Interjú
„A fény rajongója vagyok...”
2012-05. szám / Sári Júlia
Julio Iglesias, a szerelmes dalairól híres „spanyol trubadúr” rengeteg női és férfi szívet hódított meg az elmúlt csaknem fél évszázadban, szerte a világon. A romantikus balladákat nemcsak előadóművészi tehetségével,
de a tipikus, fehér öltönyös, spanyol úriember megformálásával is ellenállhatatlanná tette, sármja és könnyed, mindig vidám modora hatalmas – főleg női – rajongótábort szerzett neki. Ez a modor, mint kiderült, nem csalás, nem ámítás, Julio személyesen is barátságos és nyitott, őszinte ember, aki örömmel válaszolt kérdéseinkre. Azt is megtudtuk például, hogy fiatalkorában Puskás Öcsivel játszott a Real Madridban...
Milyen zenéket hallhat a magyar közönség a budapesti koncertjén? Hoz magával újdonságokat?
J. I.: Minden országba más-más műsort viszek, a turnék során is állandóan változtatom a repertoárt. Igyekszem figyelni rá, hogy mindenhol olyan dalokat játsszak, amiket az ott élő emberek biztosan ismernek, amiket ott is játszottak a rádiók, és a slágerek között voltak. Így aztán Magyarországra is a magyar közönség körében legnépszerűbb dalokkal megyek, hiszen ezt is várják el tőlem.
Negyvennégy éves pályafutása során állandóan szerelmes dalokat énekelt. Hogy lehet ilyen sokáig ihletet meríteni a szerelemből, és érzéssel előadni a szerelmes trubadúrt?
J. I.: Nem muszáj szerelmesnek lenni hozzá, hogy a szerelemről énekeljen az ember. Mindenféle emberi érzést kell szenvedéllyel megélni, hogy az ember a saját lelkéből tudjon ihletet meríteni. Olyan ez, mint amikor egy borongós, esős napon képes valaki maga körül napsütéses, vidám hangulatot teremteni a gondolataival és az érzéseivel. Ezekkel a legalapvetőbb emberi érzésekkel, amiket elraktároz és gondoz magában mindenki, a legkönnyebb megtalálni az utat a másik emberhez. Ezért is lehet, hogy egyik nap Kínában koncertezem, a másik nap Afrikában, és ugyanazt az élményt kapom a közönségtől, mindenféle kulturális különbség nélkül.
Nincsenek mégis olyan sötét pillanatai, amikor jólesne súlyosabb, szomorúbb dolgokról írni?
J. I.: Tudod, életem legsötétebb pillanata az volt, amikor 68 éve az anyám nem tudott megszülni, ezért császármetszést kellett végezni rajta. Az apám, aki nőgyógyász volt, felnyitotta az anyám hasát, és kivett belőle. Azért volt ez a legsötétebb pillanat az életemben, mert nem tudtam kijönni az anyámból, de aztán hosszú kínlódás után a sötétségből végre a fénybe kerültem. És akkor a fény rajongója lettem. Ehhez persze sok erő, munka és szenvedély kellett, hogy ne hagyjam magam lerántani, amikor rám akaszkodnak a sötét árnyak.
| |
Milyen sötét árnyak?
J. I.: Focista voltam, és nem is akartam mást csinálni, de volt egy balesetem, és abba kellett hagynom a sportot. De felálltam, és mentem tovább. Nem tudtam énekelni, de megtanultam, és énekes lett belőlem. Nem tudtam írni, de megtanultam, és dalszerző lettem. Rengeteg országban jártam, ahol szeretettel fogadtak, és ettől nagyon boldog vagyok. És hálás is, hiszen Magyarországra 24 év után megyek vissza, vagyis még mindig kíváncsiak rám a magyar emberek, és eljut hozzájuk az üzenetem.
A futballkarrierjére hogy emlékszik vissza?
J. I.: Természetesen fantasztikus élmény volt, semmire sem cserélném el. Nem tudom, tudod-e, hogy Puskás Ferenccel is sokszor találkoztam, hiszen én is a Real Madridban játszottam. Akkor még csak az ifi csapatban voltam, de minden szerdán a nagyokkal játszhattunk, és Puskás Pancho, ahogy mi neveztünk, a legnagyobb sztár volt a körünkben. Máig őt tartják a legnagyobb Real-játékosnak, és kiváló ember is volt, nagyon szerettük.
Hobbiból szokott még játszani?
J. I.: Mostanában már csak zenét játszom. Viszont nagyon komolyan figyelem a focit, természetesen még mindig Real-rajongó vagyok, így aztán most kicsit csalódtam, amiért nem jutottak be a Bajnokok Ligája döntőbe. Szerintem ma a Real Madrid a világ legjobb csapata, még ha nem is nyertek meg mindent, amit meg lehetett.
Gondolkoztak rajta a fiával, Enrique Iglesiasszal, hogy énekeljenek egy duettet, esetleg feldolgozzák közösen Önnek egy régebbi slágerét?
J. I.: Nem, szerintem nem lenne jó ötlet. Amikor elkezdte a pályafutását mint énekes, mindenki úgy tartotta számon, mint az öreg Julio Iglesias kisfiát. Nagy munkájába került, hogy a maga teljesítményéért, a maga stílusáért és hangjáért szeressék és becsüljék, és teljesen megértem, hogy erre szüksége volt. Nem állhatott mindig az én árnyékomban. Így aztán egy ilyenfajta együttműködés sem lenne okos dolog, hiszen ismét hozzám kapcsolnák őt. Ki tudja, talán ennyi is elég lenne, hogy kárba vesszen minden eddigi munkája, amire mindketten nagyon büszkék vagyunk.
|
 vissza |
|
|
| |
RSS | Impresszum | Előfizetés
vissza a lap tetejére
