Ian Bostridge és az Europa Galante
Ki hallott már Borosiniről, Fabriról, John Beardről? És ki ne hallott volna Händelről, Vivaldiról, Scarlattiról? Ez az utókor igazságossága: az előadóé a nagy gázsi,
a siker, csillogás, a szerzőé a hálás utókor, az ő sírjaiknál borulunk le. Már ha tudunk, és nem valami tömegsírba kaparták a szerencsétlen flótást. Hogy hogyan énekelt Annibale Pio Fabri, azt soha nem tudjuk meg, de a zenét, amit Händel írt neki, ma is meghallgathatjuk.
A mai énekesek persze szerencsésebbek, hogy hogyan énekel Ian Bostridge, azt már most is tudhatjuk, pedig az angol tenor ezen a koncerten először lép föl Magyarországon. Tudjuk, hogy lágy, könnyű a hangja, hogy enyhe beszédhibával küszködik, hogy az egész lényében van valami törékenység, érzékenység, izgalmasság, valami furcsa, amit érdemes megtapasztalni. Él az utálatos közhely a tenoristák szellemi képességeit illetően, és Bostridge-nál ékesebb cáfolatot keresni sem lehet: ő ugyanis, mielőtt az előadói pályára lépett volna, történészként doktorált Oxfordban, de hát történész sok van a világban. Ilyen tenor meg csak egy.
Művészetek Palotája
10. 22. 19.30h
|
RSS | Impresszum | Előfizetés
vissza
vissza a lap tetejére
