Hans Christian Andersen: A Hókirálynő
2009. február 20. /

Az ukrán rajzművész, Vladislav Yerko által illusztrált, nagy alakú könyv igazi méltóságteljes, Hókirálynőhöz illő művészi kiadvány. Ott kezdődik, ahol minden mese: „a legelején”. Aki nem emlékszik rá, vagy esetleg még csak nem is találkozott a Hókirálynő történetével,
annak fel kell hívnunk a figyelmét arra az aprócska, ördögi tényre, hogy a csodaszép illusztrációk és a gyermeki jó szándék ellenére Gerda és Kay kalandjai igazi kegyetlen rémmesébe illő kalandok, amit csak a legbátrabb szívű, rettenthetetlen lelkű kalandoroknak ajánlunk. Kay ugyanis a világ leggonoszabb manójának áldozatául esik egy időre, aki varázstükrével akarja manipulálni a világot. A tükör, melyben a szép dolgok picinnyé zsugorodnak, a haszontalanok és a becstelenek felnagyítódnak, a legcsodásabb tájak spenótfőzelékké, a legkedvesebb emberek rosszarcú, barátságtalan mufurcokká változnak, egy szép napon szilánkjaira törik. A darabkákat a szél széthordja mindenfelé, s ha véletlenül egy szilánk valakinek a szemébe fúródik (mondtam, hogy horror!), attól a pillanattól kezdve mindennek csak a rossz oldalát látja. Ha viszont a szívébe kerül valahogyan, menten jéggé fagy. Így kezdődött Kay kálváriája is…

(Aki olvasás helyett vagy mellett színházban is megnézné a Hókirálynő történetét, az január 22-én, 10.00 órakor a Holdvilág Kamaraszínházban egy, a könyvnél kicsivel lágyabb zenés mesejátékban ismerkedhet Gerda és Kay szemet szúróan fagyos kalandjaival.)

Canissa Kiadó
32 oldal, 1980 Ft