Interjú
„Ezekért a megható pillanatokért érdemes énekelni”
2019-11. szám / Pavlovics Ágota
Évtizedek óta van a pályán, több száz dala nagy részét kívülről fújja a közönség, most is pont akkora élmény meghallgatni tőle a Rock and Rollert, mint amikor először hallottuk, és semmivel sem kevésbé szívet melengető Úgy szeretném meghálálni című dala, mint volt megjelenése
idején. Fantasztikus hangja összetéveszthetetlen, ahogy az a lefegyverző kedvesség és természetesség is, amit már akkor láttunk, amikor először rácsodálkoztunk szikrázó tehetségére. Őszinte örömünkre az idén 75. születésnapjához érkezett Kovács Katival beszélgethettünk.
Ha szóba kerül a neved, a reakciók ugyanazok, Kati kivételesen kedves, nagyon aranyos ember. Mi ennek az évtizedek óta téged jellemző derűnek a titka, hogy tettél rá szert, hogy őrzöd?
K. K.: A családomban lévő gyerekek mondták, hogyha felidegesített a külvilág, velük akkor is nyugodt és kedves voltam. Gyerekkorom óta ilyen vagyok, nem változtam. Szeretem az embereket, szeretem figyelni őket, csendes természet vagyok. A napokban láttam a televízióban az M5-ön a Traviatát, és törölgettem sűrűn a könnyeimet, Dumas Kaméliás hölgye, Verdi zenéje csodálatos volt, lenyűgözően nehéz feladatokat oldott meg az énekesnő. Ahogy gyerekkoromban, most is elérzékenyülök, ha látom, hogy egy macska éjszaka baktat az út szélén, ahogy tegnap este is, amikor jöttünk haza Szombathelyről. Annak is tudok örülni, amikor az unokaöcsém cicája játszik a kutyával. Kincsem, a csodaló se indult el versenyezni, ha nem volt a közelében kedvenc cicája. Az állatok megszokják egymást, az emberek vajon miért nem?
Azt tudom, mit jelent számunkra, akik hallgatunk téged, a hangod, a dalaid. De mit jelent neked az éneklés, a zene?
K. K.: Csak a jó zenét szeretem – mondják sokan, de én nem értek egyet ezzel. Nincs olyan, hogy jó zene, vagyis mindenkinek más a jó zene. Van, aki az operát szereti, és nem megy Geszti Péter-koncertre, pedig nagyon jó, amit csinál. Megint mások Ganxsta Zolee-t szeretik. A zene a mindennapjainkhoz tartozik, bárhova mész, mindig szól valamilyen zene, rendezvényeken, az áruházakban, esküvőkön, egyedül váláskor nem szól. Írtam is egy válásról szóló dalt pár éve egy barátomnak, aki éppen vált. Amikor meghallgatta, majdnem elbőgte magát. Óriási érték egy ember, kincs, de amikor elmegy, elviszi a kincseit is. A tartalmas emberi kapcsolatokról szóló zene jó, az öncélú, egyoldalú zene nem jó. Tegnap Szombathelyen koncerteztünk, és a hangosztály olyan csodás hangot varázsolt nekünk, hogy megérdemelnék tőlem a Kossuth-díjat. Így jó dolgozni, hiszen a munkánk – a szó nemes értelmében – mindig függ a technikától. Amikor énekelsz, mások érzelmeire hatsz, emlékképeket idézel fel bennük, ezeket csak a hallgatók ismerik, én a katalizátor vagyok. Képzeld el, tegnap kaptam egy születésnapi tortát az arcképemmel, és a zenekar egyik férfi tagja elénekelte nekem A festő és a fecskék című dalomat. Két betegeskedő zenész kollégánkra, Demjén Ferencre és Lerch Istvánra is gondoltunk, mielőbbi gyógyulást kívánva nekik küldtük az Így legyen című dalt. Amíg énekeltem, a közönség a telefonját bekapcsolta, és rengeteg apró fény hullámzott a nézőtéren, ezekért a megható pillanatokért érdemes énekelni.
2011 óta a zenekaroddal és szimfonikus zenekari háttérrel lépsz fel, hogy találtatok egymásra, kik a muzsikusok, akikkel dolgozol?
K. K.: Vannak régi muzsikus társaim, mint például Kalmus Pali, akit az Express együttesből ismerhet a közönség – ő Brass4 nevű fúvós team vezetője –, vagy Koncz Tibor, akihez hosszú évtizedek óta zenészbarátság köt, és újak, mint Schuster Andrea, akit egy szimfonikus zenekar élén láttam, megismerkedünk, majd megkérdeztem őket, játszanának-e velem. Van egy fiatal muzsikusokból álló saját kis zenekarom is, akikkel már évek óta együtt játszunk. | hirdetés
 |
|
Születésnapod alkalmából országos turnéra indultál. Életműkoncertjeid egyik állomása a Budapest Kongresszusi Központ lesz december 21-én. Hogy áll össze a több mint 500 dalból álló repertoárodból a műsor?
K. K.: Én döntök, hogy mi kerül a koncert műsorába, persze tudom, hogy nem lehet mindent elénekelni, de a dalok a barátaim, megszemélyesítem őket. Minden helyzetre van dalunk. Schuster Andreát kérdeztem, mit hagyjak ki, semmit, mondta, amikor kicsik voltunk, tele volt a szobánk fala a képeitekkel, a példaképeink voltatok, maradjon minden. Aztán persze az is előfordul, hogy a közönség kér dalokat.
Közel négy és fél oktávnyi hangterjedelemmel rendelkezel, műfajok fölött állsz, hogy sikerült megőrizni ilyen jó állapotban a hangodat?
K. K.: Bárhol megszólalok, felismerik a hangomat, rögtön hátrakapják a fejüket. Az évekkel változik a hang, a hangszínből nagyjából az énekes korát is meg lehet állapítani. Nem szabad pihentetni a hangot, ahogy a sportolónak is sokat kell edzenie a jó eredményért. Manapság jobbak az erősítők, régebben nagyobb hangerővel kellett énekelni. Büszke vagyok rá, hogy most ősszel 3600 kilométert utaztunk, egy hét alatt 10 előadásunk volt, és jól bírtam. (A közönség is nagyon jól bírta, velem együtt énekeltek.) Az élő zenének nincs párja, hallom a színpadon, milyen más, milyen varázslatos.
Bár az élő zenének valóban nincs párja, nagy öröm a rajongóid számára, hogy több lemezed is megjelent a közelmúltban, például egy dupla CD az 1974-1997 közötti koncert- és stúdiófelvételeiddel, egy DVD is, amin a tavalyi Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, szimfonikus zenekarral előadott nagykoncerted Pesti Vigadóban rögzített felvétele látható, két tripla CD a régi kislemezekből, valamint egy angol nyelvű CD. A rajongó mindig telhetetlen, mikor várhatunk új dalokkal teli lemezt tőled?
K. K.: 17 CD-m jelent meg a közelmúltban, ami abszolút rekord, és persze ez is a rajongóknak köszönhető. Tematikus válogatások készültek, számomra pedig ezek a CD-k éneklő ékszerek. Ami pedig az új dalokat illeti, van már 4-5 dalom, vagyis egy fél lemezem.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
