Elégia 2008. október 31. / KG Philip Roth kiérdemesült irodalmi világmárka, s mint ilyen, mindig megtiszteltetés a filmesek számára, ha nevét valamely minőségben a stáblistán tudhatják. Ez a minőség ezúttal a „készült a regénye alapján”: Isabel Coixet filmje a szerző Haldokló állat című kisregényének adaptációja. Mi tagadás, elég jó regénycím (éppenséggel Roth sem szokott a szomszédba menni egy kis blikkfangért), ehhez képest viszont a filmesek változatát, az Elégiát valami lilás derengés lengi körül. Az Elégia tétje nem annyira Roth megfilmesíthetősége, mint inkább Coixet rendezői helykeresése: míg Az élet nélkülem őszinte érzelmességének sikerült szíven találnia az ilyesmire nyitott nézőket, addig A szavak titkos élete egy nagy nemzetközi koprodukció és a művészetcsinálás túlzott akarásának minden hátulütőjét felvonultatta. Súlyra, akarásra az Elégia valahol a kettő közé esik: ezúttal egy finomra csipkézett lélektani drámára tellett Almodóvar földijétől és egykori protezsáltjától. Ben Kingsley rugalmas színészalkat, két fogvicsorító ponyva-gonosz között simán eljátssza Roth irodalmi alteregóját is; a prosztatagondokhoz már közel járó, de a diákjait (egyelőre) még gyakorta ágyba vivő szuperértelmiségit, Penélope Cruz pedig álmából felriasztva is képes úgy rebegtetni a szempilláit és egyéb tartozékait, ahogy az egy túlfűtött diáklányoktól elvárható. Az óvatossága dacára szerelembe eső prof és a nehéz sorsú szépség drámai tornamutatványait az a bizonyos magamutogató stíl jellemzi, mely a mélység érzékeltetésére a távolba révedést és a komolyzenei aláfestést részesíti előnyben, Cruz és Kingsley kettőse azonban kellő kárpótlás a szofisztikált manírokért. Elégia Elegy Amerikai, feliratos film Rendező: Isabel Coixet Főszereplők: Ben Kingsley, Penélope Cruz, Dennis Hopper, Patricia Clarkson 108 perc Forgalmazó: Fórum Hungary