Kecses, gyönyörű hangú, világraszóló csoda, egyszóval cimbalom
2019. augusztus 13. / Pavlovics Ágota

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végzett cimbalom szakon, koncertezett Európa va­la­mennyi országában, Japánban, Mexikóban, Ázsiában. Magyar zeneszerzők 14 cim­ba­lom­ver­senyt, kamara- és szólóműveket írtak számára. Kortárs művek előadásáért 14 alkalommal tüntették ki
Artisjus-díjjal. Művészi tevékenységét Liszt-díjjal, zenepedagógiai tevékenységét Németh László-díjjal is­mer­ték el. 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét vehette át. Szakály Ágnes cim­ba­lom­mű­vésszel, a Budapest Music Center Nemzetközi Cimbalomversenyének zsűritagjával hangszerei társaságában beszélgettünk.

Barátságos ívek, magas ajtók, hatalmas ablakok által határolt térben beszélgetünk. Hogy került a házba cimbalom?
Sz. Á.: Ez a nagyapám háza, aki a nagymama halálát követően öt gyereket nevelt fel itt. Ahol most ülünk, egyszobás lakás és műhely volt, amit Lehoczki Sándor asztalos bérelt, aki cimbalmokat is ké­szí­tett. A mester egyszer az éves lakbér fejében cimbalmot adott nagyapámnak. A hangszer felkerült a padlásra. Édesapám orgonált, amikor ideköltözött, vele zongora is került a házba. Ötévesen kezdtem zongorázni, 10 éves voltam, amikor a padláson rátaláltam a cim­ba­lom­ra és egy pár ütőre. Mondtam a szüleimnek, hogy szeretnék cim­bal­moz­ni, de nem támogattak. A szüleim nagy társasági életet éltek, és a baráti körükbe került Tarjáni Tóth Ida cimbalomművész. Én továbbra sem engedtem a tervemből, így 13 éves koromban a közeli Rá­kos­fal­ván lakó Tarjáni Tóth Ida lakásán kezdtem tanulni. A szüleim ragaszkodtak hozzá, hogy a Teleki Blanka Gimnáziumot végezzem el, délutánonként pedig zeneiskolában tanultam, szerencsémre a két iskola közel volt egymáshoz. A főiskolán is Tarjáni Tóth Ida volt a tanárom. Zongoráztam is, de végül a cimbalom bi­zo­nyult kedvesebbnek, azt választottam.

Itt állnak a hangszerei is, mesélne róluk?
Sz. Á.: A hangtompító pedállal ellátott cimbalmot Schunda Vencel József hangszerkészítő mester alkotta, és már az 1920-as években csodálta a világ. A ma használatos cimbalmokat Schunda után a Bohák dinasztia tagjai késztették. A sárga hangszeremet Bohák Lajos készítette, a neve is olvasható rajta. A legenda szerint olyan fából készült, mint a Steinway zongorák, nagyon stabil, ha felhangolva, kocsival utazik, a koncert helyszínén tökéletesen megszólal, nem árt meg neki a szállítás. Szép, erős hangú hangszer. A cimbalomkészítést ifjabb Bohák Lajos után Jancsó István vette át, a másik hangszerem, egy Kozmosz cimbalom, az ő munkája. Ennek a hangszernek a csembalóra emlékeztető, vékonyabb hangja van, ezért barokk koncertekre viszem.

A köztudatban úgy él, hogy a cimbalmot inkább nők választják. Így van?
Sz. Á.: Az Akadémián 1898 óta volt cimbalom tanszék, Fodor Janka irányítása alatt azonos volt a nők és a férfiak aránya. Aztán Rácz Aladár idején inkább férfiak tanultak. A férfiak cigányzenekarokban játszottak, a nőknek maradt a klasszikus repertoár. Manapság zenésznek lenni nem a legjövedelmezőbb foglalkozás, cimbalmon játszani különösen nem az. A férfiak, akik többnyire családfenntartók, gyakran jobban fizető szakma után néznek. Persze az is lehet, hogy a nők kitartóbbak. Szerencsére vannak kivételek, a Budapest Music Center által meghirdetett cimbalomversenyre például szinte csak férfiak jelentkeztek. Az egyik kategóriában egy nő versenyez, a másikban csak férfiak lesznek.
A BMC-ben augusztus 25-31. között zajló versenyt Lukács Miklós, a világ egyik legsokoldalúbb cim­ba­lom­mű­vésze, az ön tanítványa álmodta meg. Ön a verseny zsűrijének tagja. Mi a verseny célja, hol tartanak most a versenyzők?
Sz. Á.: A verseny célja a cimbalom népszerűsítése, annak bemutatása, hogy minden zenei műfajban teljes értékű hangszer, valamint új tehetségek bemutatkozására szolgáló lehetőség. A versenyre klasszikus-kortárs kategóriában és nyitott kategóriában nevezhettek bármely országból azok a fiatal művészek, akik 1974. január 1. után születtek. A jelentkezés volt a verseny elődöntője, a középdöntőbe 7 versenyző jutott klasszikus és 6 nyitott kategóriában, a döntőbe kategóriánként 3 versenyző juthat be. Klasszikus kategóriában a középdöntőben egy szabadon választott mű és Kurtág György Szálkák című darabjának eljátszása a feladat. Nyitott kategóriában saját mű, szólóra vagy trióra. A döntőben klasszikus kategóriában Ránki György Cimbalomversenye, nyitott kategóriában szabadon választott mű eljátszása a feladat. A klasszikus kategóriában két magyar versenyző fog vetélkedni, a többiek külföldiek, a nyitott kategóriában egy külföldi versenyző lesz, a többi magyar. A zsűriben a középdöntőben Balogh Kálmán, Lukács Miklós és Szalai András lesz a társam, a döntőben Fazekas Gergely zenetörténész és Eötvös Péter zeneszerző csatlakozik hozzánk. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy látom, hogy a versenyzők nagyon ügyesek, jó ízléssel játszották a kötelező Bach-darabot. A nyitott kategória versenyzőinek játékát is világos, jó pedálozás, szépen képzett hangok jellemezték. Érdekes, egyéni játékmódokat láttam. Augusztus 27-én a Lukács Miklós alapította Cimbiózis, 28-án a Balogh Kálmán jegyezte Gipsy Cimbalom Band, 29-én pedig Csík Benedek, Bangó Ernő, Ürmös Sándor cigányzenei koncertje lesz műsoron, 30-án klasszikus zenei koncert lesz Szalai András, Farkas Rózsa és jómagam előadásában, végül 31-én a versenyzők gálakoncertje zárja a programsorozatot. Lesz egy koncertünk december 1-én a Müpában is a Nemzetközi Cimbalomverseny díjazottjaival. Balogh Kálmán, Lukács Miklós, Szalai András és én cim­bal­mon, Rohmann Ditta csellón, Győri Noémi fuvolán fog játszani.

Ön évtizedekig tanított, hogy látja, milyen most a cimbalomoktatás helyzete?
Sz. Á.: 2000 körül a koncertezés mellett heti 30 órát tanítottam, olyan sok volt a jelentkező, ma már a zeneiskolákban kisebb létszámmal működnek a cimbalomtanszakok. Drágák a hangszerek, a régi Bohák cimbalmok 300 ezer forintba, egy új, jó minőségű hangszer 3 millió forintba kerül. De nem vagyok pesszi­mis­ta, a mai 30-as, 40-es, 50-es korosztályban sok nagyon tehetséges cimbalmos van, és akkor még nem beszéltünk az egészen fiatalokról, akik között szintén nem kevés a ragyogó muzsikus.