Interjú
Nő
2014-03. szám / Szepesi Krisztina
Van abban valami magától értetődő, ahogyan Palya Bea beszélgetés közben egyszer csak dalra fakad. Meg abban is, ahogyan a szexualitásról vagy elhallgatott emberi problémákról mesél új, NŐ című lemezén, melynek elkészültéhez gyermekének születése is erőt adott.
Az énekes-dalszerző április 9-én mutatja be tizennégy új dalát Budapesten az A38 Hajón, de előtte Szegeden, Békéscsabán, Pécsett és Szolnokon is koncertezik.
 Emlékszem, sok évvel ezelőtt a Dohány utcai Zsinagógában láttalak először. Önfeledten táncoltál, ugráltál a színpadon mezítláb. Nem tudtam, provokálni akarod-e a közönséget vagy egyszerűen csak ilyen vagy.
P. B.: Olyan érdekes, hogy a provokáció szó velem kapcsolatban mindig felmerül, pedig bennem ez nincs meg. A lényeg, hogy én én akarok lenni, és mindig azt csináljam, ami jön. Az érésem egyik fontos pontja, hogy megtanultam hallgatni az impulzusokra, amik a testemből jönnek. És ha egy dalnál az jön, hogy ki akarok bontakozni, és ugrani akarok, akkor azt csinálom. Ezt próbálom követni beszélgetéskor vagy akár egy tárgyaláson is. Az új lemez egyik dalát például hatodszorra sem sikerült jól felvenni, mert ideges és feszült voltam, de aztán hál’ istennek volt annyi bátorságom, hogy kirakjam az érzéseimet, amitől valami átkattant, és hetedszerre jó lett a felvétel. Ha az érzéseinket nem takarjuk el jólneveltséggel, udvariassági körökkel, minden jobban működik.
Az anyasággal nem tűnt el belőled picit ez a lazaság?
P. B.: Inkább pontosabb, kiélezettebb lett a megfigyelő-képességem a testi és a lelki szint között. Az anyává válás folyamata a test és a lélek olyan összjátéka, ahol nem lehet nem figyelni ezekre az impulzusokra. De puhultam is sokat, hiszen megadtam magam egy hatalmas energiának ahhoz, hogy egy olyan csoda kibuggyanjon belőlem, mint Lili.
Ez azt jelenti, hogy a dalok is könnyebben jöttek elő belőled?
P. A.: Korábban előfordult, hogy ha eszembe jutott egy dallam, és azt gondoltam, nem elég jó, félredobtam. Most nem gondolkodom azon, hogy az ötletcsíra jó vagy rossz, hanem elkezdek vele dolgozni. Kevesebb a megítélés magam felé, és ez az elfogadó, játékos kedv újabb kreatív energiaforrásokhoz vezetett el. E nélkül nem is lett volna kész tizennégy dal ilyen rövid idő alatt.
Eddig is elég termékeny voltál, hiszen 2003 óta ez a 11. szólólemezed.
P. B.: Imádok zenélni, de talán a bizonyítási vágyam is hajt. Mindig azt érzem, valami felé tartanom kell. Persze nem voltam mindig ennyire kiegyensúlyozott egy új album befejezése után, rengeteg küzdelem és harc vette körül az alkotás folyamatát, mostanra viszont megtanultam ezt a vágyat egyfajta dalírói minőséggé csiszolni. Épp tegnap próbáltunk a srácokkal a rengeteg előttünk álló koncertre készülve, amikor mondtam nekik, hogy nekem nem az a célom, hogy ezt a 14 dalt mindig ugyanúgy játsszuk el, mert én nem ebben vagyok jó. Szerencsére a közönség is vevő erre a változékonyságra.
| hirdetés
 |
|
Úgy kezeled a dalokat, mint a jazz-zenészek?
P. B.: Zenésztársaim közül ketten – Tóth István gitáros és Bodóczki Ernő bőgős – valóban jazzt is játszanak, de Szokolay Dongó Balázs is fordult már elő jazzformációban, Mogyoró Kornél ütős minden műfajban otthon van, és Gerzson János is lepett már meg különleges, új hangzásokkal. Vagyis fontos a szabad zenélés, az improvizáció, de közben a dal lelke nem sérülhet. A dal nekem akkor jó, ha mint egy ember, belép az ajtón, jön felém, átölel, érzem a karja erejét, a bőre illatát. A Hívlak téged című dalt, amelyben a női ősöket idézem meg, akkor játsszuk jól, ha a srácok is látják a hegyről lefutó nőket, a táncoló kislányokat. Ha improvizálok, a szövegből indulok el, és fontos a zenei forma és a szöveg egysége. Van például egy új téma, ahol a dallamrészek rondó formában követik egymást, azaz mindig van egy rész, ami visszatér. A szöveg is arról szól, hogy ugyan most elfutnék innen, és bejárok más tájakat, más férfiak testét, de bármerre megyek, bárkire várok, bármilyen pasival járok, végül mindig csak a saját lelkemmel találkozom.
Bármilyen témáról beszélsz, mindig szóba kerül a szexualitás, az erotika, méghozzá könnyed természetességgel. Az új lemezen is van egy különös férfi-nő viszony, hiszen a címe NŐ, miközben a szimbóluma egy csúcsára állított háromszög, ami inkább a férfi energiákra utal.
P. B.: Az biztos, hogy bennem mindkettő nagyon erősen megvan, persze szükségem volt ennek az öt férfinak a delejes erejére is ahhoz, hogy a dalokat létrehozzuk. De minden téma, amiről énekelek, érinti mindkét nemet, hiszen az egyik nincs a másik nélkül. Szeretném a szavak szintjén is elérni, hogy a szexualitásról az embereknek ne a szégyen jusson először eszükbe, és még csak nem is feltétlenül valamiféle takargatni való, bűnös izgalmi állapot, hanem inkább egy gyermeki nyitottság, ártatlanság, kíváncsiság. Örülök, hogy a dalok és a szimbólumok így együtt hordozzák magukban azt, hogy amennyire női album ez, annyira férfi is.
Az, hogy a dalaidban nagyon őszintén beszélsz az abortuszról vagy épp a családon belüli erőszakról, főként neked terápia?
P. B.: Belülről indul az impulzus, tehát azzal, hogy a saját problémáimról hitelesen tudok szólni, előbb magamon segítek, és nagyon örülök, ha csatlakoznak hozzám mások is. Nem misszió ez, de mindig reménykedem benne, hogy sokan meghallgatják a dalaimat, és nekik is segítenek. Szerintem jobb egy olyan világban élni, ahol beszélünk a dolgokról és nem nyeljük le a frusztrációinkat. A dalírásnak is csak így van értelme. Joni Mitchell dalai például bennem egészen komoly kapukat nyitottak meg, és örülnék, ha én is tudnám ezt adni a hallgatóimnak.
Mi állít meg abban, hogy ne csapjon át mindez feminizmusba?
P. B.: Talán nincs bennem annyi düh, amennyiben feminizmuson egy kemény, harcos, szélsőséges kiállásra gondolsz. Nem érzem magam meg nem értettnek és magányosnak. Az anyasággal is belém költözött egy újfajta lágyság és melegség is. Miközben nagyon sokat köszönhetek azoknak a nőknek, akik korábban keményen kiálltak a jogainkért. Pontosan tudom, hogy a nőlánc egy bizonyos pontján állok, sokan voltak előttem és jönnek is utánam. Én most ezekbe a dalokba tudom belesűríteni az erőmet, dallamokba és szavakba öntöm azt, amit a mélyben találok, és bízom abban, hogy ezek a dalok jóféle változást hoznak azoknak az életébe, akik füllel és szívvel hallgatják.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
