Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Nagyon régi és nagyon új zenék között
2016-10. szám / Pavlovics Ágota

Nem kedveli a járt utakat, csakis járatlanokra lép. Már egész fiatalon, valójában gyerekként meg­fo­gal­ma­zódott benne: a nagyon régi és a nagyon új zenék érdeklik. A régi zene iránti ér­dek­lő­dé­se már kamaszként a 15. század remekművei felé fordult, és persze Ockeghem miséi mellett jól
megfértek Stockhausen darabjai is. Bali János – az A:N:S Chorus vezetője, Liszt-díjas karnagy, fu­ru­lya­művész, tanár – a Budapest Music Centerben (BMC) hamarosan induló két sorozatáról beszélt.

A nyugati zene négy belső konfliktusa címen indul zenemagyarázó sorozata október 29-én a Budapest Music Centerben. Melyek ezek a konfliktusok?
B. J.: Amikor kezdő tanárként zenét tettem fel a gyerekeknek, akik erre önfeledt csevegésbe kezdtek, rájuk szóltam: inkább hallgassák a zenét. Ők pedig visszakérdeztek: mit kell rajta hallgatni? Ekkor rájöttem, hogy zenehallgatás bizony aktív értékelő folyamat, melyet erős kulturális beágyazottság határoz meg. Gyakorló muzsikusként tevékenységem a középkortól a legmodernebbig terjed, de mindenütt úgy éreztem, nem elég játszani a darabokat, szellemi-kulturális kontextusba is el kell helyezni zenét. Hiszen csak az a zene érintheti meg az embert, ami a benne legmélyebben lévő feszültséggel rezonál. Ennek szellemében az idei BMC-s könyvtári sorozatom négy előadása és koncertje a zenetörténet négy lényeges belső ellentmondását vagy vitáját vizsgálja.

Vegyük sorra a négy ellentmondást!
B. J.: Surányi László fontos zenefilozófiai könyvet írt tíz évvel ezelőtt; ebben érinti Szent Ágoston kritikáját is, miszerint dicséretes, hogy a zene melizmatikus részeiben a lélek felszabadultan ujjong Isten színe előtt, de ez veszélyes is: mert az ige ereje nélkül eltávolodhat Istentől. Október 29-i előadásával ebből a kiindulópontból zene és technika viszonyának elemzéséhez jut el. Az előadást követő koncert a középkorban a gregorián mellett párhuzamosan létező, izgalmas egyszólamú zenék világából ad ízelítőt. A január 28-i előadáson Philippe de Vitry és Liège-i Jakab művészi vitáját járom körül. Philipp de Vitry nevéhez kötjük az 1320 körül keletkezett, Ars Nova című értekezést, amely Machaut művészete és rajta keresztül a reneszánsz zene egyik alapja lett. Újszerűségének legfontosabb pontja, hogy a páros met­ru­mot a páratlannal egyenrangúnak tekintette, s ezzel kivívta a kora legnagyobb terjedelmű zeneelméleti munkáját megíró zenetudós ellenszenvét. Jacobus szenvedélyesen száll szembe az újításokkal. Az előadáshoz kapcsolódó koncerten a Roman de Fauvel című, 14. századi, szatirikus, örök érvényű társadalomkritikai regény zenei betéteiből hangzik fel néhány. A mű főhőse egy ló, akinek a neve a főbűnök kezdőbetűiből van összerakva, és aki magas egyházi és társadalmi méltóságra emelkedik. Március 18-án egy másik híres modernitás-vitáról fogok beszélni. Giovanni Maria Artusi bolognai kanonok, igen neves zenetudós az 1600-as évek elején „a modern zene tökéletlenségéről” írt, negatív példaként Monteverdi egyik madrigálját idézve. Első könyvének megjelenése után mindkét fél részéről nyomtatásban folytatódott a harc (melyről már tudjuk, hogy levélváltás előzte meg). Az előadásomat követő koncerten mi más szólalhatna meg, mint Monteverdi újszerű, Artusi fülét bántó darabjai a kanonok által kedvelt, hagyományosabb zenék közé ágyazva? Május 27-én jó 350 évet ugrunk az időben, s az új avantgárd két legfontosabb komponistája, Pierre Boulez és John Cage levelezéséről beszélgetünk Jeney Zoltánnal, a kortárs magyar zeneszerzés egyik legfontosabb alakjával, akinek gondolkozásában e két szerző radikálisan eltérő világa is erőteljes nyomot hagyott. Az első három előadáshoz fűződő koncerteken az A:N:S Chorus énekesei működnek közre, itt viszont Borbély László zongoraművész és Ittzés Gergely fuvolaművész szólaltatja meg Boulez és Cage műveit.
hirdetés

Másik sorozatukban – a BMC Vokális bérlet 2016/17 koncertjein – milyen műveket hallhat a közönség?
B. J.: Az A:N:S Chorust 1993-ban alapítottam, elsősorban a 15. század legnagyobb méretű vokális darabjainak előadására: Ockeghem, Obrecht, Josquin, Agricola és mások miséi, motettái szerepeltek elsősorban műsorainkon, s pár éven belül megjelent hat lemezünk a világ lemezpiacán a legjelentősebb elismeréseket kapta. Az idők múlásával az együttes repertoárja kibővült, amit a BMC felkérésére megrendezett vokális bérleteink műsorai is tükröznek. Idei négy bérleti koncertünk négy évszázad és négy nyelvterület zenéjét vonultatja fel: 14. századi olasz, 15. századi francia, 16. századi angol és 17. századi német darabokat adunk elő. Koncertjeink műsorválasztása az adott időszakhoz is kötődik: halottak napjához, húsvéthoz, a tavaszhoz és a kora nyárhoz. 2016. november 5-én Johannes Ockeghem Requiemje és Antoine Brumel Requiemjének részletei lesznek műsoron; s ugyan a sorozat imént említett kronologikus koncepciójába nem simul bele, de tematikájában és szellemében programunk szerves része Csapó Gyula gyönyörű Requiemjének ősbemutatója. 2017. február 19-én Ecco la primavera címen a trecento mesterinek – Jacopo da Bologna, Francesco Landini, Johannes Ciconia – dalait visszük a közönség elé: vidám, könnyű, virtuóz zene néhány énekes és néhány hangszeres előadásában. 2017. április 29-én a német barokk nagymestere, Heinrich Schütz János-passiója és feltámadási oratóriuma lesz műsoron. 2017. június 3-i estünk címe O lusty may – kérem, tekintsék június 3-át május 34-nek! Ezen a szép estén az Eton kóruskönyv semmihez sem hasonlítható, sokszólamú, erősen ornamentált polifóniája mellett az érett reneszánsz legnagyobb angliai mestereinek – Tallis, Byrd, Morley – műveit énekeljük. Pályafutásunk során először gyermekhangok is megszólalnak együttesünkben.






vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor