Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Egy emberi díj
2017-07. szám / Bóta Gábor

A Nemzeti Színház társulata által megszavazott Szörényi Éva-díjat kapott Nagy Mari. Szerinte az elmúlt 9 évéért voksoltak rá.
Nyilván nagyon jó, hogy a társulat tagjai szavazták meg neked a díjat, szerinted miért kaptad?
N. M.: Az oklevélre azt írták, hogy egy ebben az évben nyújtott nagyszerű színészi alakításért kaptam. Ami idén nekem nagyon fontos volt, az a Mária testamentuma.

Ez monodráma.
N. M.: Egyedül csináltam és a fiam, Viktor Balázs rendezte, ez nagy­sze­rű dolog volt, de keveset játszottuk. Amúgy olyan lélegzetelállító nagy szerepem nem volt az idén. De ezzel nincs semmi baj, szerintem inkább a társulati jelenlétért kaptam ezt a díjat, az egész kilenc évért. Amikor Kaposvárott meg amikor az Új Színházban voltam, körülbelül ennyi idő után szintén kaptam egy-egy társulati díjat. Tehát előbb-utóbb megszerettek, gondolom. Szerintem ez inkább egy emberi díj, a közösség adja egy embernek.

Miért lehet téged szeretni?
N. M.: Valószínűleg ha engem a színházban szeretnek, az öltöztetőtől a portásig és a büfésig, az azért van, mert nem látszik rajtam, hogy színész vagyok.

És ez nekik szimpatikus?
N. M.: Szerintem igen.

Többször láttalak villamosmegállóban, és aki téged nem ismer színházból, annak meg nem fordulna a fejében, hogy színésznő vagy.
N. M.: Fogalmuk sincs. De ez nem baj, nekem ez a büszkeségem. Néha elgondoltam, hogy kicsit kéne váltani, esetleg jó lenne egy kicsit másmilyennek lenni. De erről már mindig otthon lemondtam, mert olyan volt, mintha szerepet játszanék.

De mit csináltál?
N. M.: Csinosabb szoknyácskákat vettem fel, vagy magasabb sarkú cipőket.

Olyan nem fordult elő, hogy nagyon nőies nőt kellett játszanod?
N. M.: Dehogynem. Ez megy nekem, de amikor az életemet élem, sokkal jobban szeretek „belesimulni” a többiek közé. Ha valakik megszólítanak nagyon kedvesen, minden évben olyan átlagban tízszer, akkor én elsüllyedek a föld alá, miközben örülök, és iszonyatos zavarban vagyok, szinte mentegetőzöm. Ez amiatt lehet, hogy amikor először kimondtam, hogy színésznő szeretnék lenni, mintha azt mondtam volna, hogy a kínai császár felesége szeretnék lenni, annyira elképzelhetetlen volt mindenkinek, hogy színész legyek. Azt gondolják sokan, hogy ilyen külsővel színházban csak dramaturg lehetek. Ez nekem jó is, én szeretek így lenni.
hirdetés

Volt bajod a külsőddel?
N. M.: Állítólag nagyon-nagyon szép lány voltam, de ez nekem nem így jött le, belül máshogy éreztem. Olyan kis bölcsésznek éreztem magam, vagy nagyon szerény kis tanítónőnek. Meg is próbáltam a bölcsészkart Szegeden, de az utolsó pillanatban szóbelizni már nem mentem el, mert egyszer csak rájöttem, hogy nem akarok többet tudni Bethlen Gábor erdélyi fejedelemségéről. Ez volt az egyik esszékérdés a felvételin, amit ki kellett dolgozni. De gyerekekkel nagyon szeretettem volna foglalkozni, abba nem gondoltam bele, hogy ez milyen robot is, nagyobb áldozat, mint veszett nőket vagy akár fura lényeket játszani.

Az egyik nagy alakításod a Csongor és Tündében Mirigy, a boszorkány, ő is fura lény.
N. M.: Hát igen, tulajdonképpen akárhányszor a mostani Nemzetiben elkezdek sminkelni, mindig valami őrületet festek magamra. Ilyen fura lényeket játszom, Mirigy is ilyen. Az Úr komédiásaiban leprás vagyok, a Don Quijotéban nagy fekete szemet festek, általában nem emberi arcokat. Pedig kifejezetten szeretek nagy sminkek nélkül dolgozni.

Fregoli színésznek is mondtad magad, ha nincs hú de nagyon a szerephez illő színész, akkor hívnak téged; ha beugrásra van szükség, ugyancsak, mert szinte mindent eljátszol. Így kerültél Vidnyánszky Attila rendezésébe, A szarvassá változott fiúba is, amikor épp Törőcsik Mari nem ért rá, te játszottad a szerepét.
N. M.: Attila nem is rám gondolt elsőként. De már dolgoztunk együtt az Új Színházban és tudta rólam, hogy mobilizálható ember és arc vagyok. Bennem is megvan, amit ő az előadásban akart, az az anya, aki keresi a fiát, megy utána, és bölcsesség meg fájdalom van benne. Ekkor talán negyvenhárom éves voltam és ez rajta volt az arcomon. Megtépázott Madonna-fejem volt. Attila megkérdezte, hogy megcsinálnám-e ezt a szerepet, ami küldetés is volt, mert Beregszászba jártam ki próbálni vonattal, és aztán Kijevbe mentünk vendégszerepelni. Persze boldogan vállaltam.

Láttam veled is az előadást, mert többször megnéztem, nagyon szerettem.
N. M.: Én is nagyon szerettem, nagyszerű előadás volt.

De azért az nem volt rossz, hogy mégiscsak Törőcsik helyett játszottál, és sokan talán őt várták?
N. M.: Ő helyette eljátszani egy szerepet, az azért annyira nem megalázó. Másrészt tudom, hogy többen szóvá tették, ők Törőcsik Marit várták. De ezzel én a fellépésekkor soha nem foglalkoztam, ezeket mindig később tudtam meg. Amikor elmentünk Kijevbe, Attila bement a kijevi magyar követségre, és az attasénak mondta, hogy Nagy Mari játssza a szerepet, akkor azt válaszolta, hogy „jaj, de jó, jaj, de jó, megyünk megnézni, ismerem a Marit”.

A legkiélezettebb helyzet talán az volt, amikor az Előttem az élet előadásában a meghalt Margitai Ági szerepét vetted át. Ilyen esetben a produkciót le is vehették volna a műsorról.
N. M.: Alföldi Róbert rendező legalább egy évet várt azzal, hogy átvegyem a szerepet. Robi, Lőrinczy Attila dramaturg és a Rózsavölgyi Szalon is azt gondolta, meg a színészkollégák, Csomós Mari és Rajhona Ádám szintén, hogy jó lehet, ha én játszom a szerepet. Most már két évada ennek és hála istennek, jönnek a nézők. A szövegkönyvemben az utolsó mondat után betettem Ági egy nagyon helyes képét. Mindig odalapozok és mosolyog rám. Ilyenkor mondom, hogy „szia, Ági, puszi”. Amikor Jászai-díjat kaptam, az első volt, aki küldött egy táviratot.

Mit csinálsz a következő évadban?
N. M.: Cocteau Szent szörnyetegek című művében, ami színházi környezetben játszódik, én leszek az öltöztetőnő. Bozsik Yvette produkciójában, a Pogánytáncban pedig egy nagynénit alakítok.


vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor