a léttel, szenvedtek a semmittevő unalomtól, hirtelen magukat is fontosnak kezdik felhazudni, és buzgón bizonygatják, hogy ők nem lehetnek azok, akik elhagyják a földi létet. Végül a Tompa Klára által játszott feleség, Alkésztisz áldozza fel magát, és tart a halállal, akinek a földiénél egyáltalán nem rosszabb birodalmát szürrealitásba hajló álomvilágként látjuk a nagy tetszést arató produkcióban.
Néha ott talál az ember, ahol nem keres. Meskó Zsolt Szerelmem, Sárdy című zenés naplójára, a szarvasi Cervinus Teátrum produkciójára, azért ültem be, mert abban az időben nem volt, amit még nem láttam, és különösen vonzott volna. Roppant kellemes meglepetés ért. Derzsi György, Harangi Mária rendezésében, igen erőteljes színésznek mutatkozott, aki még jól is énekel, és Sárdy János, a 40–60-as évek népszerű bonvivánja életén keresztül kort festett.
Vitéz László sokak számára ilyen sztár lehet, és szerencsére tovább él, annak ellenére, hogy zseniális alakítója, Kemény Henrik évek óta nincs közöttünk. De a jelentős bábművész, Pályi János régóta egyéni stílusban játszik Vitéz Lászlót, és most jó volt látni, hogy a Jókai téren, ahol a fesztivál alatt rendszeresen gyerekeknek szóló programok vannak, egy fiatal művész, Takács Dániel, a szombathelyi Mesebolt Bábszínház színeiben, mennyire vonzó Vitéz László, Kovács Géza értő rendezésében. Valóságos tömeg gyűlt össze, hogy megint itt van a kedvenc népi, vásári bábhős, és Takács bírta szuflával, abszolút lekötötte a nézőket, ha még nem is mindig fergeteges a tempó, olykor döccen a ritmus, improvizáció pedig alig-alig adódik.
A POSzT mindig is lehetőséget biztosított fiataloknak. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzős, úgynevezett fizikai színházi osztálya, amelyből koreográfusok is kikerülnek, erősen mozgásközpontú, egyénien markáns formanyelvet dolgozott ki Horváth Csaba szellemi vezetésével. A Zárlat című produkció, ami a Trafóval koprodukcióban jött létre, két egyfelvonásost, a Nulla és a Bűnös természet címűt tartalmazza. Rendező-koreográfus vizsga is, az elsőt Widder Kristóf állította színpadra, mozgástól és tehetségtől villódzó jelenetfüzért nézünk, jelentést az ifjúság elveszettség-érzéséről, kallódásáról, tombolni vágyásáról, és arról, hogy olykor saját magával sem találja a kapcsolatot, hogy más korosztályokról már ne is beszéljünk. A más korosztályokat Takács Kati az egyik fiú anyjaként jelképezi, nem érti, mit csinál a fia, aki ugyanúgy nem érti, mit akar tőle az anyja. A második, fanyar humorú, de ugyanakkor sok tekintetben sokkoló produkció a hús szaváról szól. Van benne egy srác meg egy lány és még egy eszméletlenül kövér nő, kis tangában, kis melltartóban, valószerűtlen méretekben, miközben magabiztos. Érződik rajta, hogy szépnek tartja magát, és a zsigerek mentén tulajdonképpen beszippantja a másik két embert. Ő válik a középponttá, különös vonzást gyakorol, miközben persze taszító ereje is van. Csaknem olyan tébolyult táncba kezdenek vele, mint Bartók táncjátékának, A csodálatos mandarinnak a címszereplője az utcalánnyal, pusztító és felemelő is ez egyszerre. Hegymegi Máté koreográfiája, s mindhármuk – Nagy Viktória, Balogh Melinda és a produkció férfi szerepét is alakító Hegymegi – lefegyverző kitárulkozása a deszkákon elementáris.
 Opera ultima
A XIV. POSzT díjazottjai – A szakmai zsűri díjai:
Legjobb előadás: Opera ultima, rendező: Kokan Mladenovic, Újvidéki Színház
Legjobb rendezés: Ascher Tamás, Fényevők, Katona József Színház
Legjobb női főszereplő: Elor Emina, Opera ultima
Legjobb férfi főszereplő: Fodor Tamás, Paul Foster: I. Erzsébet, Vádli Alkalmi Színházi Társulás – Szkéné Színház – FÜGE
Legjobb női mellékszereplő: Jordán Adél, Fényevők
Legjobb férfi mellékszereplő: Kaszás Gergő, Paul Foster: I. Erzsébet
Legjobb díszlet: Fodor Viola, Mohácsi testvérek: A képzelt beteg, Örkény István Színház
Legjobb jelmez: Marina Sremac, Opera ultima
Legjobb dramaturg: Mohácsi István és Mohácsi János, A képzelt beteg
Legjobb színházi zene: Kovács Márton, A képzelt beteg és Fényevők
Különdíj: Alkésztisz, Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat
|
vissza
vissza a lap tetejére
