Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Hommage à Cziffra György
2017-11. szám / Jónás Ágnes

Idén lenne kilencvenhat éves Cziffra György, a világhírű zongoraművész, a 20. századi zenei élet kiemelkedő alakja, aki Magyarországról elindulva kora egyik ikonjává vált a nemzetközi kon­certé­let­ben. A zongorista géniusz magas művészi színvonalú életművét és hagyatékát méltóképpen őrző és ápoló Cziffra Fesztivál keretében február 25-én, a Zeneakadémián kerül sor
az Hommage à Cziffra gálahangversenyre, ahol együtt áll színpadra a fesztivál megálmodója, Balázs János zongoraművész, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Vásáry Tamás zongoraművész-karmester. A Kossuth-díjas dirigens felidézte Cziffra Györggyel kapcsolatos emlékeit, és beszélt arról is, hogy miben rejlik a huszonhárom éve elhunyt zongoraművész játékának ereje.

Az Hommage à Cziffra gálahangversenyen a karmesteri pulpitust foglalja majd el – Balázs János zongoraművésszel és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával Brahms d-moll hegedű-zongora szonátáját, Liszt prelűdjeit és Esz-dúr zongoraversenyét adják elő a Ze­nea­ka­dé­mia Nagytermében. Egy ilyen nagy volumenű karmesternek, mint amilyen ön, jelentenek ezek a művek még egyáltalán kihívást?
V. T.: Nem, és ezt minden nagyképűség nélkül mondom. Cziffrára való tekintettel, a barátságunk miatt vállaltam el a dirigálást, na meg persze azért is, mert van szerencsém ismerni a zongorista géniusz rein­kar­ná­ció­ját, Balázs Jánost, a Cziffra Fesztivál megálmodóját és életre hívóját. János még akadémista korában keresett meg azzal, hogy hallgassam meg a zongorajátékát. Zseniálisan játszott, jóban lettünk, s innentől fogva rendszeresen hívtam őt a zongorakoncertjeimre fellépni vagy turnézni.

Köztudott önről, hogy nagyon közelről ismerte Cziffrát, jó barátságot ápolt vele. Egyszer Dráfi Kálmán azt mondta, hogy olyan lel­ke­se­dés­sel tud beszélni a zongoragéniuszról, hogy öröm hallgatni. Miben rejlik az a bizonyos Cziffra-esszencia és egyediség?
V. T.: Cziffra György olyan virtuozitással rendelkezett, amivel talán Horowitzon kívül senki más. Elképesztő hangorgiát produkált a zongoránál, s olyan szuggesztivitás, elektromosság járta át a játékát, ami plusz tartalommal töltötte meg a virtuozitását és a technikai tudását.

Hogyan került kapcsolatba vele?
V. T.: Egy barátomon keresztül. Az ötvenes években, amikor a szüleimet kitelepítették, közeli barátságba kerültem Ravasz Illéssel, aki a Muzsika Hangverseny Vállalatnál dolgozott – ez volt a Filharmónia elődje. Megpróbált disszidálni, de elkapták, így együtt ült két évet Cziffra Györggyel Sopronkőhidán. Illés minden szabadidejét velem töltötte, együtt jártunk zongorakoncertekre, előszeretettel véleményeztük a zongoristák játékát. Hallottuk Emil Gilelsz első magyarországi szólóestjét is 1955-ben – többek között Liszt h-moll szonátáját és Chopin 24 prelűdjét is eljátszotta. Azt mondtam Illésnek, hogy ez a legfantasztikusabb zongorázás, amit valaha hallottam. Mire ő így szólt: én azért hallottam ennél még fantasztikusabbat, méghozzá Cziffra Györgytől! Azt sem tudtam, ki az a Cziffra György, mindenesetre még aznap este fogtunk egy taxit, s elmentünk a Kedvesbe, tudniillik ez volt az az éjszakai mulató, ahol Gyuri a kenyerét kereste. Fenntartásokkal léptem be, mert sok jót nem reméltem olyasvalakitől, aki egy ilyen helyen játszik. Mikor felakasztottam a kabátom, hallottam, hogy két fantasztikus zongorista is játszik bent. Az egyik biztosan Cziffra – gondoltam. Megkérdeztem a mulató üzemeltetőjét, hogy ki a másik zongorista. Kiderült: nincs másik. Leesett az állam, mert Gyuri elképesztő gyorsasággal zongorázott, zseniálisan improvizált, bravúros átiratokat játszott. Ettől az estétől kezdve rendszeresen jártunk őt hallgatni – kezdetét vette egy barátság.

Bizonyára van a tarsolyában olyan, a „Zongoracsodával” kapcsolatos története vagy emléke, amit szívesen oszt meg az olvasókkal.
V. T.: Egyszer meglátogatott a Kresz Géza utcai lakásomban. Késő este érkezett, és másnap reggel hatkor ment el. Készültem neki egy üveg whiskyvel és vodkával – sokat tudott ám inni! Reggelre eléggé becsípett, így valamivel lassabban zongorázott. Ekkor tudtam csak kisilabizálni, hogy mit és milyen technikával játszik, előtte ez nekem rejtély volt.
hirdetés

Igaz az, hogy Fischer Annie-val, a háromszoros Kossuth-díjas zongoraművésszel ki nem állhatták egy­mást?
V. T.: Voltak, akik ezt terjesztették, de az efféle rosszindulatú pletykáknak semmi valóságalapjuk nem volt. Két különböző irányzatot képviseltek, mások voltak a művészeti elképzeléseik is, de sose ártottak egymásnak. Olyan pletykát is hallottam, hogy amikor Gyuri kiment a londoni Carnegie Hallba koncertezni, üres ház várta, mert Annie felvásárolta a jegyeket. Később ugyanezt a sztorit hallottam, csak épp fordítva, vagyis hogy Cziffra vásárolta fel a jegyeket irigységből Annie elől. Hazugság volt.

Úgy tudom, hogy egy időre elsodorta önöket az élet egymás mellől, hiszen mindketten sokat koncerteztek. Cziffra az első párizsi hangversenyével szinte üstökösként robbant be a világ zenei életébe, ekkoriban találkoztak újra.
V. T.: A Deutsche Grammophontól 1956-ban kaptam szerződést egy Liszt-lemezre. Egy kotta miatt Párizsba utaztam, s felhívtam a már kint élő Gyurit, hogy megkérdezzem, kölcsön tudná-e adni nekem, de nem jött a telefonhoz – csak feleségével, Soleilkával beszélhettem, aki kissé szemrehányóan mondta: persze, most, hogy Gyuri világhírű művész lett, mindenki felkeresi, bezzeg azelőtt senki nem röstellt pletykálni a háta mögött! Én persze mondtam, hogy a kezdetektől kiálltam Gyuri mellett, s hogy a Fischer Annie-féle pletykákat hazugságnak tartom. Újra összebarátkoztunk, ismét jártam a koncertjeire, és sokszor láttam, ahogy utazásai során néma zongorán gyakorol, akárcsak Liszt Ferenc.

Temperamentumos, visszavonuló, magának való vagy extrovertált – melyik jelző illett rá a leginkább?
V. T.: Tiszta, nyíltszívű, becsületes, jószívű, szerény, visszahúzódó ember volt, viszonylag keveset beszélt, sose hallottam kifakadni vagy kiabálni. Nagy érzelmű, technikás művész volt. Az biztos, hogy ekkora tehetségek ritkán születnek le közénk.







vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor