Szabad formák, stílusfüggetlen zenei nyelv
2019. február 22. / Pavlovics Ágota

2009-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-szaxofon szakán. 2008. január 1. óta a Modern Art Orchestra tenorszaxofonosa, zeneszerzője és hangszerelője. 2011 ja­nuár­já­ban alakította meg az Ávéd János Balance nevű formációt Fenyvesi Mártonnal és Benkó Ákossal.
Néhány éve quartetjével új, stílusfüggetlen zenei nyelv megvalósításán dolgozik. A Bartók Béla Kon­zer­va­tórium tanára. Örömünkre a folyamatosan új utakat kereső, varázslatos muzsikussal, Ávéd Jánossal beszélgethettünk.

Február 5-én az Opus Jazz Clubban Varga Dániel Quartetjének ven­dé­ge lesz, aki egyik példaképnek tartja önt, milyen a kapcsolat önök között?
Á. J.: Varga Danit néhány éve ismertem meg, Fenyvesi Marci ba­rá­to­mon keresztül. Követtem a munkáit, a szimpátia kölcsönös. Gyönyörű lemezeket is kaptam tőle, követem a munkásságát. Egyéni, ka­rak­te­res, útkereső muzsikus, aki saját zenét ír, több saját zenekart is vezet, még big bandet is, ami nagyon ritka. Nagyszerű komponista és hang­sze­re­lő. Egyik alkalommal zsűriztem a Magyar Jazz Szövetség ze­ne­szer­ző-versenyén, ahol darabja a harmadik helyen szerepelt. Ezúton is gratulálok neki! Legutóbb egy kötetlen zenélés (egy session) során is találkoztunk, amikor mindenki hozott saját szerzeményeket, és a ma­gunk szórakoztatására játszottunk. A február 5-i koncert után turnéra megyünk, Nagykanizsán és Zágrábban is fogunk játszani, én tenorszaxofonon, Dani alton. A quartet tagja Fenyvesi Márton gitáros, a horvát Ivar Krizic bőgős és a brazil Matheus Jardim dobos. Izgalmas számomra az európai jazz-zenei színtér vérkeringése. Nagyon örömmel fogadtam el Dani meghívását.

Február 17-én a BMC Koncerttermében szerzői estje lesz The Fruit Of The Spirit címmel, a Modern Art Orchestra előadásában.
Á. J.: A Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás – a cím Pál apostol galatákhoz írt leveléből származik. Mostanában is fontos kérdés számomra, hogyan tud az ember az életében gyümölcsöt teremni. Nem kívánok a szakralitás farvizén „evickélni”, ugyanakkor nem szeretném eltitkolni, hogy ezek az inspirációk vezettek a darab megírására. Fontos, hogy itt nem arról van szó, hogy a Lélek gyümölcsét szeretném zenében megalkotni, kiábrázolni. A The Fruit Of The Spirit kilenc rövid tétel, amelyekkel külön is lehet foglalkozni, de együtt alkotnak egy gyümölcsöt, mint a szőlőszemek a fürtön. A darab ősbemutatója 2015-ben volt, melynek felvételéből a Tom-Tom Records gondozásában jelenhet meg a legújabb Modern Art Orchestra lemez. A koncerten vendégeink is lesznek: néhány szerzeményemben Scott Robinson amerikai szaxofonos, multiin­stru­men­ta­lis­ta fog játszani, illetve Fenyvesi Márton barátom is csatlakozik a zenekarhoz második gitárosként. A est karmestere, ahogy korábban, most is Fekete-Kovács Kornél lesz.

Március 1-én Fenyvesi Mártonnal és Benkó Ákossal a második lemezük nyilvános felvételére készülnek az Opus Jazz Clubban. Mit jelent az ön számára az egyensúly? Hogy éri el?
Á. J.: A szó tíz éve még nem volt elkoptatva, de ma már a joghurtos doboz oldalán is ez szerepel. Talán nem is jó szó az egyensúly. Pontosabb a bizalom, amely olyan értékrendből meríthető, ami tértől és időtől független. A hit a nem látott dolgokban való meggyőződés. A Balance ennek egy modellje. A koncerteken felszabadítjuk a zenei formákat. Összerakjuk a dallamokat és azok között, mint főtémák között szabadon vándorolunk. Az első Balance lemez témáit jobban sűrítettem és az improvizáció kötetlenebb volt, az új lemezanyagban az improvizációval szemben a kompozíció nagyobb szerepet kap. Novemberben volt már egy koncertünk a BMC-ben, abból és a márciusi koncertből keverünk egy válogatást, ami a lemez anyagát adja majd.
Igaz, hogy az olyan különleges terekhez, mint például a kelenföldi hőerőmű, személyes viszony fűzi?
Á. J.: Gábor András operatőr keresett meg azzal, hogy egy hangszeres szólistáról kell vizsgafilmet ké­szí­te­nie, és nagy örömömre rám gondolt. Felmerült rögtön, mi lenne a megfelelő helyszín. Számomra nem volt kérdés, hogy a hőerőmű. Évekkel ezelőtt egy vezetett sétán jártam és játszottam is a kelenföldi hőerőmű gyönyörű ipari műemlék épületében, ami úgy tudom, sajnos már nem látogatható. Az irányítóterem egye­dülál­ló art deco stílusú üvegteteje, alatta a kapcsolók, kijelzők, mutatók, nyomógombok tömege lenyűgöző látvány volt. Olyan, mintha nem is ezen a bolygón lenne. A látvány az elkészült videóban mindent vitt. Keresem a lehetőséget, mikor csinálhatok valami hasonlót.

Május 1-én a Budapest Jazz Clubban találkozhatunk önnel és kvartettjével, akikkel közösen készített lemeze, a Hunnia Records gondozásában 2016-ban megjelent Have News, ötcsillagos kritikát kapott a Gramofon magazinban.
Á. J.: 2013-ban jött létre a zenekar, társaim Horváth Balázs (nagybőgő), Sárvári Kovács Zsolt (dob) és Fassang László orgonaművész. Az orgonisták az improvizáció „dinoszauruszai”, hiszen az ő ha­gyo­má­nyaik­ból sohasem veszett ki az improvizáció. A kottaírás fejlődésével a kadenciák megkomponálásával néhány száz évre elvesztettük az improvizáció mindennapi zenei hagyományát. Ezt a praktikumot a jazz hozta vissza a 20. században. Egy mai rockgitárszóló a rádióban most meg sem szólalhatna, ha nem lett volna Louis Armstrong. Az improvizáció egyetemességét kutatom. Az orgonistáknál absztraktabb az eszköztár, nem tapad olyan szorosan a zenei stílus a hangzáshoz, mint a jazznél. Ez a tapasztalás új, eddig ismeretlen dolgok felé repít.

Dióhéj
Pátkai Rozina most megjelent Taladim című lemezén Ávéd János a tenor- és szopránszaxofon mellett zongorázik is. Az énekesnő szerint a felkészülés legizgalmasabb momentuma Verlaine Őszi chanson című versének születése volt. Ávéd János először a magyar szöveget harmonizálta meg, majd erre a harmóniasorra énekelte Rozina a francia eredetit.