2019. október 24. /
Vadonatúj zenés mesejáték készül a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválra. Helyszín a Premier Kultcafé, bemutató október 12-én 17 órakor. Közreműködők: Lukácsházi Győző, Bujtor Balázs, Varga Zoltán. A rendező Tarr Ferenc.
Dobszay-Meskó Ilona a kortárs zenei élet meghatározó szereplője.
Harmadik, gyerekeknek szóló darabja a Grimm testvérek egyik klasszikusát, Rigócsőr király történetét dolgozza fel.
Ez a mese különösen tanulságos egy mai gyerek számára, hiszen segít megkülönböztetni az igazságot a látszattól, az értékest az értéktelentől.
„Egy kevésbé ismert mesét választottam megzenésítésre a Grimm testvérek munkái közül – mondja a zeneszerző. – A koncepció ugyanis az, hogy az egész előadás olyan legyen, mintha ott helyben, improvizációként jönne létre. A klasszikusan ismert mesékkel ez nem tehető meg, mert senki sem hinné el, hogy ott találjuk ki. A mesélő, Lukácsházi Győző elkezd keseregni, hogy nem jöttek el a zenészek, elmarad az előadás. Egyszer csak előpattanunk, és elkezdjük kitalálni a mesét. Mi legyen? Legyen a királynak lánya? Milyen legyen, és mi történjék vele? Végig úgy, mintha semmi nem lenne előre megírva. A gyerekek szeme láttára, füle hallatára születik meg a történet, a zene, az egész előadás.”
A történet témája is vonzotta Dobszay-Meskó Ilonát. A mese arról szól, hogy a gőgös hercegkisasszony minden kérőjét elutasítja: mindenkiben hibát keres, mindenkit kigúnyol. Apja ezért elhatározza, hogy férjhez adja az első emberhez, aki legközelebb felbukkan. Az pedig egy álruhába bújt, koldusként feltűnő királyi kérő, akit álla miatt Rigócsőrnek csúfolt az előző nap a dölyfös lány. Nem is fedi fel kilétét addig, amíg meg nem tanítja választottját a házimunkára és a pénz becsületére. Akkor aztán leveti az álruhát, és a hercegkisasszony királyné lesz.
„Fontosnak tartom a mese tanulságát, hiszen nap mint nap tapasztalni, hogy az embereknek semmi nem elég jó, mindenben keresik a kivetnivalót” – véli Dobszay-Meskó Ilona. Ez a mese segít az ifjú, de a felnőtt nézőnek is, hogyan válassza szét az értékest az értéktelentől, a valóságot a képzelettől.
Dobszay-Meskó Ilona nemcsak alkotója, hanem zongorán közreműködője a darabnak. Két muzsikussal és a mesélővel négyesben játsszák el a mesét. „Szerencsés vagyok, hogy nem kellett a megfelelő zenészek után kutatnom, hiszen valójában a Ventoscala tagjainak írtam ezt a darabot. Ebben az együttesben csupa szólista kvalitású művész van, akik hagyományos zenekarokban játszanak ugyan, de némelyek különleges egyéni képességekkel vannak megáldva. Varga Zoltán vagy Bujtor Balázs színészi adottsága, sziporkázó humora nem érvényesülhet, amikor zenekarban ül. Mindent tudnak utánozni egy filmsztártól a Forma-1-es autókig, igazi poéngyárosok. Itt pont erre van szükség” – részletezi a zeneszerző.
Karmesterként, énekesként a másik oldalon áll. Ilyenkor a másik énje lép elő. „Kiszolgálom a szólistát, megvalósítom, ami a partitúrában írva van. Ha pedig kórusban ülök, akkor egyike vagyok a nyolc altnak és nem jövök elő egyéni ötletekkel” – árulja el.
Gyermekdarabjai a felnőtteket is rabul ejtik. A Jancsi és Juliska a zenéje miatt sikeres, a Fehérlófia már a felnőtteknek is élmény. „Nekem anyaként és zeneszerzőként is fontos, hogy a szülő se unatkozzon. A mese hasznos az emberi léleknek, nem véletlen, hogy divatba jött a meseterápia. A történetekben való gyógyulás bizonyítottan hasznos.”
Egyetértünk az alkotóval.
Forrás: Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ
Névjegy
Dobszay-Meskó Ilona zeneszerző, karmester és zongorista számos jelentős versenyszerepléssel alapozta meg sokoldalú karrierjét. 2016 óta mestertanár. Különös adottsága, hogy minden megszerzett ismeretet azonnal át akar adni, és erre megvannak a megfelelő eszközei. Mindegyik tanítványa megbecsült muzsikus. Számára a tanári siker fokmérője az, hogy boldogok-e munkájukkal a növendékei. Vezeti az ország egyetlen középiskolai szimfonikus zenekarát a Bartók Konzervatóriumban, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem gyakorlóiskolájában. 2003-ban alapította meg az irányításával működő Ventoscala Sinfoniettát.
Dobszay-Meskó Ilona a kortárs zenei élet meghatározó szereplője.
Harmadik, gyerekeknek szóló darabja a Grimm testvérek egyik klasszikusát, Rigócsőr király történetét dolgozza fel.
Ez a mese különösen tanulságos egy mai gyerek számára, hiszen segít megkülönböztetni az igazságot a látszattól, az értékest az értéktelentől.„Egy kevésbé ismert mesét választottam megzenésítésre a Grimm testvérek munkái közül – mondja a zeneszerző. – A koncepció ugyanis az, hogy az egész előadás olyan legyen, mintha ott helyben, improvizációként jönne létre. A klasszikusan ismert mesékkel ez nem tehető meg, mert senki sem hinné el, hogy ott találjuk ki. A mesélő, Lukácsházi Győző elkezd keseregni, hogy nem jöttek el a zenészek, elmarad az előadás. Egyszer csak előpattanunk, és elkezdjük kitalálni a mesét. Mi legyen? Legyen a királynak lánya? Milyen legyen, és mi történjék vele? Végig úgy, mintha semmi nem lenne előre megírva. A gyerekek szeme láttára, füle hallatára születik meg a történet, a zene, az egész előadás.”
A történet témája is vonzotta Dobszay-Meskó Ilonát. A mese arról szól, hogy a gőgös hercegkisasszony minden kérőjét elutasítja: mindenkiben hibát keres, mindenkit kigúnyol. Apja ezért elhatározza, hogy férjhez adja az első emberhez, aki legközelebb felbukkan. Az pedig egy álruhába bújt, koldusként feltűnő királyi kérő, akit álla miatt Rigócsőrnek csúfolt az előző nap a dölyfös lány. Nem is fedi fel kilétét addig, amíg meg nem tanítja választottját a házimunkára és a pénz becsületére. Akkor aztán leveti az álruhát, és a hercegkisasszony királyné lesz.
„Fontosnak tartom a mese tanulságát, hiszen nap mint nap tapasztalni, hogy az embereknek semmi nem elég jó, mindenben keresik a kivetnivalót” – véli Dobszay-Meskó Ilona. Ez a mese segít az ifjú, de a felnőtt nézőnek is, hogyan válassza szét az értékest az értéktelentől, a valóságot a képzelettől.
Dobszay-Meskó Ilona nemcsak alkotója, hanem zongorán közreműködője a darabnak. Két muzsikussal és a mesélővel négyesben játsszák el a mesét. „Szerencsés vagyok, hogy nem kellett a megfelelő zenészek után kutatnom, hiszen valójában a Ventoscala tagjainak írtam ezt a darabot. Ebben az együttesben csupa szólista kvalitású művész van, akik hagyományos zenekarokban játszanak ugyan, de némelyek különleges egyéni képességekkel vannak megáldva. Varga Zoltán vagy Bujtor Balázs színészi adottsága, sziporkázó humora nem érvényesülhet, amikor zenekarban ül. Mindent tudnak utánozni egy filmsztártól a Forma-1-es autókig, igazi poéngyárosok. Itt pont erre van szükség” – részletezi a zeneszerző.
Karmesterként, énekesként a másik oldalon áll. Ilyenkor a másik énje lép elő. „Kiszolgálom a szólistát, megvalósítom, ami a partitúrában írva van. Ha pedig kórusban ülök, akkor egyike vagyok a nyolc altnak és nem jövök elő egyéni ötletekkel” – árulja el.
Gyermekdarabjai a felnőtteket is rabul ejtik. A Jancsi és Juliska a zenéje miatt sikeres, a Fehérlófia már a felnőtteknek is élmény. „Nekem anyaként és zeneszerzőként is fontos, hogy a szülő se unatkozzon. A mese hasznos az emberi léleknek, nem véletlen, hogy divatba jött a meseterápia. A történetekben való gyógyulás bizonyítottan hasznos.”
Egyetértünk az alkotóval.
Forrás: Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ
Névjegy
Dobszay-Meskó Ilona zeneszerző, karmester és zongorista számos jelentős versenyszerepléssel alapozta meg sokoldalú karrierjét. 2016 óta mestertanár. Különös adottsága, hogy minden megszerzett ismeretet azonnal át akar adni, és erre megvannak a megfelelő eszközei. Mindegyik tanítványa megbecsült muzsikus. Számára a tanári siker fokmérője az, hogy boldogok-e munkájukkal a növendékei. Vezeti az ország egyetlen középiskolai szimfonikus zenekarát a Bartók Konzervatóriumban, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem gyakorlóiskolájában. 2003-ban alapította meg az irányításával működő Ventoscala Sinfoniettát.