Interjú
Én adom a nevemet
2014-06. szám / Bóta Gábor
Törőcsik Mari az Ördögkatlan Fesztivál fővédnöke. Idén nem jelenik meg, de egyszer már fellépett ott, és igen nagyra tartja, ami a rendezvénysorozaton történik, szívesen adja hozzá a nevét. A Nemzeti Színházban pedig Lukát játssza majd az Éjjeli menedékhelyben.
Miért vállalta el az Ördögkatlan Fesztivál fővédnökségét?
T. M.: A szervezőjét, Bérczes Lászlót már korábban ismertem, és szerettem. Nem tudom megmagyarázni, miért, nem tudom, mikor ismertem meg, ezt általában senkiről nem tudom. Azt sem tudom, hogy Pilinszkyt mikor ismertem meg. És amikor Bérczes arra kért, hogy Cseh Tamással legyek fővédnök, vagy nem is tudom pontosan, mi, már elfelejtettem, akkor arra gondoltam, hogy Cseh Tamást én annyira szeretem, hogy igent mondtam. Azt mondtam, hogy arra ne is számítson, hogy egyszer is megjelenek. Én adom a nevemet, mert ehhez adom.
Miért ilyen egyértelmű ez?
T. M.: Egyszer meghívták a fesztiválra A szarvassá változott fiú előadását, amit Vidnyánszky Attila rendezésében a beregszászi társulattal mutattunk be. Velük mindenhová elmentem, egyedül velük mentem el. Így elkerültem az Ördögkatlanba. Már hallottam is nagyon sokat róla, de ott megtapasztaltam, hogy milyen fantasztikus minőségű zenék, komoly- és könnyűzenék egyaránt, prózák, előadások vannak. Igen nagyra értékelem azt, aki bízik az emberekben, és nem nézi le őket. Mert az emberek nem arra vannak, hogy csupán szórakoztatni lehessen őket, és szórakoztatni is csak nívósan lehet őket. Az emberek szeretik a nagyon jót, szeretnek igen színvonalas műveket is kapni, és az a szerencsés, ha ezeket jó minőségben tálalják föl nekik. Az Ördögkatlanban minden műsor magas színvonalú. Ezt igazolta az élet, mert egyre és egyre többen mennek oda. Gondolja el, hogy mondjuk Mozartot vagy Beethovent játszanak, és 5-6 ezer ember hallgatja. Ez fantasztikus.
Ott ilyen sokan vannak?
T. M.: Igen ám! Igen ám! Ezt pontosan tudom.
Akár egy komolyzenei koncertet ennyien hallgatnak?
T. M.: Igen, igen, igen.
Ennyien még Kapolcson sem voltak egy-egy komolyzenei koncerten.
T. M.: Az Ördögkatlanban fantasztikus, hogy mik vannak. Amikor mi játszottunk, már nem tudom, pontosan, hol, tudja, mindent elfelejtek, valami szobrok voltak ott, és körülöttünk rengetegen voltak. Én színházban annyi ember előtt, mint ott, még nem játszottam. | hirdetés
 |
|
Ettől más lett az előadás hangulata?
T. M.: Nézze, minden térben más az előadás. Ha jó, akkor alkalmazkodni tudunk, különösen akkor, ha megérezzük, hogy igény van ránk, kell, amit csinálunk. De nem minden előadás kerülhet más térbe. Az én egyik legcsodálatosabb emlékem a pályán a Cserepes Margit házassága, amit a 25. Színházban játszottunk. Azt nagyon szerettem. Majd bevitték a Várszínházba, és tönkrement a produkció.
Mert a 25. Színház egy kis intim tér volt, kör alakú terem, a színészek szinte minket körbefogva játszottak. A Várszínház pedig igen hosszú, már-már cső alakú, több emeletnyi magas, így meglehetősen messze lehet kerülni a játéktól.
T. M.: Igen. Amikor a 25. Színház kis terében, a nézőkhöz egészen közel a szerepem szerint átkozni kezdtem a férjemet, az olyan volt, mintha az ablakunkon kinézve azt látnám, hogy a szomszédunkban ordítoznak. A kis teremben annyira eggyé váltunk, hogy amint ezt bevitték egy nagy térbe, meghalt az előadás.
A szarvassá változott fiú viszont abszolút illik szabadtérre, mert éppen a természettel való kapcsolatról is szól.
T. M.: Igen. Hiszen faluban játszódik, szerepel benne az anya, a fiú és a tömeg, vagyis a falu népe. De mindenki egy emberre fókuszál, ő pedig az én, Trill Zsolt által játszott fiam. Gyönyörű mozgások vannak a produkcióban, ezért nagyon hamar rá tudtunk állni arra a hatalmas térre az Ördögkatlan Fesztiválon.
Nancyban, de Beregszászon is játszott A szarvassá vált fiúban.
T. M.: Ott voltam, amikor megnyitották a felújított beregszászi színházat. Halálosan elegáns közönség ült be, virág virág hátán volt.
Lesz új bemutatója a következő szezonban a Nemzeti Színházban?
T. M.: Gorkij Éjjeli menedékhelyében, Viktor Rizsakov rendezésében, Lukát játszom majd.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
