Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
A Centrál sokak számára „választott hely”
2015-08. szám / Szepesi Krisztina

Puskás Tamás már több mint tíz éve igazgatja a 2008 óta Centrál nevű színházat, melynek most a magánosításán dolgozik. Ahogy meséli, mindig is úgy igyekezett vezetni a színházat, mintha a sajátja lenne. Most a XVI. Keszthelyi Nyári Játékokra és a következő évadra készül, melyben levehetetlen előadások mellé új Shakespeare-darab és egy West End-siker is kerül.

A következő évadot már magánszínházként kezdik?
P. T.: Volt és tudtommal van is még kétoldalú szándék a ma­gá­no­sí­tás­ra. Egy évvel ezelőtt tettem egy ajánlatot, a főváros ezt azóta emészti. Egy sikeres, de eredménytelen pályázati fordulón már túl vagyunk, artikulálódnak az érdekek, pontosodnak az elvárások. Ha létrejön a privatizáció, az – hitem szerint – még nagyobb lendületet ad majd a színháznak, de ha nem történik meg, akkor is minden igyekezetünkkel a közönség érdekeit szolgáljuk tovább. Esélyes, hogy előbb leszek pályázat útján kinevezve ismét a színház ügyvezető igazgatója, mint annak tulajdonosa.

Azon túl, hogy elesik majd a színház a csekély önkormányzati támogatástól, mi változna a privatizációval?
P. T.: A közönség számára érzékelhető módon semmi lényeges. Azért hiszem, hogy közös az érdek, mert a főváros egy több évtizede változatlan színházi struktúra fenntartásával küzd, és ha a mi ügyünk révbe érne, esély kínálkozna egy alternatíva megfontolására, ami néhány színház terhét levenné a főváros válláról. A színház oldaláról pedig elmondhatom, hogy rengeteg olyan dolgot lehetne még csinálni, amit a jelenlegi viszonyok között nem, vagy csak nagyon lassan hozhatnánk létre. Megnyithatnánk például egy kávézót, és egy sor olyan fejlesztésbe foghatnánk, amikre a főváros adminisztrációjához kötve nem is gondolhatunk. Sok minden felgyorsulna és minden a nézők érdekében. Persze az előadásaink nem lennének jobbak, de az infrastruktúra javulna, az életünk könnyebbé válna.

Az elmúlt években a nézőszám egyre nőtt, miközben a repertoár évről évre bátrabb.
P. T.: Olyan ez, mint az ökológiai egyensúly, ám esetünkben a nézők a színházcsinálókkal lépnek kölcsönhatásba. Kétségtelen, kellett ahhoz idő és építkezés, hogy kialakuljon a közönségünk, és bátrak lehessünk. Shakespeare idejében is nagyobb sikerük volt a vígjátékoknak, sokkal többen mentek a Vízkeresztre, mint mondjuk az Othellóra. Ez érthető, és ezt mi – már csak a gyökereink miatt is – első pillanattól komoly, szép feladatnak találtuk, de úgy érezzük, ahogy az élet is a sötét és víg oldalával együtt kerek, a színháznak is ezt kell felmutatnia. Ma is nagy sikerű vígjátékaink jelentik az alapot arra, hogy műsoron tarthassuk a Jó zsaru – rossz zsaru, a Jó emberek, a Mégis, kinek az élete? vagy A kutya különös esete az éjszakában című előadásainkat.
hirdetés

Ráadásul több olyan előadás van, amit évek óta nem lehet levenni.
P. T.: Kezdettől nagyon igyekeztünk megtalálni, mi a nézőink kedvére való, és azt hiszem, beletaláltunk valamibe. Első pillanattól kezdve igényes színházat csinálunk, de nem tagadtuk meg a gyökereinket, hiszen ez a hely itt a város közepén a 19. század elejétől szórakozóhely volt, és közvetlen elődünk a nagy sikereket is megélt Vidám Színpad. Mára színházunk sokak számára „választott hely”, ami igen komoly feladatot ró ránk. Nézőink, bár kétségtelenül szórakozni is járnak hozzánk, egyre inkább igazodási pontot keresnek nálunk. Ahogy a századelő Vígszínházában a polgári értékeket tanulhatta el az odajáró közönség, a mai színházaknak is komoly feladatuk segíteni az eligazodást ebben a zavaros világban. Valljuk be, nem könnyű ma ebben a kultúrában létezni, különös tekintettel az elmúlt évtizedek átalakulására. Normálisan egy stabil közösség részeként gondolunk valamit helyesnek vagy helytelennek. Ma ez a bázis szinte teljesen eltűnt, és rengeteg olyan dologgal szembesülünk, amelynek helyességéről vagy helytelenségéről fogalmunk sincs, és sokszor nincs is hozzá közünk. Csányi Vilmos írja remek összefoglaló könyvében: ha régen az volt a hír, hogy elindultak a bölénycsordák, okkal vették elő a telepesek meg az indiánok a fegyvereiket, mert tudták, hamarosan lőniük kell, itt a vadászat ideje, ha pedig jött a török, tudták a megtámadott területek lakói, hogy meg kell erősíteni a várfalakat, élelmet kell begyűjteni. A mai hírekkel azonban mit kezdjünk? Annál erősebb az igény az értékek érzelmes közlésére, igazodást segítő helyekre. Igyekszünk egyfajta érzékenyítésben elöljárni előadásainkkal.

A siker pedig akkora, hogy alighogy vége az évadnak, folytatódik a 16. Keszthelyi Nyári Játékokkal.
P. T.: Ez nem a színházunk sikerének okán van így, ez a Keszthelyi Nyári Játékok érdeme. 2000-ben alapítottuk, de valóban úgy alakult, hogy 2003 óta – amióta ezt a színházat igazgatom – egyben az évad folytatása lett, a Centrál vendégjátékának a helye. Általában négyévente előáll az a helyet, hogy nem készül olyan újdonság, amit el tudnánk vinni Keszthelyre, és ilyenkor kvázi retrospektív fesztivált tartunk, ahogyan ebben az évben is. Jövőre aztán majd lesz újdonság, hiszen a My Fair Ladyre készülünk, Alföldi Robi és Tompos Kátya főszereplésével.

A Játékok után szinte azonnal kezdődik az új évad próbaidőszaka.
P. T.: Már majdnem biztos az évad műsorterve. Az első bemutatónkat Ma este megbukunk címmel szeptember 27-én tartjuk és okkal hirdetjük, hogy a Függöny fel! alkotóitól való, hiszen azon túl, hogy replika előadás, vagyis a remek angol bemutató alkotói állítják nálunk is színpadra, a három angol színészhallgató valóban Michael Frayn története alapján írta a darabot. Kicsit olyan, mintha még őrültebb fokozatra kapcsolva a harmadik felvonás után folytatódna az előadás. Utána a Sok hűhó semmiért jön, ami tíz éve már ment nálunk, most pedig újra elővesszük, mert azon túl, hogy a nézők nagyon szeretik, nagyon jól kiosztható, remek szerepeket kínál társulatunk tagjainak. Majdnem biztos, hogy március elején jelentkezünk Edward Albee Nem félünk a farkastól című darabjával, aminek a jogát nagyon hosszú idő után először nekünk sikerült megszerezni. Rudolf Péter és Básti Juli lesz a két főszereplő. Májusban pedig hozzákezdünk a My Fair Ladyhez. Unatkozni nem fogunk, annyi bizonyos.


vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor