Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Páros interjú
A következő évad a csendes építkezés jegyében telik majd
2014-07. szám / Szepesi Krisztina

Egy éve vette át a debreceni Csokonai Színház vezetését Ráckevei Anna Gemza Péter művészeti vezetővel. Az új évad a középkor és a kereszténység fogalomkörébe enged majd bepillantást, mellyel éppúgy, mint az első évad görög színházi tematikájával, komoly céljaik, távlati terveik vannak.

Hogyan zajlott az első saját évad?
R. A.: Nagyon izgultunk, hogy sikeresen végig tudjuk csinálni, hiszen új gazdasági igazgatónk, műszaki vezetőnk és művészeti főtitkárunk lett. De azt remélem, a kezdeti izgalmon túl a most következő évad a csendes építkezés jegyében telik majd.

Úgy fogalmaztak, hogy Anna magyarországi és Péter nemzetközi szín­­há­­zi ta­pasz­ta­la­ta egyfajta alapként szolgál majd a színház mű­köd­te­té­sé­hez.
R. A.: Fontosnak tartjuk, hogy folyamatosan jelen legyünk nemcsak a magyarországi, hanem a határon túli színházi életben is. Az or­szág­ha­tá­rok közelében Debrecenben szerencsés és különleges helyzetben vagyunk. A közeli színházakkal való kapcsolattartás és együtt­mű­kö­dés megszervezése a város és a mi felelősségünk is.
G. P.: Azt pedig nem szabad elfelejteni, hogy ezek nem egy év alatt történnek. Szép lassan építkezünk, és keressük a kapcsolódási pontokat a közönség, valamint a lehetséges hazai és külföldi színházi partnereink felé is, ami nem megy egyik pillanatról a másikra.

Már most körvonalazódik, hogy másfajta színház lesz ez, mint Vidnyászkyé volt, hiszen megjelent egy másik közönségréteg is, és a bérletesek száma is nőtt.
R. A.: Ez azért a nézők belénk fektetett, kezdeti bizalma, kíváncsisága miatt is van. Előttünk is volt operett és évekig játszottuk például az Olympiát Molnártól. Vagyis Vidnyánszky Attila is nyitott volt erre, ő is pontosan tudta, hogy egy vidéki színház kínálatában minden műfajnak szerepelnie kell.
G. P.: Mi igazából az arányokon változtattunk. Alapvetően nincsen nagyon nagy különbség az egyes vidéki igazgatók programja között, leginkább csak a helyi adottságokhoz való alkalmazkodás tekintetében. Azt gondolom, a népszínház fejezi ki legjobban azt, amit szeretnénk, vagyis az az elképzelés, hogy egyszerre figyeljünk oda a nézők és a művészek véleményére. Az pedig, hogy megtaláljuk a helyes arányokat, a bizalmi viszony kialakításán alapul. Innentől kezdve már minden egyéni ízlés kérdése.

Az új évadot a középkor és a kereszténység fogalomkörének jegyében tervezik.
R. A.: Az a tervünk, hogy minden évadot tematikusan építünk fel. Kezdtünk a görög színházzal, a következő évadban pedig a középkorral folytatjuk. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden előadásunk szorosan ehhez a témához kapcsolódik, de minél több produkcióval igyekszünk körbejárni a középkori színház világát. Már tavaly is beszélgetéseket szerveztünk az Antigoné, a Novemberi éj és a Iokaszté királyné kapcsán. Idén a liturgia, a szertartásszínház és a misztériumjáték határozza majd meg a programunk egy részét, de ez nem a teljes paletta. Bemutatjuk például Goldonitól A chioggiai csetepatét, ami egy izgalmakkal teli komédia. A trónörökös Imre herceget elveszítő István király ma is érvényes dilemmái, morális kérdései lesznek terítéken Ratkó József Segítsd a királyt! című történelmi drámájában, és Rusznyák Gábor rendezi majd a korszakos művet, Bulgakov A Mester és Margaritáját. S hogy folytassam a sort, Tar Sándor írásai ihlették színészünket, Mészáros Tibort, amikor az Istent a falra festeni című darabot írta, amivel a Katona József-pályázaton vett sikeresen részt, és most lehetőséget kapott arra, hogy meg is rendezze. Persze lesz operett is, a Marica grófnő, és hat ősbemutatóval is készülünk. Mészáros Tibor darabján kívül Misima Jukio Krisztus születése című drámája kerül színre, s lesz két, a színház felkérésére készülő gyerekelőadás: A dühös lovag címűt Lackfi János írja, és Szirtes Edina Mókus zenéjével mutatjuk be, a Tűzről pattant Tündérország pedig Benedek Elek meséire épít, Pesty-Nagy Kati írja és rendezi, míg a Csikóink mozgásszínházi előadás lesz. Shakespeare Titus Andronicusát a 80-as évek elején írta újra Heiner Müller, beleszőve az akkori világpolitika eseményeit. A magyarországi ősbemutató szintén nálunk lesz.

Megtartják az operajátszás hagyományait is?
G. P.: Három éve rendezte nálunk Silviu Purcarete A tüzes angyalt, ami akkor az Armel Operaverseny győztese lett, és a Mezzo csatorna is készített róla felvételt. Ez gyakorlatilag az elmúlt húsz év egyik legfontosabb előadása volt Magyarországon, épp ezért szeretnénk felújítani. Nagyjából ötven éve nem játszották Magyarországon Saint-Saëns Sámson és Deliláját, melynek színpadra állítására Nadine Duffaut francia rendezőt kértük fel. Nagy esemény volt idén az is, hogy felújítottuk A halott várost, amely sikerrel szerepelt a miskolci Bartók Plusz Operafesztiválon. Mert bár folyamatos az új bemutatók kényszere a bérletek miatt, szeretnénk, hogy a már meglévő értékek se vesszenek el, hiszen az opera olyan összetett élmény, amire akár százszor is be lehet ülni.
hirdetés

Ezek mellett Debrecen más kulturális intézményeivel is szerveznek közös programot.
R. A.: Kifejezett szándékunk és célunk, hogy szorosabbra fűzzük az együttműködést a MODEM-mel, a Kölcsey Központtal és a Déri Múzeummal is. Utóbbival elindítottunk egy nagyon sikeres irodalmiest-sorozatot a gyönyörűen felújított dísztermükben.
G. P.: Mivel mi vagyunk a legnagyobb kulturális intézmény a városban, a katalizátor szerepét is be kell töltenünk. Oda kell figyelnünk arra, hogy mi történik a városban, és hogyan tudunk segíteni kulturális események létrejöttében.

A Latinovits Színház mikor készül el?
G. P.: Ez alatt az egy év alatt volt, hogy heti rendszerességgel vettünk részt az építkezés előkészítő folyamataiban. A városnak első körben érthető módon a Nagyerdő rendbetétele volt fontos, melynek részeként a szabadtéri színpad már áll. Természetesen nagyon szeretnénk, ha a Latinovits Színház is elkészülne, mi már készen állunk arra, hogy elfoglaljuk a helyszínt.

Ha ennyire előre gondolkodnak, felteszem, a következő évadok nemzetközi nyitására is vannak már terveik.
R. A.: Egyrészt nagyon fontosnak tartom, hogy minél több határon túli színház előadása szerepelhessen Debrecenben. Roppant érdekes és tanulságos, hogy egy-egy, akár a miénktől csak nüanszokban eltérő színházi megoldásra, gondolatmenetre hogyan reagál a közönség. Jó példa ezzel kapcsolatban az, amikor Valére Novarina 2010-ben megrendezte a Képzeletbeli operettet Debrecenben. Nekünk is izgalmas vállalkozás volt, hisz egy tökéletesen új színházi nyelvet mutattunk a közönségnek, ami mégsem talált túl jó fogadtatásra. Meghívták az előadást Párizsba, ahol óriási siker volt, öt előadást játszottunk, és mindegyiken állva tapsoltak. Én ezt természetesnek látom. Azt gondolom, hogy a befogadói különbség oka elsősorban az, hogy más színházi világban, kultúrában nőttünk fel, más színházi nyelv és rendezői-dramaturgiai elképzelések mentén szocializálódtunk. Eltérően vélekedünk, ami nem jelenti azt, hogy mi valamifajta lemaradásban lennénk. Ami mégis csodálatos ebben, hogy lehetőség nyílik arra, hogy színházi területen is ismerkedjünk.
G. P.: Azt gondolom, Attila letette az alapokat saját művészi szemléletével, ami egy bizonyos nyitást eredményezett. Persze be kell látni azt is, hogy a kortárs művészet átadáshoz, ahhoz, hogy a néző nyitottan, amolyan tabula rasa hozzáállással érkezzen a színházba, folyamatos kommunikáció szükséges.
R. A.: Én ezért is tartom fontosnak a tematikánkat, hiszen ha valaki ebben az évben megnézte a görög színházhoz kapcsolódó három előadásunkat és a görög antikvitásról szóló irodalmi estünket, egészen biztosan elkezdte összerakni azokat az elemeket, amelyeket a görög színháztól kaptunk, és látja-érzi azokat a jelenségeket, amelyek ma is élnek ebből. Az évadokkal szépen egymásra épülnek majd az ismeretek, anélkül, hogy didaktikusak lennénk.
G. P.: Mindemellett, hogy fontos tudatosítaniuk a nézőknek, hogy görög évadot zártunk és középkori következik, nem kell lefagyniuk attól, hogyha középkort és kereszténységet emlegetünk. Mert nem a sztereotípiákat szeretnénk felvonultatni, hanem megmutatni, hogy miből építkezett a színházi világunk, és hogyan változik. Ebbe pedig a vígjáték éppúgy belefér, mint a nagy drámák, az operett, a családi musical vagy a gyerekelőadások.






vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor