Interjú
Egy színház, amelyet szeretnek a művészek és a közönség is
2017-05. szám / P. Á.
Budapesttől egyórányi útra van egy színház, ahol néhány éve csendben összeállt egy kicsi, ám ütős csapat, kialakult egy sok szempontból izgalmas repertoár. A színház igazgatója 2011 január
óta a Jászai Mari-díjas Crespo Rodrigo, akivel a tatabányai Jászai Mari Színház most folyó évadáról, friss fesztiváljáról, a következő évad előadásairól beszélgettünk.
Az ön kinevezése után hamar kiderült, szeretnek a színészek és rendezők a tatabányai Jászai Mari Színházban dolgozni.
C. R.: Örülök, hogy ezt mondja, mert olykor úgy tűnik, hogy néha még hat év után is meg kell küzdenünk az ismeretlen vidéki színház címkével, pedig igazán közel vagyunk a fővároshoz is. Azért is jó ezt hallani, mert a kinevezésem óta az a célom, hogy olyan színházat csináljunk, amelyet szeretnek az művészek és szeret a közönség is.
Hogy sikerült a MOST FESZT 2017? Milyen fogadtatásuk volt az újításoknak?
C. R.: A MOST FESZT nagy vállalkozás, de nagyon szerettem volna megcsinálni. Tudtam, nincs önálló monodráma és stúdiószínházi fesztivál, ezt a hiányt tölti be harmadik éve a MOST FESZT. Amikor kezdtük, mi kerestük meg a színházakat, a második évben maguk jelentkeztek, idén pedig a bőség zavarával küszködtünk. Olyannyira, hogy két előadás miatt megtoldottuk egy nappal a fesztivált. Ezek az előadások performansz jellegűek voltak, az egyik a Tünet Együttes Ez mind én leszek egykor, a másik Theo Herghelegiu Tündéri című műve volt. A másik újításunk – a szakmai mellett közönség zsűri is részt vett a díjak odaítélésében – remekül bevált. Tartalmas, jó beszélgetések alakultak ki a színházról. Ami pedig az előadásokat illeti, szép pillanatokat éltünk át, és azt hiszem, az alkotók is jól érezték magukat a fesztiválon. Minden előadást nagy érdeklődés kísért, de a szabadkai Szab-way színházi szervezet Gaudeamus Igitur című darabját, valamint a Bethlen Téri Színház, a Manna és a Tünet Együttes közös produkcióját, a Mary és Max című előadást szeretném külön kiemelni a bennük megvalósult közös munka miatt.
Sikerült a nézők kedvére tenniük a darabválasztásaikkal ebben az évadban, mennyire nyitottak a nézők MOST FESZT előadásaira?
C. R.: Mint minden fesztivál esetében, nálunk is létezik egy kemény mag, amely erősen igényli azokat az előadásokat, amelyeket ebben a néhány napban láthat Tatabányán. A fesztivál jegyeladásai alapján bizakodó vagyok a jövőt illetően, mert úgy látom, van bizalom, kíváncsiság a nézőkben. A 2016/2017-es évadban a fesztivál mellett hét bemutatót tartottunk: játszottunk gengszterdrámát – Székely Csaba Kutyaharapás című darabját –, az én felkérésemre írta meg Kiss Csaba a Nappalok és éjszakák című darabot, amely Csehov Sirályát gondolja tovább, megmutatja, hogy a harmadik és negyedik felvonás között eltelt két évben mi történik a szereplőkkel. Mindkét ősbemutatót – persze, más-más okból kifolyólag – szerette a közönség. Szikszai Rémusz rendezte Az imposztort, a darab sokat elmond a művészet és a hatalom kapcsolatáról, és azt is fontosnak tartom, hogy olyan nagyformátumú színésszel dolgozhatott a társulat, mint Fodor Tamás. Ezzel a darabbal folytattuk egyébként a közös munkát, hiszen Rémusz az előző évadban megrendezte a Molière: Tartuffe című előadásunkat. Nagy sikerrel játssza Egri Márta a Kalauz Jutka című „zenés pitypalatty”-ot és a gyerekeknek készült, A Sötétben Látó Tündér című darabot is. Szép kiállítású előadás lett az első magyar rockopera, a Sztárcsinálók, végül, de egyáltalán nem utolsósorban a Nyolc nő című darabunkat is jól fogadta a közönség. Úgy érzem, elgondolkodtató előadásokat kínáltunk az évadban. | hirdetés
 |
|
Milyen gondolatok mentén építették fel a következő évadot?
C. R.: Olykor egyetlen szóval jellemezhető egy évad, vannak azonban olyan esetek is, amikor erőltetett lenne a teljes szezont egy gondolatra felfűzni. Ha mégis össze kell foglalnom azt, hogy mi mentén haladunk a következő évadban, akkor a kételkedés a legjobb szó. Arról fogunk beszélni, hogy mi igaz és mi hamis, hogy kritika nélkül ne fogadjunk el semmit.
Mely darabok kerülnek színre?
C. R.: Tadeusz Slobodzianek, a kortárs lengyel dráma egyik legfontosabb alkotója, A mi osztályunk című darabja arról szól: végignézve az emberiség történelmén olyan sokszor elhangzott „Ez soha többé nem fordulhat elő”, végül aztán újra és újra megismétlődtek ugyanazok a rossz döntések és az ebből következő szörnyűségek. Az igazságok és hamisságok témakörében mozog Molnár Ferenc Játék a kastélyban című klasszikusa, amellyel elsősorban a nézőknek szeretnénk kedveskedni. Molnár mindent tud a színházról, férfiakról és nőkről, ezt és A mi osztályunkat Guelmino Sándor rendezi. A Csoportterápia című mjuzikelkámediben abból fakad a humor, hogy a szereplők még saját magukat sem ismerik, és együtt próbálnak segíteni egymáson. A rendező Simon Kornél. A következő évadban két darabunk is az ítélkezés témájával foglalkozik, az egyik a jól ismert Tizenkét dühös ember, amelyben az esküdtszék tagjai kényelmes székeiken ülve szubjektív ítéleteket hoznak, a másik Ferdinand von Schirach új darabja, a Terror. A darabban a pilóta arról kell döntsön, lelője-e a repülőt a fedélzetén 164 emberrel, hogy megmentsen a stadionban hetvenezer másikat. Döntéséről néhány héttel később a bíróság előtt kell számot adnia. De ez esetben az esküdtszék tagjai maguk a nézők. Mindkét darab kérdése: szabad-e ítélkezni? Azt gondolom, ez a kérdés még hosszú ideig aktuális marad. Az évadot egy örök történettel zárjuk, a Stuart Mária is a hatalom, a bűn és az igazság háromszögében játszódik. A darabot Forgács Péter rendezi.
A felnőtteknek szóló bemutatók mellett sok, gyerekeknek szóló előadásuk is van.
C. R.: Fontos számunkra, hogy a gyerekprogramunk is minél gazdagabb legyen. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy a saját előadások mellett koprodukciós előadásokat és meghívott előadásokat is szerepeltetünk a színház gyerekrepertoárjában. Mindennek köszönhetően meg tudunk felelni az óvodás és az iskolás gyerekek színházi igényeinek is. A Jászai Mari Színházban hároméves kortól a legidősebb generációig igyekszünk minden néző számára lehetőséget kínálni arra, hogy megtalálhassa azt, amit a színházban igazán szerethet.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
