RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. július 21., péntek
Dániel, Daniella

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Lesz még egyszer…
2015-12. szám / Pavlovics Ágota

Bródy János dalain generációk nőttek fel, akik számára meghatározó volt és maradt az a csendes bölcsesség és finom humor, ami jellemzi. Új fejezet nyílt, amikor önállóan állt színpadra, és zenét is írt a szövegeihez. Szerencsénkre szépen szaporodnak a dalok, és koncerteken is hallhatjuk őt.
Ahogy most is egy telt házas salgótarjáni fellépése előtt csíptük el, hogy beszélgethessünk vele. Sze­re­tet­tel, szubjektíven, mert egy rajongónak máshogy úgysem megy.

2011-ben jelent meg Az Illés szekerén című lemezed. A CD mára két­sze­res platinalemez, és Fonogram-díjat is kapott. A cím legalább két értelmezésre ad lehetőséget. Mi járt a fejedben, amikor kiválasztottad?
B. J.: Mindkét értelmezés forgott a fejemben, amikor a címet ki­vá­lasz­tot­tam. Szeretem, ha valami több dimenzióban is érvényes, és minden igazságnak is legalább két oldala van. Ami az Ady-verset illeti, sok min­dent sejtek belőle, és örömmel azonosultam a költő soraival, még­sem szeretnék most verselemzésbe fogni, inkább az egyszerűbbet mondom. 1964-ben kapaszkodtam fel az Illés szekerére és ez a szekér ötven évig hol gyorsan, hol zötyögve, de folyamatosan haladt. Igaz, az Illés együttesnek 1973-ban vége lett, de utána is többször ját­szot­tunk együtt. Egy idő után sajnos a dobos Pásztory Zoltán és az együttes névadója, Illés Lajos nélkül. Tavaly mondtuk ki, hogy az Illésnek vége, és tulajdonképpen a Beatünnep koncerttel elbúcsúztunk a közönségtől. Amikor megjelent Az Illés szekerén című albumom, én is úgy éreztem, akár már lezártnak is tekinthetem az életművemet. Hatvanöt éves elmúltam, volt egy nagyon jó koncertem a SYMA Csarnokban, és úgy tűnt, tényleg jöhet a nyugger élet. Utóbbi persze az én értelmező szótáram szerint inkább öreg rockert jelent, szoktam mondani, hogy angolul dzseggernek ejtik.

A koncert óriási siker volt, a lemez duplaplatina, ilyenkor az ember nem akaszthatja szögre a gitárját.
B. J.: A koncert elég jól sikerült, és ahogy a jó produkciók végén ráadást követel a közönség, most is valami ilyesmi történt. Barátaim és tisztelőim rábeszéltek, hogy legyen még valami ráadás. A me­ned­zse­rem, Mentler Krisztina pedig kitalálta, hogy egy bakelitlemezzel ünnepeljük meg a 70. évemet, hiszen az én alkotói korszakom alapvetően a mikrobarázdás nagylemezek korszakához kötődött. A mikrobarázdás hangzásvilág inspirált, írtam hát pár bakelithangzású dalt, és az új album Ráadás címmel fog megjelenni. Kirschner Péter stúdiójában már végéhez közelednek a felvételek. 10 + 1 dalt vettünk fel, igaz, a +1 mindössze 1 perces, de különleges meglepetés. A bakelitlemezek gyártásának átfutási ideje elég hosszú, ezért ahhoz, hogy 2016-ban a 70. születésnapomra megjelenjen, már idén le kell adnunk a kész anyagot. Jelenleg annak örülök, hogy második kiadásban is forgalomba került és új borítóval kapható Az Illés szekerén.

Már a bakelit szót is jó érzés kimondani, olyan szép emlékeket ébreszt az emberben, mégis meg­kér­de­zem, a Ráadásból nem készül CD?
B. J.: Miután a bakelitek csak korlátozott számban készülnek, nagy valószínűséggel CD-n is megjelenik majd a Ráadás februárban.

Jövő tavasszal Lesz még egyszer… címen koncertet is adsz a Papp László Budapest Sportarénában.
B. J.: Április 9-én lesz az Aréna-koncert, ami nem életmű-, nem is búcsúkoncert, inkább afféle jubileumi találkozó lesz. Kirschner Péter és a baráti társasághoz tartozó zenészek lépnek velem színpadra, enyhén alternatív és retró hangulatban, mert így együtt abban érezzük magunkat a leginkább jól. A legnagyobb gondunk az lesz, hogy ebbe a két és fél órába csak 25-30 dal fér. És egyeztetni kell a művészi szándékot a közönség igényével. Az biztos, hogy a régi nagy kedvencek, mint például a Földvár felé nem maradhat ki, és persze meg kell, hogy szólaljanak az újak is, az egyiknek, elárulom, az a címe, hogy Gyere édes, jöjj és korrumpálj!

Alig várom az új dalokat, igaz, egyet már ismerünk a Ráadás lemez dalai közül, címe Magyarok közt európai.
B. J.: Amikor erős érzelmi impulzusok érnek, dalban fogalmazom meg, amit átéltem. Év elején írtam ezt a dalt, akkor még nem tudtam, hogy lemezem is készül majd. A Magyarok közt európai című dal házi demo változatát egy gitárral vettem fel otthon, és feltettem a YouTube-ra. Háttere egy gyönyörű kép, amelyen öt zenész látható. A kép Tolcsvay Laci barátom felesége, Péreli Zsuzsi textilművész munkája.
hirdetés


Ennek a dalnak a címe is verset idéz, József Attila késői művét, a Thomas Mann üdvözlése címűt.
B. J.: Jó, hogy ismered a verset, mert viszonylag kevesen gondoltak József Attila versére a dalomat hallgatva, inkább a jelenkori helyzetet értelmezve vitatkoztak arról, hogy aki magyar, miért ne lehetne európai.

Az, hogy az én generációm nagyon szereti a dalaidat, érthető. de tudod, hogy a gyerekek számára versek ezek a dalok, és szavalóversenyeken mondják őket?
B. J.: Hallottam már ilyet, és persze örülök, ha a gyerekek szeretik szavalni őket. Az énekelt ritmusos szövegek minden másnál jobban rögződnek az emberi lélekben, és a jó dalok sűrítve őrzik annak a kornak a lényegét, amiben megszülettek.

Ahogy József Attila közel nyolcvan éve papírra vetett szavai időtállóak, a te dalaid is pontosak, mit sem veszítettek frissességükből. Az 1986-ban, vagyis mindjárt 30 éve kiadott Bródy János Majdnem minden szövege című könyvecskék tartalmán nem ül egy szem por sem.
B. J.: Az, hogy a dalaim jelentős része maradandónak bizonyult és néhány régebbi szerzeménynek a mai napig érvényes mondanivalója van, nem csak az én zsenialitásom következménye. Bizonyos társadalmi folyamatok körforgása azt az érzést kelti, hogy a dolgok ismétlődnek. Amikor arra gondolok, hogy a régi szövegek még most is aktuálisak, nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek.

Erről szól az édesapád emlékére írt, Ezek ugyanazok című dalod is. Hogy érzed magad ebben a kellemetlen, erőszakos, rendre mindent és mindenkit lenyomni akaró világban, amiben évek óta élünk?
B. J.: Én ugyanúgy érzem magam, most már elég régóta, és ahogy sokasodnak az évek, egyre gyakrabban van afféle déjà vu élményben részem. Édesapám foglalkozott sokat a Kondratyev-féle, 40-50 éves gazdasági ciklusokkal, és élete vége felé megosztotta velem azt a sejtését, hogy ezek a ciklusok valószínűleg nemcsak a gazdasági életben, hanem a társadalmi folyamatokban is kimutathatók. Én már sokszor érzem úgy, hogy „ezek ugyanazok”. A jelenségek, amelyeket egyszer már megéltem, ismétlődnek, és csak remélni tudom, hogy bizonyos tragédiákat sikerül annak tudatában elkerülni, hogy emlékszünk arra, milyen folyamatok vezettek hozzájuk. Bár ahogy mondják, a történelem azt tanítja, hogy az emberek sosem tanulnak a történelemből.

Hegel azt mondta, egyetlen dolgot tanultunk a történelemből, hogy semmit sem tanultunk a történelemből. Azért ennél optimistább befejezést is el tudok képzelni a beszélgetésünk végére.
B. J.: Tudod, semmi nem tart örökké, a leghosszabb tél sem. A pesszimista tudja, hogy mi lesz, és ettől boldogtalan. Az optimista úgy gondolja, hogy a jövő bizonytalan, és ezért még bármi megtörténhet. Akár az is, hogy lesz még egyszer szép a világ.


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor