2009. január 01. / Szepesi Krisztina
Hogy mi is az a fenntarthatóság? Nos, valóban nem annyira egyértelmű, sőt, meglehetősen összetett dolog, ahogyan ez kiderült a Millenáris Parkban
november 21-én megtartott Fenntarthatósági napon is. Persze azért már elég sokan gondolják azt, hogy nem akkora fáradság lekapcsolni a villanyt vagy elzárni a csapot, még sincsenek még elegen. És mennyi mindent tehetünk még azért, hogy tovább élhessünk ezen a bolygón?
Novák Péter, a rendezvény moderátora frappánsan foglalta össze, milyen részekből épül fel a fenntarthatóság.
– A társadalom, a gazdaság és környezetvédelem a három alappillér, amit én kiegészítenék egy negyedikkel. – magyarázza a művész, aki egyébként már nyolc éve igyekszik több fórumon propagálni a fenntartható fejlődést, mint „demokratikus ideát”, ahogyan ő mondja. – A társadalom mi vagyunk, melybe beletartoznak alcsoportként például a kisebbségek, vagyis az esélyegyenlőséggel is foglalkozni kell, ha e témáról beszélünk. A gazdaságnak arról kell szólnia, hogy e társadalmi csoportokat rábírja, egy helyen maradjanak, vagyis ne támogassa a helyváltoztatást, és több generációra vonatkozó terveket tegyen le az asztalra. A negyedik pillér szerintem a kultúra lehetne, hiszen ez az egész egy kulturáltsági szint kérdése, vagyis hogy megértjük-e ezeket a folyamatokat, és meg tudunk-e tanulni velük együtt élni. A mi szóhasználatunkban a fejlődés és a gyarapodás szinonimák, ami nagy hiba. Hiszen nem az a fejlődés, hogy nagyobb házunk, drágább autónk legyen, hanem hogy felismerjük a kor üzenetét, és annak eszköztárával változtatni tudjunk rajta. Ez egy nagyon fiatal demokrácia, és a fogyasztói szabadság hirtelen öntött el minket. Ez az eufória húsz év alatt már lejáróban van, mert például nemrég készült egy statisztika, melyből kiderült, hogy Európában a legtöbbet fogyasztó, mégis a legboldogtalanabb emberek vagyunk.
Valóban összetett dolog a fenntarthatóság, hiszen ha a környezeti ártalmak fő forrásának például kizárólag az autó- és benzinhasználatot tekintenénk, a megoldás a biciklizés lenne. Csakhogy ennél sokkal többet tehetünk azért, hogy még hosszú ideig fenntartsuk élőhelyünket. Novák Péter például a magánéletében energiatakarékos villanykörtékkel és szelektív szemétgyűjtéssel járul hozzá ehhez a fontos kezdeményezéshez, ezen kívül pedig hibrid autóval és biciklivel közlekedik. És ez még mindig nem minden, hiszen az egész létezéssel és az emberi viszonyokkal kapcsolatban is sok mindent meg kell vizsgálni ahhoz, hogy megértsük, min változtathatunk.
A rendezvényen szóba került például maga a felelősségvállalás, de az előadók beszéltek az organikus és az ökologikus építészetről, a hőszigetelés fontosságáról, az első magyar hibrid autóról, a hidrogén buszokról és arról, hogyan legyünk mobilok virtuálisan.
Dőry István a Quantum Energytől az általuk már öt éve használt szélerőművekről beszélt, mint alternatív energiaforrásról. Felmerült a hidrogén is, mint „zöld energia”. Ezt az energiaforrást egyébként elektrolízissel állítják elő, amihez mobil töltőállomásokon lehet hozzájutni, és például kiválóan alkalmazható lenne tömegközlekedési eszközöknél. Magyarországon persze gyerekcipőben jár még a használata, de más európai országokban már kiváló példákkal járnak előttünk. Dániában például a kormány 50 hidrogénhajtású autót vásárolt, hogy ezzel is hozzájáruljanak környezetünk védelméhez.
Hegedűs Zsolt az ANTRO Kht.-től az első magyar hibrid autót mutatta be. A statisztika szerint egy autóban hazánkban átlagosan 1,2-1,4 személy utazik, és mivel ez az adat nemigen változik, magán a szállítóeszközön kell változtatni. Ez a jármű elektromos hajtású és a tervezők még az utasok mozgásigényének kielégítésére is gondoltak, hiszen mindegyik ülés előtt pedálok találhatók, melyeken kedvükre tekerhetnek a sok időt autóban ülve töltők.
A legegyszerűbb és nyilvánvalóan legolcsóbb megoldás mégis a kerékpár, amit Kürti Gábor a HajtásPajtás és a Criticalmass nevében népszerűsített. A Budapest belvárosában feltűnő, biciklijüket a fejük fölé emelő tömegek is ezért voltak, igaz, az első ilyen megmozdulások csupán hőzöngésnek tűntek, és Kürti bevallása szerint ők maguk sem gondolták komolyan, hogy ettől valami elkezdődik. Az önkormányzat végül mégis lehetőséget adott nekik, hogy elmondják, mit szeretnének.
Szóval nem elég, ha beszélünk róla, fontos, hogy tegyünk is valamit. A lényeg, hogy megértsük, magunkért tesszük, amikor nem pocsékoljuk a vizet vagy az áramot. De csak ha kell a bolygó. Tényleg csak akkor.
november 21-én megtartott Fenntarthatósági napon is. Persze azért már elég sokan gondolják azt, hogy nem akkora fáradság lekapcsolni a villanyt vagy elzárni a csapot, még sincsenek még elegen. És mennyi mindent tehetünk még azért, hogy tovább élhessünk ezen a bolygón? Novák Péter, a rendezvény moderátora frappánsan foglalta össze, milyen részekből épül fel a fenntarthatóság.
– A társadalom, a gazdaság és környezetvédelem a három alappillér, amit én kiegészítenék egy negyedikkel. – magyarázza a művész, aki egyébként már nyolc éve igyekszik több fórumon propagálni a fenntartható fejlődést, mint „demokratikus ideát”, ahogyan ő mondja. – A társadalom mi vagyunk, melybe beletartoznak alcsoportként például a kisebbségek, vagyis az esélyegyenlőséggel is foglalkozni kell, ha e témáról beszélünk. A gazdaságnak arról kell szólnia, hogy e társadalmi csoportokat rábírja, egy helyen maradjanak, vagyis ne támogassa a helyváltoztatást, és több generációra vonatkozó terveket tegyen le az asztalra. A negyedik pillér szerintem a kultúra lehetne, hiszen ez az egész egy kulturáltsági szint kérdése, vagyis hogy megértjük-e ezeket a folyamatokat, és meg tudunk-e tanulni velük együtt élni. A mi szóhasználatunkban a fejlődés és a gyarapodás szinonimák, ami nagy hiba. Hiszen nem az a fejlődés, hogy nagyobb házunk, drágább autónk legyen, hanem hogy felismerjük a kor üzenetét, és annak eszköztárával változtatni tudjunk rajta. Ez egy nagyon fiatal demokrácia, és a fogyasztói szabadság hirtelen öntött el minket. Ez az eufória húsz év alatt már lejáróban van, mert például nemrég készült egy statisztika, melyből kiderült, hogy Európában a legtöbbet fogyasztó, mégis a legboldogtalanabb emberek vagyunk.
Valóban összetett dolog a fenntarthatóság, hiszen ha a környezeti ártalmak fő forrásának például kizárólag az autó- és benzinhasználatot tekintenénk, a megoldás a biciklizés lenne. Csakhogy ennél sokkal többet tehetünk azért, hogy még hosszú ideig fenntartsuk élőhelyünket. Novák Péter például a magánéletében energiatakarékos villanykörtékkel és szelektív szemétgyűjtéssel járul hozzá ehhez a fontos kezdeményezéshez, ezen kívül pedig hibrid autóval és biciklivel közlekedik. És ez még mindig nem minden, hiszen az egész létezéssel és az emberi viszonyokkal kapcsolatban is sok mindent meg kell vizsgálni ahhoz, hogy megértsük, min változtathatunk.
A rendezvényen szóba került például maga a felelősségvállalás, de az előadók beszéltek az organikus és az ökologikus építészetről, a hőszigetelés fontosságáról, az első magyar hibrid autóról, a hidrogén buszokról és arról, hogyan legyünk mobilok virtuálisan.
Dőry István a Quantum Energytől az általuk már öt éve használt szélerőművekről beszélt, mint alternatív energiaforrásról. Felmerült a hidrogén is, mint „zöld energia”. Ezt az energiaforrást egyébként elektrolízissel állítják elő, amihez mobil töltőállomásokon lehet hozzájutni, és például kiválóan alkalmazható lenne tömegközlekedési eszközöknél. Magyarországon persze gyerekcipőben jár még a használata, de más európai országokban már kiváló példákkal járnak előttünk. Dániában például a kormány 50 hidrogénhajtású autót vásárolt, hogy ezzel is hozzájáruljanak környezetünk védelméhez.
Hegedűs Zsolt az ANTRO Kht.-től az első magyar hibrid autót mutatta be. A statisztika szerint egy autóban hazánkban átlagosan 1,2-1,4 személy utazik, és mivel ez az adat nemigen változik, magán a szállítóeszközön kell változtatni. Ez a jármű elektromos hajtású és a tervezők még az utasok mozgásigényének kielégítésére is gondoltak, hiszen mindegyik ülés előtt pedálok találhatók, melyeken kedvükre tekerhetnek a sok időt autóban ülve töltők.
A legegyszerűbb és nyilvánvalóan legolcsóbb megoldás mégis a kerékpár, amit Kürti Gábor a HajtásPajtás és a Criticalmass nevében népszerűsített. A Budapest belvárosában feltűnő, biciklijüket a fejük fölé emelő tömegek is ezért voltak, igaz, az első ilyen megmozdulások csupán hőzöngésnek tűntek, és Kürti bevallása szerint ők maguk sem gondolták komolyan, hogy ettől valami elkezdődik. Az önkormányzat végül mégis lehetőséget adott nekik, hogy elmondják, mit szeretnének.
Szóval nem elég, ha beszélünk róla, fontos, hogy tegyünk is valamit. A lényeg, hogy megértsük, magunkért tesszük, amikor nem pocsékoljuk a vizet vagy az áramot. De csak ha kell a bolygó. Tényleg csak akkor.