Interjú
Ínyencfalatok a fülnek
2014-08. szám / P. Á.
A Budapest Music Center különleges hely, ahol rendre izgalmas zenei produkciókkal kényeztetik a nagyérdeműt. Az idén december 7-én induló, négyestés Vokális bérlet bátran nevezhető szenzációnak: a lemezei alapján a világ egyik vezető reneszánsz zenei együttesének számító A:N:S Chorus a késő középkortól a korai klasszikáig ívelő négy évszázad különleges remekműveit adja elő. Vezetőjükkel, Bali Jánossal beszélgettünk.
Nívós régizene-koncerteket gyakran hallunk, a barokk óriásainak kompozíciói nem állnak távol a fülünktől, ám az A:N:S Chorus más világba visz bennünket. Hova is?
B. J.: Az együttes fő profilja a nagyszabású reneszánsz polifónia, a 14–16. századi mise- és motettakompozíciók előadása. Mostani BMC-s bérletsorozatunkkal ebből a repertoárból is válogattunk számunkra különösen kedves darabokat, de a 17. és 18. század egy-egy rendkívül érdekes, de talán kevésbé ismert szerzőjét is műsorra tűzzük.
A reneszánszt a kórusművészet aranykorának is szokás nevezni. Kikkel találkozhatunk ezen a négy estén? Hogyan állította össze a programot?
B. J.: Négy koncertünk nagyjából időrendben halad, és egyre növekvő előadó-apparátust vonultat fel. December 7-én a 14–15. század lesz terítéken, mindössze öt énekessel. Először egy angol szerző, John Plummer különleges formai megoldásokban gazdag miséje, a korai angol reneszánsz egyik legnagyszerűbb alkotása szólal majd meg. Izzó, lángoló stílusa a flamboyant-gótikát idézi. Ez után a 15. század legnagyobb, legrejtélyesebb mesterétől, Johannes Ockeghemtől hangzik el az a motetta, amelyet a mester saját halálára írt. E gesztuson nem kell meglepődnünk: mivel Ockeghem a komponálást tekintette élete legértékesebb részének, testéből távozó lelkét saját zenéjével ajánlotta az égiek oltalmába. A koncert második felében lesz hallható sorozatunk legkorábbi darabja: az európai zenetörténet egyik legnagyobb alakja, „az első öntudatos modern művész”, a költő és zeneszerző Guillaume de Machaut A forrás dalai című félórás műve. Tizenkét strófájából a páratlan sorszámúak egyszólamúak, a párosak pedig különféle háromszólamú kánonok. Ez a konstrukció a szöveg alapján válik érthetővé: a szerelmi sóhajjal induló vers már az első versszakban a Szent Szűzhöz kanyarodik, és a költemény végül a hármas, de egylényegű Szentháromság misztériumáról szóló varázslatos elmélkedéssé tárul. Maga a forrás is hármas szimbólum, sziklából való eredéssel, gyűjtőmedencével és kifolyóval.
A második koncerten mit hallhatunk?
B. J.: A január 17-i koncertet Jacob Obrechtnek szenteljük, akinek kilenc miséjét is lemezre vettük immár több mint egy évtizeddel ezelőtt. A „cantus firmus-korszak” néven is ismert reneszánszban Obrecht a par excellence cantus firmus-komponista. A kiválasztott alap-dallamokat mindig szellemes matematikai transzformációknak veti alá, gyakran több is megszólal egyszerre. És az egész kristálytiszta szerkezetet édesen hullámzó-vibráló, néhol repetitív zenét idéző, meglepően absztrakt hangáradat öleli körül. Obrechttől, e nagy és rendkívül szerethető mestertől egy kevéssé ismert misét és a pompás ötszólamú motettákat tűztük műsorra, tíz énekessel.
| hirdetés
 |
|
Salamone Rossi a harmadik, március 1-jei koncert főszereplője, ahol a tíz énekeshez már orgona, lant és hegedűk is társulnak.
B. J.: Rossi a mantuai gettóban élt, az itáliai zsidóság életének egy viszonylag békés szakaszában, aminek az 1630-as Habsburg-hadműveletek és a pestisjárvány vetettek véget. Felkapott, népszerű zeneszerző volt az olasz madrigálok és a hangszeres zene terén is. A koncertünkön megszólaló, zsinagógai használatra szánt héber dalok egy része zsoltár és himnusz, de akad közöttük rövid kis ima s kétkórusos esküvői óda is. Ezek a darabok szinte egyedülállóak a zsidó liturgikus zenében, és a korabeli zsinagóga modernitás iránti nyitottságáról tanúskodnak. Az előadó számára egészen különös tapasztalat egy, a latintól és leszármazottaitól eltérő nyelven énekelni: teljesen más a hanghoz való viszony és a frazeálás. A hallgató pedig délies jókedvet kap, és minden ízében rendkívül finom portékát.
Mivel zárják értékes ritkaságokból álló sorozatukat?
B. J.: Carl Philipp Emanuel Bach, Johann Sebastian második fiának Zsidók a pusztában című oratóriumával; a Weiner-Szász Kamarazenekar működik közre a produkcióban. Ez a darab a 19. század végéig nagy népszerűségnek örvendett Németországban, hatása is több ponton kimutatható. A Bibliából vett története egyszerű: a választott nép a kivonulás során éhezik és szomjazik a pusztában, s vezetőit, Áront és Mózest hibáztatják. Mózest megindítja szenvedésük: bensőséges, dadogó imája a mű központi tétele, mely után csoda történik, víz fakad a sziklából. Ez az oratórium nem csupán lenyűgöző szépsége miatt érdekes, hanem azért is, mert a klasszika és romantika közös kiindulópontja, az Empfindsamkeit, azaz az „érzékeny stílus” szimbolikus megjelenítése. Az oratóriumban a transzcendens iránti és a szenvedés iránti érzékenység metszéspontján történik a csoda; és szemlátomást Bach számára a művészi érzékenység nem választható el e kettőtől.
S ha mindössze néhány szóval kellene kedvet csinálnia a négy este zenei kínálatához?
B. J.: Étel, mi más? A világon mindegyik gyorséttermében ugyanazt fogjuk kapni. De érdekesebb éttermekben vannak olyan ételek, amikről elsőre azt sem tudjuk, hogy is kell megenni. Így van ez a zenében is, ahol ezerféle hallgatási mód létezik. A megszokott fogások mellett érdemes olyanba is belekóstolni, ami elsőre szokatlan. A szakácsban bízhatunk: már huszonöt éve ezt csinálja.
Dióhéj
Az A:N:S Chorust 1993-ban alapította Bali János. Az együttes összetétele a mindenkori műsorhoz igazodik. Hanglemezeik a legrangosabb kritikai fórumok feltétlen elismerését vívták ki világszerte. Bali János kórusvezető, karmester, zeneszerző, könyv- és tankönyvszerző, Kurtág György műveinek szerkesztője; végül, de egyáltalán nem utolsósorban egyetemi oktató. 2010-ben Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
