2009. július 03. / KG
Boldizsár Ildikó nemcsak írja, de érti is a mesét, sőt, gyógyít vele. Számos címe és tudományos rendfokozata közül talán épp meseterapeutai
minőségében sikerült a legnagyobb gyakorlati haszonnal kiaknáznia a mesék varázserejét, olyanoknak segítve, akik Jung szavaival élve „nem viselik el a mítosz elvesztését”. Tavaly megjelent két meseválogatása (Mesék nőkről férfiaknak, Mesék férfiakról nőknek) az ősök világának bölcs történeteivel adott örök érvényű „tippeket” az ellenkező nem megértéséhez, de ha csak annyit nyertünk e könyveken, hogy ideig-óráig visszataláltunk az „egyszer volt, hol nem volt” lélekemelő egyszerűségéhez, már akkor sokszorosan megérte kézbe venni a válogatásokat. A sorozat két új (az előzőekhez hasonlóan nemesen szép kivitelű) kötetének meséi anyás-apás szemmel lettek válogatva, eligazításképpen pedig azzal a megállapítással vághatunk neki a meseolvasásnak, hogy bármely égtáj mesekincsét is tekintsük, a jó apák bizony sokkal többen vannak a jó anyáknál (sőt, olyat hogy gonosz mostohaapa, nem is ismer a meseirodalom). Azért az apák sem mindig jól jönnek ki a szájról szájra terjedt konfliktushelyzetekből, sőt, akarnokságuk, szűklátókörűségük vagy egyszerűen csak túlzott ragaszkodásuk válogatott borzalmakhoz (gyerek- és testvérgyilkosság, vérfertőzés, brrr!) vezetnek. A szomszédos mesék bölcs apái ilyenkor fejüket rázva szörnyülködnek kartársuk tetteit látván, de nekik megvan a maguk baja (meséje), a saját házuk táján kell a fiatalság fejébe bölcsességet csepegtetni. És ez a bölcsesség, legyen az az erdélyi szászok vagy a kirgizek, magyarok vagy japánok, grúzok vagy kubaiak főztje, úgy kell a varázstalanított terekhez szokott, felnőtt meseolvasónak, mint levágott karnak a hajnali harmat. Aki nem hiszi, járjon utána, hogy aztán elmondhass: itt a mese mára, vodkát igyunk rája!
Magvető Könyvkiadó
311 oldal, 2890 Ft
Kritika (5)
minőségében sikerült a legnagyobb gyakorlati haszonnal kiaknáznia a mesék varázserejét, olyanoknak segítve, akik Jung szavaival élve „nem viselik el a mítosz elvesztését”. Tavaly megjelent két meseválogatása (Mesék nőkről férfiaknak, Mesék férfiakról nőknek) az ősök világának bölcs történeteivel adott örök érvényű „tippeket” az ellenkező nem megértéséhez, de ha csak annyit nyertünk e könyveken, hogy ideig-óráig visszataláltunk az „egyszer volt, hol nem volt” lélekemelő egyszerűségéhez, már akkor sokszorosan megérte kézbe venni a válogatásokat. A sorozat két új (az előzőekhez hasonlóan nemesen szép kivitelű) kötetének meséi anyás-apás szemmel lettek válogatva, eligazításképpen pedig azzal a megállapítással vághatunk neki a meseolvasásnak, hogy bármely égtáj mesekincsét is tekintsük, a jó apák bizony sokkal többen vannak a jó anyáknál (sőt, olyat hogy gonosz mostohaapa, nem is ismer a meseirodalom). Azért az apák sem mindig jól jönnek ki a szájról szájra terjedt konfliktushelyzetekből, sőt, akarnokságuk, szűklátókörűségük vagy egyszerűen csak túlzott ragaszkodásuk válogatott borzalmakhoz (gyerek- és testvérgyilkosság, vérfertőzés, brrr!) vezetnek. A szomszédos mesék bölcs apái ilyenkor fejüket rázva szörnyülködnek kartársuk tetteit látván, de nekik megvan a maguk baja (meséje), a saját házuk táján kell a fiatalság fejébe bölcsességet csepegtetni. És ez a bölcsesség, legyen az az erdélyi szászok vagy a kirgizek, magyarok vagy japánok, grúzok vagy kubaiak főztje, úgy kell a varázstalanított terekhez szokott, felnőtt meseolvasónak, mint levágott karnak a hajnali harmat. Aki nem hiszi, járjon utána, hogy aztán elmondhass: itt a mese mára, vodkát igyunk rája! Magvető Könyvkiadó
311 oldal, 2890 Ft
Kritika (5)