Haydn: Passione szimfónia – A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertje 2008. november 20. / Fáy Miklós Talán ezzel a szimfóniával is szerencsénk van. Feltehetően vannak kimutatások, hogy mennyivel többet játsszák Haydn melléknevekkel ellátott szimfóniáit – még Pesten is megy egy sorozat, amely a „neves” szimfóniákat játssza. A Passione azonban könnyen lehet, hogy csak véletlenül került a nevekkel ellátott művek közé, és igaziból csak egy F-dúr szimfónia. Még azt sem tudjuk pontosan, hogy mi a névnek az alapja. Sokáig azt hitték, hogy csak a művet, elsősorban a nyitótételt átjáró sötét hangulat mindennek az oka. Lehet ez is, bár az is igaz, hogy nem ez a legkomorabb hangú Haydn-tétel, és a második tétel hangulatára már nehéz lenne azt mondani, hogy különlegesen fekete lenne. Később kiderítették, hogy Schwerinben ezt a szimfóniát játszották el nagyhéten, a Passionét tehát nem szenvedélyként, hanem esetleg szenvedésként, Passióként kell értelmezni, de egy kicsit túlzásnak tűnik, hogy egy Haydn-szimfóniát egy zenei szempontból nem éppen jelentős észak-német városban nevezzenek el. Végül ara is gondoltak, hogy a mű zenei anyaga kísérőzeneként szolgált egy szenvedélyes és kegyes emberről szóló színdarabban, ami szintén lehetséges, de semmivel sem valószínűbb az előző két lehetőségként. Akárhogyan is történt, a szimfóniának mellékneve lett, és ezáltal a kiválasztott kevesek közé került. Nekünk meg nincs más dolgunk, mint örülni a nagyszerű lassú nyitótételnek, az izgatott másodiknak, az elegáns és régiesen ható harmadiknak vagy az elsöprő finálénak. De leginkább mindegyiknek, ebben a sorrendben. Zeneakadémia 24., hétfő, 19.30