Írjunk együtt mesét!
Mesepályázat harmadszor

2009. március 10. /

Aki Az én mesém című válogatás olvasása közben kedvet kapna az útépítés manóitól és angyalaitól, az életre kelt fakanáltól, Bendétől, a kis sárkánykölyöktől vagy Fincurtól és Mojzitól egy kis saját mesés kiruccanásra, az semmiképp se hagyja ki a Pataky Művelődési Központ idei meseíró pályázatát, melyre három korosztályban,
azaz kategóriában (6–12 éves gyermek, 13–18 éves gyermek és felnőtt), maximum egy oldal terjedelemben kb. 3500 karakterben lehet pályázni. Az április közepéig beérkezett meséket a szervezők ismét felteszik a www.patakymk.hu oldalra, ahol az újdonsült mesehősök június 12-éig várják majd, hogy valaki illusztrációkban is életre keltse őket. A pályázók természetesen részt vehetnek az idei Mesefesztiválon, a legjobb mesékből pedig új Az én mesém könyv készül, mely hivatalosan is meseíróvá avathatja az ifjú fantázialovagokat.
A mesék beküldési határideje: április 19., az illusztrációké: június 12.
További információ: www.patakymk.hu

Anita meséje
Mátyás király és a gyerekek

A király az országot járva felfigyelt a síró gyerekekre. Megkérdezte őket, hogy miért sírnak, ki bántotta őket. – Rossz voltam – mondta több gyerek is –, és ezért kikaptam otthon. Mátyás hazaérkezve gondolkodni kezdett, mit is lehetne kezdeni? Másnap kihirdette, hogy aki a síró gyerekeket bántja, és nem vigasztalja meg, az börtönbüntetést kap. Az emberek tudták, hogy a király beváltja ígéretét, ezért mindent megtettek, hogy gyermekeik vidámak legyenek. Játszóteret építettek, és ott játszottak velük. Ha valaki elesett, megsimogatták. A szülők csak a gyerekeikkel foglalkoztak, nevettek, és vidámak voltak. Ha apa és anya dolgoztak, megbíztak egy nénit, hogy vigyázzon rájuk. Az országban csak vidám gyerekek nevelkedtek, és felnőve is vidámak maradtak. Itt a vége, fuss el véle. (Rácz Anita, 8 éves)