Páros interjú A következő évad a csendes építkezés jegyében telik majd 2014-07. szám / Szepesi Krisztina
Egy éve vette át a debreceni Csokonai Színház vezetését Ráckevei Anna Gemza Péter művészeti vezetővel. Az új évad a középkor és a kereszténység fogalomkörébe enged majd bepillantást, mellyel éppúgy, mint az első évad görög színházi tematikájával, komoly céljaik, távlati terveik vannak.
Hogyan zajlott az első saját évad?
R. A.: Nagyon izgultunk, hogy sikeresen végig tudjuk csinálni, hiszen új gazdasági igazgatónk, műszaki vezetőnk és művészeti főtitkárunk lett. De azt remélem, a kezdeti izgalmon túl a most következő évad a csendes építkezés jegyében telik majd.
Úgy fogalmaztak, hogy Anna magyarországi és Péter nemzetközi színházi tapasztalata egyfajta alapként szolgál majd a színház működtetéséhez.
R. A.: Fontosnak tartjuk, hogy folyamatosan jelen legyünk nemcsak a magyarországi, hanem a határon túli színházi életben is. Az országhatárok közelében Debrecenben szerencsés és különleges helyzetben vagyunk. A közeli színházakkal való kapcsolattartás és együttműködés megszervezése a város és a mi felelősségünk is.
G. P.: Azt pedig nem szabad elfelejteni, hogy ezek nem egy év alatt történnek. Szép lassan építkezünk, és keressük a kapcsolódási pontokat a közönség, valamint a lehetséges hazai és külföldi színházi partnereink felé is, ami nem megy egyik pillanatról a másikra.
Már most körvonalazódik, hogy másfajta színház lesz ez, mint Vidnyászkyé volt, hiszen megjelent egy másik közönségréteg is, és a bérletesek száma is nőtt.
R. A.: Ez azért a nézők belénk fektetett, kezdeti bizalma, kíváncsisága miatt is van. Előttünk is volt operett és évekig játszottuk például az Olympiát Molnártól. Vagyis Vidnyánszky Attila is nyitott volt erre, ő is pontosan tudta, hogy egy vidéki színház kínálatában minden műfajnak szerepelnie kell.
G. P.: Mi igazából az arányokon változtattunk. Alapvetően nincsen nagyon nagy különbség az egyes vidéki igazgatók programja között, leginkább csak a helyi adottságokhoz való alkalmazkodás tekintetében. Azt gondolom, a népszínház fejezi ki legjobban azt, amit szeretnénk, vagyis az az elképzelés, hogy egyszerre figyeljünk oda a nézők és a művészek véleményére. Az pedig, hogy megtaláljuk a helyes arányokat, a bizalmi viszony kialakításán alapul. Innentől kezdve már minden egyéni ízlés kérdése.
Az új évadot a középkor és a kereszténység fogalomkörének jegyében tervezik.
R. A.: Az a tervünk, hogy minden évadot tematikusan építünk fel. Kezdtünk a görög színházzal, a következő évadban pedig a középkorral folytatjuk. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden előadásunk szorosan ehhez a témához kapcsolódik, de minél több produkcióval igyekszünk körbejárni a középkori színház világát. Már tavaly is beszélgetéseket szerveztünk az Antigoné, a Novemberi éj és a Iokaszté királyné kapcsán. Idén a liturgia, a szertartásszínház és a misztériumjáték határozza majd meg a programunk egy részét, de ez nem a teljes paletta. Bemutatjuk például Goldonitól A chioggiai csetepatét, ami egy izgalmakkal teli komédia. A trónörökös Imre herceget elveszítő István király ma is érvényes dilemmái, morális kérdései lesznek terítéken Ratkó József Segítsd a királyt! című történelmi drámájában, és Rusznyák Gábor rendezi majd a korszakos művet, Bulgakov A Mester és Margaritáját. S hogy folytassam a sort, Tar Sándor írásai ihlették színészünket, Mészáros Tibort, amikor az Istent a falra festeni című darabot írta, amivel a Katona József-pályázaton vett sikeresen részt, és most lehetőséget kapott arra, hogy meg is rendezze. Persze lesz operett is, a Marica grófnő, és hat ősbemutatóval is készülünk. Mészáros Tibor darabján kívül Misima Jukio Krisztus születése című drámája kerül színre, s lesz két, a színház felkérésére készülő gyerekelőadás: A dühös lovag címűt Lackfi János írja, és Szirtes Edina Mókus zenéjével mutatjuk be, a Tűzről pattant Tündérország pedig Benedek Elek meséire épít, Pesty-Nagy Kati írja és rendezi, míg a Csikóink mozgásszínházi előadás lesz. Shakespeare Titus Andronicusát a 80-as évek elején írta újra Heiner Müller, beleszőve az akkori világpolitika eseményeit. A magyarországi ősbemutató szintén nálunk lesz.
Megtartják az operajátszás hagyományait is?
G. P.: Három éve rendezte nálunk Silviu Purcarete A tüzes angyalt, ami akkor az Armel Operaverseny győztese lett, és a Mezzo csatorna is készített róla felvételt. Ez gyakorlatilag az elmúlt húsz év egyik legfontosabb előadása volt Magyarországon, épp ezért szeretnénk felújítani. Nagyjából ötven éve nem játszották Magyarországon Saint-Saëns Sámson és Deliláját, melynek színpadra állítására Nadine Duffaut francia rendezőt kértük fel. Nagy esemény volt idén az is, hogy felújítottuk A halott várost, amely sikerrel szerepelt a miskolci Bartók Plusz Operafesztiválon. Mert bár folyamatos az új bemutatók kényszere a bérletek miatt, szeretnénk, hogy a már meglévő értékek se vesszenek el, hiszen az opera olyan összetett élmény, amire akár százszor is be lehet ülni. | hirdetés
|
|
Ezek mellett Debrecen más kulturális intézményeivel is szerveznek közös programot.
R. A.: Kifejezett szándékunk és célunk, hogy szorosabbra fűzzük az együttműködést a MODEM-mel, a Kölcsey Központtal és a Déri Múzeummal is. Utóbbival elindítottunk egy nagyon sikeres irodalmiest-sorozatot a gyönyörűen felújított dísztermükben.
G. P.: Mivel mi vagyunk a legnagyobb kulturális intézmény a városban, a katalizátor szerepét is be kell töltenünk. Oda kell figyelnünk arra, hogy mi történik a városban, és hogyan tudunk segíteni kulturális események létrejöttében.
A Latinovits Színház mikor készül el?
G. P.: Ez alatt az egy év alatt volt, hogy heti rendszerességgel vettünk részt az építkezés előkészítő folyamataiban. A városnak első körben érthető módon a Nagyerdő rendbetétele volt fontos, melynek részeként a szabadtéri színpad már áll. Természetesen nagyon szeretnénk, ha a Latinovits Színház is elkészülne, mi már készen állunk arra, hogy elfoglaljuk a helyszínt.
Ha ennyire előre gondolkodnak, felteszem, a következő évadok nemzetközi nyitására is vannak már terveik.
R. A.: Egyrészt nagyon fontosnak tartom, hogy minél több határon túli színház előadása szerepelhessen Debrecenben. Roppant érdekes és tanulságos, hogy egy-egy, akár a miénktől csak nüanszokban eltérő színházi megoldásra, gondolatmenetre hogyan reagál a közönség. Jó példa ezzel kapcsolatban az, amikor Valére Novarina 2010-ben megrendezte a Képzeletbeli operettet Debrecenben. Nekünk is izgalmas vállalkozás volt, hisz egy tökéletesen új színházi nyelvet mutattunk a közönségnek, ami mégsem talált túl jó fogadtatásra. Meghívták az előadást Párizsba, ahol óriási siker volt, öt előadást játszottunk, és mindegyiken állva tapsoltak. Én ezt természetesnek látom. Azt gondolom, hogy a befogadói különbség oka elsősorban az, hogy más színházi világban, kultúrában nőttünk fel, más színházi nyelv és rendezői-dramaturgiai elképzelések mentén szocializálódtunk. Eltérően vélekedünk, ami nem jelenti azt, hogy mi valamifajta lemaradásban lennénk. Ami mégis csodálatos ebben, hogy lehetőség nyílik arra, hogy színházi területen is ismerkedjünk.
G. P.: Azt gondolom, Attila letette az alapokat saját művészi szemléletével, ami egy bizonyos nyitást eredményezett. Persze be kell látni azt is, hogy a kortárs művészet átadáshoz, ahhoz, hogy a néző nyitottan, amolyan tabula rasa hozzáállással érkezzen a színházba, folyamatos kommunikáció szükséges.
R. A.: Én ezért is tartom fontosnak a tematikánkat, hiszen ha valaki ebben az évben megnézte a görög színházhoz kapcsolódó három előadásunkat és a görög antikvitásról szóló irodalmi estünket, egészen biztosan elkezdte összerakni azokat az elemeket, amelyeket a görög színháztól kaptunk, és látja-érzi azokat a jelenségeket, amelyek ma is élnek ebből. Az évadokkal szépen egymásra épülnek majd az ismeretek, anélkül, hogy didaktikusak lennénk.
G. P.: Mindemellett, hogy fontos tudatosítaniuk a nézőknek, hogy görög évadot zártunk és középkori következik, nem kell lefagyniuk attól, hogyha középkort és kereszténységet emlegetünk. Mert nem a sztereotípiákat szeretnénk felvonultatni, hanem megmutatni, hogy miből építkezett a színházi világunk, és hogyan változik. Ebbe pedig a vígjáték éppúgy belefér, mint a nagy drámák, az operett, a családi musical vagy a gyerekelőadások.
|
vissza |
|
| |