2009. február 20. / Cs. O.
Miért gyümölcsöstálak vannak a csendéleteken? Miért nem autók, munkagépek, fegyverek, luxuscikkek? Igaz, hogy, az egykori németalföldi mesterek a narancs, az alma vagy a döglött nyúl textúráján fitogtatták hozzáértésüket, de ma már egy másik tárgykultúra vesz körül bennünket, melyet, lássuk be, az autók, akciós élelmiszerek, olcsó fúrók
és egyéb hasznos tárgyak hirdetései uralnak és nem a merengésre szólító gyümölcsöstál-kompozíciók.
Persze a válasz az, hogy a gyümölcsöstál valami egészen mást jelent, mint amit ábrázol, ahogyan az ACB galériában kiállító Batykó Róbert tárgyai is valami egészen másra mutatnak. Valami többre, mint a fizikai tárgyakra, amelyeket ábrázolnak.
Batykó vásznain a rakétahajtóművek és ipari munkagépek nem egy postaládába dobott hirdetőújságok vagy tudományos magazinok hirdetései, hanem inkább a csendéletek rokonai – tanulmányok színekről, emberi érzékekről, ismerős formákból. Mert ahogyan a fénykép fokozatosan átvette a festészettől a hagyományos ábrázoló szerepet, elkezdtek megváltozni azok a témák is, amelyek meghatározzák, mit és hogyan látunk. Batykó gyakran már a felismerhetetlenség határán mozgó tárgyai pontosan ilyen hangsúlyos formák, amelyek éppen látni tanítanak, valahogy ugyanúgy, ahogy a csendélet tette anno, s teszi még ma is.
E kiállításon tulajdonképpen újraélhetjük, miben is rejlik a festészet hatalma: gondoljunk bele, mit látnánk, ha a festmények helyett a fúrógépek fotói vagy éppen maguk a munkagépek lennének kiállítva… Egész biztosan azt hinnénk, véletlenül egy termékbemutatóra tévedtünk. Így viszont megállunk a vásznak előtt, felismerünk formákat, élvezzük őket, és talán elgondolkodunk keletkezésük történetén, ahogy azt egykor a csendéletekkel is tették. szerző!
ACB Galéria (VI., Király utca 76.)
Február 21-ig
és egyéb hasznos tárgyak hirdetései uralnak és nem a merengésre szólító gyümölcsöstál-kompozíciók. Persze a válasz az, hogy a gyümölcsöstál valami egészen mást jelent, mint amit ábrázol, ahogyan az ACB galériában kiállító Batykó Róbert tárgyai is valami egészen másra mutatnak. Valami többre, mint a fizikai tárgyakra, amelyeket ábrázolnak.
Batykó vásznain a rakétahajtóművek és ipari munkagépek nem egy postaládába dobott hirdetőújságok vagy tudományos magazinok hirdetései, hanem inkább a csendéletek rokonai – tanulmányok színekről, emberi érzékekről, ismerős formákból. Mert ahogyan a fénykép fokozatosan átvette a festészettől a hagyományos ábrázoló szerepet, elkezdtek megváltozni azok a témák is, amelyek meghatározzák, mit és hogyan látunk. Batykó gyakran már a felismerhetetlenség határán mozgó tárgyai pontosan ilyen hangsúlyos formák, amelyek éppen látni tanítanak, valahogy ugyanúgy, ahogy a csendélet tette anno, s teszi még ma is.
E kiállításon tulajdonképpen újraélhetjük, miben is rejlik a festészet hatalma: gondoljunk bele, mit látnánk, ha a festmények helyett a fúrógépek fotói vagy éppen maguk a munkagépek lennének kiállítva… Egész biztosan azt hinnénk, véletlenül egy termékbemutatóra tévedtünk. Így viszont megállunk a vásznak előtt, felismerünk formákat, élvezzük őket, és talán elgondolkodunk keletkezésük történetén, ahogy azt egykor a csendéletekkel is tették. szerző!
ACB Galéria (VI., Király utca 76.)
Február 21-ig