Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
A zene a leghatékonyabb tudatmódosító
2016-04. szám / Jónás Ágnes

Ha épp nem a több mint negyvenfős Honvéd Férfikart dirigálja, akkor a Magyar Állami Operaház és az Erkel Színház kórusait vezeti. Legutóbb a női szíveket örvendeztették meg Virág helyett
című koncertjükkel, s már nagy erőkkel készülnek 2015/16-os bérletsorozatuk negyedik, záró hang­ver­se­nyé­re. Hogy milyen projektek lapulnak még a férfikórus 2016-os tarsolyában, arról Strausz Kálmán kar­na­gyot kérdeztük.

Ha egy fiatal zenei pályára kívánja adni a fejét, akkor leginkább énekes vagy zenész szeretne lenni. A dallamok világának ön egy speciális területét választotta: dirigens lett. Mi vezette erre az útra?
S. K.: Eredetileg zongorista szerettem volna lenni. Felvételiztem is a konzervatóriumba, ahova – nagyon helyesen – nem vettek fel, hiszen nálam sokkal jobb zongoristák voltak a jelentkezők között. Az akkori igazgató ezt követően ugyan felajánlotta, hogy elintézi, hogy a győri tanárképző zongora szakára felvegyenek, azonban én már erre nemet mondtam – eltökéltem, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egye­te­men szeretnék tanulni. Kiváló esztergomi zeneiskolai igazgató-ta­ná­rom, Szabó Tibor, aki később a Bartók Béla Konzervatórium igazgatója lett, egyszer nekem szegezte a kérdést: miért nem próbálod meg a karvezetést? Én azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák, de belevágtam. A szolfézst és zeneelméletet addig meglehetősen félvállról vettem, ez volt az oka, hogy erre a szakra csak másodjára sikerült felvételt nyernem. Lehetséges, hogy nagyképűen hangzik, de a kisebb-nagyobb kar­mes­te­ri feladatok már zsigerből jöttek, ráadásul kétkezes vagyok, ami egy dirigens esetében óriási előny.

Mit gondol, mi a titka annak, hogy valakiből jó karnagy váljon?
S. K.: Alapos zenei tudás, nagyon komoly előadói kényszer, manuális adottság és pedagógiai érzék – ezek elengedhetetlenek.
hirdetés

Szavakba tudná önteni, hogy pontosan milyenfajta örömet érez, amikor dirigál?
S. K.: A zene egy szenvedély, amivel ha az ember egyszer megfertőződik, akkor nincs menekvés. E tekintetben valóban lehet valamiféle párhuzamot vonni a droggal, de én azt javaslom, hogy mindenki inkább a muzsikálással próbálkozzék, mint a ma divatos tudatmódosítókkal, tudniillik sokkal több természetes öröm van benne. Akár kórusban énekel valaki, akár csak kedvtelésből pötyög el egy dallamot a zongorán, a lényeg ugyanaz: saját maga teremt valamit. Az erre való ráeszmélés katarzissal tölti el az ember lelkét.

Katarzisélményben önnek és a Honvéd Férfikarnak legutóbb a nemzetközi nőnapon volt része: Virág helyett címmel énekeltek a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében. Milyen új feladatok várnak még a kórusra ebben az évben?
S. K.: Már javában készülünk az április 29-i Vidróczki-variációkra, ez lesz mostani bérletsorozatunk negyedik, egyben záró hangversenye. A koncerten Szirtes Edina Mókus működik közre és kollégám, Riederauer Richárd dirigál. A hangversenynek a Magyar Tudományos Akadémia Díszterme ad otthont. A Magyar Állami Operaházban Weber A bűvös vadászát visszük közönség elé az új megbízott fő-zenei­gaz­gató, Kocsár Balázs vezényletével, majd Aribert Reimann január 30-án debütált Lear című operája állít bennünket ismét kihívás elé. Nyertes Bartók-pályázataink révén ugyanakkor egyrészt jelentős pénz­össze­get fordíthatunk a Zene házhoz megy című iskolai projektünkre – turné keretében kalandozunk a Kárpát-medencei iskolákban –, másrészt lehetőségünk nyílik arra, hogy Bartók összes férfikarát stúdióban is rögzítsük. Szintén lemez formájában kívánunk utóéletet adni azon műveknek, melyeket tavaly az I. vi­lág­háború kitörésének 100. évfordulója alkalmából öt kitűnő zeneszerzővel írattunk és mutattunk be a Magyar Nemzeti Múzeum Dísztermében.

E sok zenei feladat hallatán adódik a kérdés: szabadidejében van még kapacitása a muzsikára, vagy inkább csendpártinak nevezné magát?
S. K.: Bőven elbírom a zenét! Legutóbb a Csajkovszkij testvérek Pikk dáma című operája felújításának próbáit hallgattam hivatalból az Operaházban – gyönyörű zene! De otthon sem unatkozom – mindig akad egy-egy jó CD. Szívesen megyek amatőr énekkarok kórustalálkozójára is, ahol legutóbb Bruckner- és Mendelssohn-műveket dirigálhattam. A szezon végén persze mindig eljön egy pont, amikor vágyom némi csendre, hangszeres zene helyett madárcsicsergésre, de egy ilyen periódust legfeljebb három napig tudok élvezni. A negyedik napon már térek is vissza a dallamok mezejére.

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor