Interjú
A drámai színház nem show
2014-06. szám / Pavlovics Ágota
A Pécsi Országos Színházi Találkozóról (POSzT) érkezett, ahova az Örkény Színház A képzelt beteg című előadását hívták meg. Kőszegre tart, ahol régi vágya teljesül, Festét a bölcs bolondot játssza Shakespeare Vízkereszt, vagy bánom is én című darabjában. Epres Attilával mi másról, mint a színházról beszélgettünk, amennyi belefért.
Hogy sikerültek az előadásaik a POSzT-on, hogy fogadta a szakma és a közönség a darabot?
E. A.: A nagy meleg megviselt bennünket és a közönséget is, de jól sikerült mindkét előadás. A második után éreztem, hogy szerették, nagy, hujjogatós siker volt. Értették, érezték, miközben végig szóviccek hangzanak el, felettünk lebeg a halál. Örülök annak is, hogy a válogatás a tavalyinál sokkal jobb volt. Szerencsére elmaradtak azok a dafkék, az az erőfitogtatás, ami a tavalyi POSzT-ot jellemezte. Az általános jó színvonalat látni öröm, de volt egy olyan előadás is, ami kitépte a szívünket. Boris Vian Tajtékos napok című művéből Fehér Balázs Benő rendező előadásában a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói játszottak. Sokkal több lehetőséget kellene kapniuk a szabadszellemű, független alkotóknak. Olyan új rügyeket, csodás virágokat produkálnak, amik a kőszínházakban jóval nehezebben születnek meg. Alig várom, hogy dolgozhassak velük. Nem tudom megállni, hogy ne mondjam el, ennek a gyönyörű előadásnak a díszleteit Szalai Sára tervezte, aki a nagyfiam felesége, és meggyőződésem, hogy nagyon tehetséges.
Még egy kicsit a tavalyi évnél maradva, kedves játszóhelyén, a Kőszegi Várszínházban Goldoni A kávéház című darabját játszották. Milyen volt az Ön Don Marziója?
E. A.: Goldoni keserédes vígjátékában a jóindulatú Donna Ridolfina kávéház-tulajdonost Pogány Judit, a terecskén állandó megosztottságot fenntartó Don Marziót pedig én játszottam. Hogy milyen Marzio? Ahogy a kémiából tudjuk, és már számos művész megírta, egy pohár tiszta vízhez elegendő egyetlen csepp keserű anyagot tenni, és az egész keserű lesz. Persze a mindenkinek jót akaró, filantróp kávéház-tulajdonos anyáskodása is idegesítő lehet a környezete számára. Mint minden jó előadás, ez is arról szólt, hogy az ember szabadsága addig terjed, amíg a másikét nem korlátozza.
Kőszegre készül, ahogy másfél évtizede minden évben. Mitől olyan szerethető ez a város? Igaz, hogy van valami plusz energiája? Ha igen, miből ered?
E. A.: Valóban remek hely, nagyon szeretek ott lenni. Talán a szubalpin klíma az oka, hogy az ember lelke nem ficánkol annyira, mint máshol. Az ódon épületek, a templomok és a harangok, a Monarchia levegője, az, hogy nem rohan senki, hogy egy kilométerre van Ausztria, ahol nincs hiba, minden csodálatos. Mindez együtt. Kőszeg kiváló hely a gondolkodásra, jó tempójú, nyíltszívű emberek lakják. Maga a város esztétikai élmény, felújították a közelmúltban. Amikor nem próbálunk, járjuk a várost és a környékét. Szívügyem a Kőszegi Várszínház, 15 éve járok oda, sok játszótársam van, akik szintén évről évre visszatérnek. Znamenák Istvánnal, akivel az Örkényben is együtt játszom, nagyon szeretek dolgozni. A Kőszegi Várszínház vezetője, Pócza Zoltán és csapata fantasztikus, remekül értenek a szakmájukhoz, és jó barátok. Amikor egy hónapig Kőszegen vagyok, sokat sportolok. Viszek kajakot, biciklit, golfütőt, futok. A két nagygyerekem már nem tart velem, a lányom kerékpárbajnok, a fiam független pénzügyi tanácsadó és dolgozik, a kisfiam pedig még csak ötéves.
| hirdetés
 |
|
William Shakespeare Vízkereszt, vagy bánom is én című zenés vígjátékát fogják bemutatni. Ön Feste, a bolond bőrébe bújik. Milyen előadásra készülnek?
E. A: A szerző 450. születésnapja előtt egyik legnépszerűbb, legtöbbet játszott művével tisztelgünk. Az 1601-ben íródott vígjáték, ahogy oly sok más műve, a szerelemről szól. Kőszeg tökéletesen alkalmas arra, hogy ünnepeljük Shakespeare-t. Azt gondolom, hogy az előadás szép varázslat lesz a szó több értelmében is. Magam például Fehér Péter színészkollégámtól bűvésztrükköket tanulok. A rendezés és a díszlet Znamenák István munkája. A darab szövegét Nádasdy Ádám fordította, szeretem, amit csinál, mert az eredeti szövegeket hajlékonyan igazítja a mai nyelvhez. Azt is elmondja, mit jelentett egy adott szövegrész régen. Örülök annak is, hogy az elsők között voltam, akik bő tíz éve Nádasdy-fordításban játszhattak. Életre szóló élményem volt a főiskolán, amikor Shakespeare királydrámáit tanultuk, és Hegedüs Géza tanár úr megkérdezte tőlünk, jártunk-e már a Towerben. Természetesen nem jártunk, mire megkérdezte, akkor hogy akarnak Shakespeare-t játszani? Később persze voltam Londonban a Globe Színházban, megfogtam a deszkát, és láttam magam előtt, hogy a mester mit hova képzelt. Tény, hogy minél közelebb jár az ember az alkotóhoz, annál könnyebben fejti meg a szándékait.
Mit gondol arról, milyen színházra van ahhoz szükség, hogy a nézők töltekezni tudjanak, megkapják a számukra égetően szükséges lelki-szellemi élményeket?
E. A.: Két alapvetés van. Az egyik, hogy szét kell választani a műfajokat. A drága pénzért adott jegyekkel többnyire show-kat mutatnak a nézőknek. Amikor színházról beszélünk, drámai színházra gondolunk. Ezt kiválóan tudták már az etruszkok, görögök, rómaiak, majd a franciák, angolok. Nem tévesztettek, tudták, hogy a színháznak égetően fontos kérdéseket kell feltennie. Lelki, érzelmi, szellemi, szívet-lelket megmozgató kérdéseket. A kérdésekre pedig a nézőknek kell megtalálniuk a válaszokat. Fontos, hogy a nézők a darab végén katarzist éljenek át. A másik alapvetés, meg kell fogalmazni, mi a szórakoztatás. Eltévedt terminus, hogy a szórakoztatás egyenlő a nevettetéssel. Az is szórakozás, ha belenyúlnak a néző lelkébe, ha sír fájdalmában. Azt kell kapja a színháztól, amit a hétköznapi élet nem ad meg. A színház közösségi élmény, jó esetben katartikus közösségi élmény.
Milyen új darabot próbálnak a következő szezonra az Örkény Színházban?
E. A.: Augusztusban kezdjük próbálni a Mohácsi testvérek munkáját, a darab az 1941-es kamenyec-podolszkiji vérengzésről fog beszélni, mert nem felejthetjük el.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
