Huszárik Zoltán rajzai, avagy a filmköltő grafikusi arca
2018. július 09. / Jónás Ágnes

Elégia címmel nyílt kiállítás a Műcsarnokban június 22-én az 1981-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt Huszárik Zoltán rajzaiból. A 20. század második felének kiemelkedő magyar film­ren­de­ző­jéről, a Szindbád és a Csontváry című klasszikusok alkotójáról kevesen tudják, hogy nemcsak a
filmrendezőként alkotott kimagaslót, hanem grafikusként is maradandót hagyott az utókorra. A tárlat kurátorával, Medve Mihállyal a sajátos látásmódú művész rajzairól, összművészeti beállítottságáról és a kiállítás szervezőelvéről beszélgettünk.

Huszárik Zoltán egyik legmegrázóbb filmetűdje az 1965-ben bemutatott Elégia, mely elnyerte az Oberhauseni Filmfesztivál kiemelt kísérleti filmes fődíját. A filmköltő grafikáit fókuszba állító, szeptember 30-ig meg­te­kint­hető tárlat címe is ez. Miért?
M. M.: Két szempont vezérelt minket a címválasztásnál: egyfelől az Elégia Huszárik Zoltán egész filmes munkásságának kimagasló, emb­le­matikus alkotása, hiszen ez a rövidfilm olyan új filmnyelvi kísérlet, amely akkor és ma is mérföldkő az egyetemes filmművészetben. Összetett képi szimbólumrendszer, asszociációs montázstechnika, a képek ritmusával együtt élő zene jellemzi. A másik ok: az elégikus látásmód közel állt Huszárik Zoltánhoz. Nemcsak filmrendezőként alkotott kimagaslót: rendezett a rádióban és színházban is, és grafi­kusként is maradandót hagyott az utókorra. Az életműnek ezt az oldalát kevesebben ismerik. Rendkívül sokoldalú, sokrétű tehetséggel megáldott alkotó személyiség volt. Úgy gondolom, olyan címet adtunk a kiállításnak, amely a Huszárik-életmű minden rétegét átfogja, és tükrözi az alkotó személyiségét is.

Önt mi vitte a grafikai hagyaték felé?
M. M.: Huszárik Zoltán rajzai a filmekkel együtt születtek. Hallatlanul izgalmas ez a párhuzam. Beléphetünk a rajzokkal Huszárik alkotói műhelyébe, mindennapjaiba. Egészen különös számomra, hogy tavaly ősszel bábáskodhattam az Emlékek tükre című tárlat körül, mely Andrej Tarkovszkij önéletrajzi filmje, a Tükör világához kötődő fotókból válogatott. Tarkovszkij és Huszárik életpályája, alkotói módszere, gon­dol­kodásmódja számos hasonlóságot mutat. Ez a párhuzam csak fokozta kíváncsiságomat Huszárik Zoltán grafikai munkái iránt.

[kep3]

Honnan kerültek a művész rajzai a Műcsarnokba, és kurátorként milyen szervezőelv mentén rendezte be a teret?
M. M.: A kiállítás anyaga Huszárik Kata színművésznő jóvoltából került hozzánk, ebből válogattam. Köszönettel tartozik neki a Műcsarnok. Persze ennél jóval színesebb a grafikai hagyaték, ugyanis számos Huszárik-alkotás van egykori barátok, ismerősök tulajdonában, több hetilap és folyóirat is közölte rajzait, ott is maradhattak munkák. Ami a szervezőelvet illeti, azokból a rajzokból válogattam a kiállítás anyagát, amelyek kötődnek az alkotó filmjeihez. Rajzokból alkotott mondatokat képzeltem a falakra, amelyek egyéni olvasata a befogadóban fogalmazódik meg. A kiállított grafikák végigkövetik az filmes életművet. A tárlaton Huszárik Zoltán által készített könyvillusztrációk és könyvborító-tervek is megtekinthetők, hiszen olyan írók munkáinak könyvvé formálásában működött közre, mint Hajnóczy Péter, Mészöly Miklós, Tatay Sándor vagy Galgóczi Erzsébet.

Úgy tudom, Huszárik autodidakta rajzoló volt.
M. M.: Huszárik Zoltán négyéves kora óta rajzolt, s egész életét végigkísérte a rajzolás, mely az őt foglalkoztató gondolatok mélyebb megértéshez nyújtott segítséget, munkaeszközként is használta a rajzot. Figyelte az őt körülvevő világot, az emberi reakciókat, mindezt rajzaiban örökítette meg: egy jellemző gesztust, tekintetet, hangulatot. A gimnáziumi érettségi után három helyre is felvételizett: a Szegedi Tudományegyetem orvosi karára, a Képzőművészeti Főiskolára és a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakára. Mindháromra felvételt nyert, választása az utóbbira esett, ahol 1950-ben kezdte meg tanulmányait. A képzőművészet iránti nyitottsága végigkísérte filmes pályáját. Összművészetben gondolkodott, egyenrangú módon volt része életének és alkotói tevékenységének az irodalom, a zene és a képzőművészetet. Talán mindezek felől közelítve érkezhetünk legközelebb Huszárik világához. Nagyon bízom abban, hogy Elégia című rajzkiállításunk Huszárik Zoltán kevéssé ismert, izgalmas arcát mutatja meg.