Interjú
Próbálom járni az utamat
2014-11. szám / Bóta Gábor
Börcsök Enikőnek nagy sikere van a Pesti Színházban bemutatott Kvartett című Spiró György-darab Nő szerepében. Nyolc szerepet is játszik a Vígben és a Pestiben, mégis úgy érzi, hogy kevés olyan produkcióban van benne, amiben igazán megmutathatja a képességeit.
A Kvartettben általad alakított Nő miért zárkózik be annyira, hogy szinte csak a főzésre tud figyelni?
B. E.: Szerintem nem zárkózik be annyira. Rögtön elkezd beszélgetni egy vadidegennel.
De alig ereszti be, és több zár, retesz is van az ajtón.
B. E.: Ezek a férjéhez tartoznak, ő bezárja az életét. Én a feleségeként arra figyelek, hogy az idegei rendben legyenek. És hogy a lányomnak legyen kaja. Ő egy vidéki asszony, aki nyilván nem túl jó körülmények közül jön, gondolom, még az is kiszabadulást jelentett neki, hogy ez az ember elvette, aki elég jó pozícióban volt, és eltartotta őt, a családját, amennyire tudta. Szegény körülmények között éltek mindig, ahogy most is, de nem gondolom, hogy ennek a nőnek különösebb vágyai lennének. Képesítése nincsen, egy szövetgyárban dolgozott három műszakban, és ezt szerette csinálni. Most meg köt. Társaságuk a férjével nincs. Én is vidéki lány vagyok, sok ilyen asszonyt ismerek ma is. Szerintem ebben a szerepben mindenkinek benne van az anyukája, a keresztanyukája, a nagynénikéje.
Miközben szeretni is lehet, ő válik a legfőbb humorforrássá az előadásban.
B. E.: Egyrészt mert mindig a legrosszabbkor kérdez valamit. Másrészt azért mulatságos ez az alak, mert sok mindenben a saját életünkre ismerünk.
Nem először játszol Spirót, tavaly például a Príma környékben volt bemutatód.
B. E.: A Radnótin pedig évekig játszottuk a Prah című darabot. És a Házi Színpadon igen régen még Horvai Pista bácsi rendezte a Dobardant. Spiró nagyon jó alakokat ír, és ezeket hálás dolog játszani.
A Makrancos Kata című Shakespeare-darab címszerepéről viszont azt nyilatkoztad, hogy nem jó neked játszani. Ez aztán pedig igazán hálás feladatnak tűnik.
B. E.: A mi előadásunkban a hálás szerep Petruchio. És igazából nekem alig van dolgom a produkcióban. Sok mindenben ki lett herélve ez az előadás, Petruchio ámokfutása az egész. Az, ami az emlékeinkben él erről a színdarabról vagy filmről, az a nőalak itt gyakorlatilag nincsen. Viccesebb, könnyedebb az előadás, Petruchio humorára van kitalálva. És hogy közben a nővel igazán mi történik, az nem nagyon látszik.
Ez nyilván nem a premieren derült ki számodra.
B. E.: Ezt már a próbákon se szerettem.
És ilyenkor ezt mondod is?
B. E.: Mondom, mondom, de hát azért a rendező mindig erősebb. Gothár Péternek az volt a koncepciója, hogy Kata és Petruchio cinkosok, és csak a világból akarnak hülyét csinálni. De ez a darab nem arról szól, hogy ezek ketten összekacsintanak már a legelején. Ezt nem is lehet játszani, mert nem erre van írva a szöveg, úgyhogy én nem szeretem.
A Téli utazás előadása viszont kimondottan rád épül.
B. E.: Az igen. Azt nagyon szeretem játszani.
Pokolian nehéz pedig a szöveg, hosszú monológjaid vannak.
B. E.: Szinte egy végeláthatatlan szövegfolyam az egész. Elég régen kaptam ilyen nehéz feladatot. Minden nagyképűség nélkül mondom, de hozzám méltó feladatot igen régen kaptam. Zsótér Sándor rendezőtől kaptam ezt a Téli utazást, ami nehéz nekem, mindig készülnöm kell az előadásokra. A többi produkcióban nincs ilyen teher rajtam.
| hirdetés
 |
|
A Téli utazás a nézők számára is nehéz feladat, nem is vevő rá mindenki. Nyilván ezzel is meg kell küzdeni.
B. E.: Ezzel is meg kell küzdeni. Mindig figyelem is, hogy na vajon elmennek-e a szünetben a nézők, vagy maradnak. De azért aki eljön, általában ott marad.
Elvontan filozofikus, de költői, szép a darab szövege.
B. E.: Igen, és valahogy megérinti azokat is, akik nem valamennyi pontját értik az előadásnak, igen erősen hat rájuk.
Nincs olyan félelmed, ami a Nemsenkilény esetében volt? Azt nyilatkoztad, hogy soha többé nem vállalsz monodrámát. A Téli utazásban is többször hosszú ideig egyedül vagy. Bár körülvesznek a kollégáid…
B. E.: Ebben a darabban nem tudnak segíteni. Ráadásul ez egy olyan szöveg, hogy még mást mondani se tudok helyette. Nincsenek ezekre a mondatokra szinonimák. Nagyon kell tudni a szöveget, nagyon kell koncentrálni. Félek, minden előadás előtt már reggel gyomorgörccsel kelek, de ezt nem bánom.
Rengeteget játszol, a saját színházadban nyolc produkcióban vagy benne.
B. E: Rengeteg darabban vagyok benne, de tulajdonképpen nincsenek főszerepeim, a Téli utazás van, meg a Makrancos Kata. Az összes többi, amiben benne vagyok, csoportmunka. A Mikvében pici szerepem van, azt szeretem játszani, mert sokan vagyunk benne lányok, és az egy klassz dolog. De például a Lovakat lelövik, ugye? előadásában is tömeg vagyunk. Nálunk mostanában ez nagyon megy. A Kvartett sem rám lett kitalálva, csak szerencsére sikerült belőle valami jót csinálni.
Próbálod mondani valakinek, hogy mit érzel?
B. E.: Igen, természetesen. És megpróbálom elvállalni azt, amit rám találnak ki a függetlenek. Az Átriumban a W. úr üzen című produkcióban játszom, amit nagyon szeretek, Bodzsár Márk rendezésében. Meg valamit majd most csinálunk Zsótér Sándorral. Megpróbálom egy kicsit járni az utamat.
Szerinted rád nehéz kitalálni dolgokat?
B. E.: Szerintem nem. Nem is értem az egészet, mert amikor játszom, a nézők jönnek, úgy érzem, hogy nagyon szeretnek. Nem tudom, hogy miért ülök kispadon már évek óta.
Na de rengeteget vagy színpadon.
B. E.: Sokat vagyok színpadon, de nem kielégítőek a szerepeim. Kevés olyan előadás van, ami örömet okoz, amiről azt gondolom, hogy meg tudom a képességeimet mutatni.
Szinte minden este színpadra mész.
B. E.: De ezek évek óta futó darabok, már keveset mennek.
Azt mondod, hogy sokkal többet bírnál, évadonként legalább két-három főszerepet, és ezekkel megtöltenéd a színpadot?
B. E.: Én azt hiszem.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
