Kritika (4,5)
Budapest Bár – Húszezer éjszakás kaland
2014-07. szám / IM
Ha emlékeim nem csalnak – és miért csalnának –, jeles kollégám itt a Pesti Műsor hasábjain nem jósolt nagy jövőt a Budapest Bár formációnak az első album megjelenése alkalmával. Jó, jó, szórakoztató is, de
ki fog fogyni a szufla a dologból, predesztináltuk a zene rovatban. Melléfogtunk, ma már kijelenthető. A Budapest Bár igazi őrület lett, sikk a koncertjeire járni a romkocsmák félhomályában merengő, léhűtő értelmiségiektől a nosztalgiázó idősebbeken át egészen a partiarc ifjúságig. Ennek részben a halhatatlan alapanyag, vagyis az örökzöldek újraélése az oka, másfelől az a lemásolhatatlan életteliség, életigenlés, ami ezekből a feldolgozásokból árad. No persze nem utolsó szempont az sem, hogy az önmagában csak a zenekart lefedő Budapest Bár ünnepelt és rajongott sztárénekesekkel dolgozik együtt. A mostani korongról több kiváló előadót hiányolhatunk, leginkább talán Kiss Tibit, de vannak új vagy kevésbé ismert frontemberek is (Mező Misi például). Újdonság, hogy az örökzöldek közt most már kevésbé „régi” örökzöldek is felbukkannak, van itt szinte egészen friss HS7feldolgozás (Dél-Amerika), maga a címadó dal, a Húszezer éjszakás kaland pedig teljesen új, erre a lemezre készült. A megkockáztathatóan a Most múlik… népszerűségét lassan elérő Elviszem magammal kivándorló-blues a londoni és berlini magyarság sírva vigadós slágereként biztosíthatja a Budapest Bár nyugat-európai turnéját is, még jobban rácáfolva a Pesti Műsor korabeli kritikájára…
Bár Produkció
CD
| hirdetés
 |
|
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
