Interjú Egy kamarazenekarnyi szabad muzsikus meg néhány remek szólista 2015-09. szám / Pavlovics Ágota
A több mint félévszázada alakult Liszt Ferenc Kamarazenekar tagjai az idők folyamán nem adták alább, az induláskor kijelölt színvonalból nem engednek. Hangjuk egyéni, kíváncsiságuk folyamatos, lankadatlanul keresik az izgalmas műfajokat, stílusokat, szólistákat. Céljuk, hogy teljes élményt kínáljanak közönségüknek. Rolla János hegedűművésszel, a zenekar művészeti vezetőjével a küszöbön álló évadról és a muzsikálás lelkéről beszélgettünk.
Hagyomány, hogy a zenekar különleges szólistákat hív meg koncertjeire. Kezdjük mindjárt egy hegedűssel, Roman Kimmel, akivel december 8-án fognak játszani a Zeneakadémián. A muzsikus játékára saját állítása szerint Paganini és Jimi Hendrix volt legnagyobb hatással. Paganini világos, de hogy kerül ide Jimi Hendrix?
R. J.: Csak jó és rossz zene van. Minden hat ránk. Nem nézzük le a könnyűzenét, ahogy a fiatal hegedűsgeneráció egyik legérdekesebb művésze, Roman Kim sem teszi. Bennünket komolyzenészeknek, szomorú zenészeknek is hívnak, utóbbi meghatározással nem értek egyet. Hiszen nyitottak vagyunk, tudjuk, hogy az új élmények gazdagítják a zenekar stílusát, repertoárját. Sajnálatosnak és igazságtalannak tartom, hogy az elmúlt néhány évben jelentősen háttérbe szorult a klasszikus zenei piac.
Ning Feng hegedűművésszel idén februárban már játszottak, személyisége nagy hatással volt a zenekarra, milyen muzsikusnak ismerték meg őt?
R. J.: Kellemes együttműködés volt. A mai szólisták meglehetősen uniformizáltak, az ember hiányolja az egyéniséget. Ning Feng érzékeny muzsikus, zeneisége azokra az óriásokra emlékeztet, akik nemcsak a zeneszerző utasításait követték, hanem hozzáadtak, mint például Maurice André, Jean-Pierre Rampal, Msztyiszlav Rosztropovics, Isaac Stern vagy Szvjatoszlav Richter. Nekünk abban a szerencsében volt részünk, hogy játszhattunk ezekkel a rendkívüli hangszeres művészekkel és a közös zenélésből mindig sokat profitáltunk. Különleges öröm olyan fiatalokkal találkozni, mint Ning Feng, akiben ez a hagyomány megvan. Amikor első alkalommal odaállt a zenekar elé, mindannyian éreztük, hogy valami fog történni.
Mit gondol, mi az oka annak, hogy a fiatal muzsikusok jelentős része hangszere lehetőségeinek határait feszegeti, a legmagasabb technikai tudásra törekszik, ám kevesebbet tud hozzáadni egy zeneműhöz annak érdekében, hogy az élmény csak rá jellemző, személyes legyen?
R. J.: A zenélés lényege a spontaneitás, úgy kell átadni a közönségnek a darabot, hogy személyes legyen. Nincs értelme másként, csak az egyedi koncert jó, ha a muzsikus az aznapi lelkiállapotának megfelelően, őszintén interpretál. A hangszer csak eszköz, a lényeg az, hogy milyen zenét tudok előállítani rajta. Fischer Annie zongorázás közben teljesen elfelejtkezett magáról, lehet, hogy néha hibázott, de magával ragadó volt a játéka, és ez az, ami a közönséget megfogja. A technikailag jó, de automatikus zenélés a pódiumon ideig-óráig megél, ám hosszú távon a közönség elfordul tőle. Évente van a világon körülbelül 1500 zenei verseny, ezeken a technikailag magas szintű, tökéletes játék a követelmény, téveszteni nem lehet. Egyfajta perfekcionizmus uralkodott el, az egyéni átélés kevésbé jellemző. Kár, mert ez behatárolja a zenei szabadságot. A muzsikus dolga nem az, hogy ha esik, ha fúj, el tudja játszani az adott darabot. Az igazi zenész személyisége, hozzáállása legalább annyit nyom a latban, mint hangszeres tudása. | hirdetés
|
|
Kikkel találkozhatnak még a zenebarátok a zeneakadémiai sorozatban?
R. J.: Októberben Alexander Melnikov zongoraművésszel fogunk együtt játszani, akit Szvjatoszlav Richter is rendszeresen meghívott fesztiválokra. Emmanuel Pahud fuvolaművésszel már több alkalommal muzsikáltunk, Pahud szólistaként őszinte, személyes interpretációiról híres. Fenyő László pedig a csellisták világelitjéhez tartozik. Érzelmekben gazdag előadásmódjának köszönhetően minden koncertje különleges élmény. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban Pasztircsák Polina szopránénekesnőt említem, aki a 2009-es Genfi Nemzetközi Énekverseny győztese volt, és sorozat záró koncertjén, májusban lesz a vendégünk.
A zenekart különleges kapcsolat fűzi Farkas Ferenc zeneszerzőhöz. Kortárs sorozatuk részeként a Budapest Music Centerben (BMC) az ő műveiből is játszanak majd.
R. J.: Farkas Ferenchez számos szép emlék fűz bennünket. Sok időt tölthettünk a társaságában, gyakran szervezett összejöveteleket a lakásán, amelyeken a fiatalok eljátszották újonnan született műveit. Ezeken az estéken tapasztalatokat gyűjtött, merített az elhangzottakból. Kölcsönösen inspiráltuk egymást. Jól mutatja, milyen régre nyúlik vissza a barátságunk, hogy az első lemezünk 45-ös fordulatú volt, és egy nekünk írt Farkas-mű volt hallható rajta. Farkas Ferenc az életünk részévé vált, nekünk írta a BMC-ben elhangzó Piccola musica di concertót is. Művei beépültek a repertoárunkba. Ugyanezen az estén hangzik majd el Serenata concertante fuvolára és vonószenekarra című opusa is. A Farkas-műveket zenekarunk olyan kiváló magyar szólistákkal adja elő, mint Adorján András fuvolaművész és Lencsés Lajos oboaművész. Farkas Ferenc életműve a régi magyar zenétől a dodekafóniáig ível, fontos, hogy rendszeresen hallhatóak legyenek művei. A rendkívül termékeny zeneszerző zenei hagyatékát fia, Farkas András is lelkiismeretesen ápolja. Zenekarunk az utóbbi években három Farkas Ferenc-CD-t vett fel a Toccata Classics kiadónál a szerző eddig lemezre fel nem vett darabjaiból. Az első lemez 2014-ben jelent meg, a többi a 2015/16-os évad folyamán várható. Ha már az albumoknál járunk, a BMC-sorozat negyedik koncertjén Rácz Ödönnel, a Bécsi Filharmonikusok szóló nagybőgősével lépünk fel, akivel idén a Deutsche Grammophonnál vettünk fel lemezt.
|
vissza |
|
| |